Ewald Christian von Kleist

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ewald Christian von Kleist
Ewald Christian von Kleist (Hempel).jpg
Született 1715. március 7.
Zeblin nevű apai birtokán, Pomeránia
Elhunyt 1759. augusztus 24. (44 évesen)
Frankfurt an der Oder
Foglalkozása költő, tábornok

Ewald Christian von Kleist (Zeblin nevű apai birtokán, Pomeránia, 1715. március 7.Frankfurt an der Oder, 1759. augusztus 24.) porosz költő és tábornok.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1736-ban a dán hadseregben katonatiszt lett, de 1740-ben II. Frigyes visszakövetelte és hadnaggyá nevezte ki. Részt vett az 1744-1745-ös sziléziai hadjáratban, 1749-ben törzskari kapitány lett. Egy svájci utazás után, miután egy nagy betegségen esett át, 1756-ban újra parancsot kapott, hogy vonuljon be a hadsereghez. Egy évre rá őrnaggyá, majd a lipcsei tábori kórház igazgatójává lett. Itt az Essides und Paches című eposz megirásához fogott. Megnyerte Lessing barátságát, aki arra bírta, hogy egy szomorújátékot írjon. Megírta Seneca-t, mely művet Kleist maga is elhibázottnak tartott. A kunersdorfi csatában 1759-ben, amely Poroszországra nézve szerencsétlenül végződött, hősies bátorsággal harcolt, de halálosan megsebesült. Elbeszélései: A barátság, Arist és egy irin című idill. Frühling című műve sok kiadást megért. Magyarra Csokonai Vitéz Mihály fordította. Összes műveit kiadta Ramler (Berlin 1760, 2 kötet).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]