Etil-benzol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Etil-benzol
Ethylbenzene-2D-skeletal.png
Etil-benzol
Ethylbenzene-3d.png
IUPAC-név Etil-benzol
Más nevek EB, fenil-etán
Kémiai azonosítók
CAS-szám 100-41-4
RTECS szám DA0700000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C8H10
Moláris tömeg 106,167 g/mol
Megjelenés színtelen folyadék
Sűrűség 0,87 g/cm³[1]
Olvadáspont -95 °C (188 K)[1]
Forráspont 136 °C (409 K)[1]
Oldhatóság (vízben) Rossz: 140 mg/l, 20 °C[1]
Viszkozitás 0,669 cP 20 °C-on[1]
Veszélyek
EU osztályozás Tűzveszélyes (F),
Ártalmas (Xn)[2]
NFPA 704
NFPA 704.svg
3
2
0
 
R mondatok R11, R20[2]
S mondatok (S2), S16, S24/25, S29[2]
Lobbanáspont 15-20 °C
LD50 3500 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Rokon aromás
szénhidrogének
sztirol, toluol
Rokon vegyületek benzol
polisztirol
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az etil-benzol egy szerves vegyület, pontosabban egy aromás szénhidrogén. A molekulája egy benzolgyűrűt tartalmaz, a gyűrűhöz egy etilcsoport kapcsolódik. Színtelen folyadék, a szaga a benzoléhoz hasonló. A természetben a kőszénkátrányban fordul elő kis mennyiségben. Gyakorlati jelentőségét az adja, hogy a sztirol gyártásának alapanyaga, ami fontos alapanyag a műanyagiparban.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az etil-benzol gyakorlati szempontból legjelentősebb reakciója a dehidrogénezése. E folyamat során az etil-benzol sztirollá alakul. A reakció egyenlete:

Az etil-benzol dehidrogénezése sztirollá

Előfordulása a természetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sztirol a természetben kis mennyiségben a kőszénkátrányban található meg. A kőszénkátrány feldolgozása során az etil-benzol az ún. xilolfrakcióba kerül. A kinyerése a kőszénkátrányból nehézkes, és nem is tudná fedezni a vegyipar szükségleteit.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az etil-benzolt etilénből és benzolból gyártják katalizátor jelenlétében. Ez a folyamat egy úgynevezett Friedel-Crafts-reakció (alkilezés). A katalizátor például alumínium-klorid lehet.

\mathrm{C_6H_6 + H_2C{=}CH_2 \rightarrow C_6H_5{-}CH_2{-}CH_3}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az etil-benzolt főként sztirol gyártására használják fel. A sztirolt az iparban nagy mennyiségben alkalmazzák kiindulási anyagként polisztirol, egy elterjedt műanyag előállítására. Emellett az etil-benzol köztes termék számos más szerves vegyület előállításánál.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bruckner Győző: Szerves kémia, II-1-es kötet. Tankönyvkiadó, Budapest, 1979.
  • Furka Árpád: Szerves kémia, Budapest, 1988.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Az etilbenzol vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 6. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c Az etil-benzol (ESIS)