Esterházy Pál Antal (1711–1762)
Esterházy II. Pál Antal (Pal Antal Esterházy) | |
Esterházy II. Pál Antal | |
Született | Pal Antal Esterházy de Galántha 1711. április 22.[1] Kismarton |
Elhunyt | 1762. március 18. (50 évesen) Bécs |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Esterházy József |
Foglalkozása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy II. Pál Antal témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
4. herceg galántai Esterházy II. Pál Antal (Kismarton, 1711. április 22. – Bécs, 1762. március 18.) magyar főnemes, osztrák császári tábornagy.
Élete
Apja Esterházy József Antal (1688-1721) galántai herceg, édesanyja Maria Octavia von Gilleis zu Theras und Sonnenberg bárónő, testvérei Maria Jozefa, Anna Maria és Esterházy Miklós József voltak. Bécsben és Leidenben tanult, és erős érdeklődést mutatott a kultúra iránt. 1733. augusztus 7-én Angliában, a londoni Suffolk utcai, francia nyelven működő szabadkőműves páholyban felavatták, így valószínűleg ő tekinthető – legújabb ismereteink szerint – az első magyar szabadkőművesnek.[2] 1734-től az Esterházy család örököseként, családja szokásához híven támogatta Habsburgokat. Lovassági tábornokként Károly Sándor lotaringiai herceg alatt szolgált az osztrák örökösödési háborúban. 1742-ben egy huszárezred parancsnoka volt. Sziléziában, Csehországban, Bajorországban és Hollandiában kivívott harctéri sikerei után, 1747-ben hercegi rangot kapott altábornagyi rendfokozatához, majd a háború után, 1750-ben elnyerte az Aranygyapjas rend lovagja címet, és Mária Terézia császári követeként Nápolyba küldték, ahol 1753-ig szolgált a Szicíliai Királyságba akkreditálva. 1756-tól a hétéves háborúban mint lovassági tábornok harcolt a boroszlói csatában és az 1757-es török elleni kampányban is részt vett. 1758-ban tábornagyi rendfokozattal visszavonult a katonai szolgálatból, s azután inkább humanitárius és kulturális ügyekkel foglalkozott. 1761-ben a hercegi udvar zenekarának újjászervezésekor Joseph Haydnt ő alkalmazta alkapellmeisterként.
Donna Maria Anna Louisa dei Marchesi Lunatti-Viscontival megélt gyermektelen házassága után, amikor elhunyt, uradalma örököse öccse, Pompakedvelő Miklós lett.
Jegyzetek
- ↑ Eßterházy von Galántha, Paul Anton (I.) (BLKÖ)
- ↑ Péter, Róbert (főszerk.), Snoek, Jan A. M.; Révauger, Cécile (szerk.). Admissions and Lodge Meetings, British Freemasonry 1717–1813 (Vol. 1–5.), Volume 5. – Representations (angol nyelven). New York: Routledge, 20. o. (2016). ISBN 9781138100213
Források
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul II. Anton Esterházy de Galantha című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Kalmár János 2019: Adalékok Esterházy II. Pál Antal nápolyi követ pályájához. Századok 153/6.
- Esterhazy.at
- II. Pál Antal 4. Esterházy herceg a geni.com-on