Entz Géza (biológus, 1875–1943)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ifj. Entz Géza
Életrajzi adatok
Született 1875. május 30.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Kolozsvár,
Elhunyt 1943. február 21. (67 évesen)
 Magyarország, Budapest,
Ismeretes mint Balaton korszerű hidrobiológiai vizsgálata
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület zoológia, hibrobiológia
Tudományos fokozat egyetemi tanár
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia

Ifjabb Entz Géza (Kolozsvár, 1875. május 30.Budapest, 1943. február 21.) zoológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Neki és munkatársainak köszönhető a Balaton életének korszerű hidrobiológiai vizsgálata.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja a magyar tudománynak több kiemelkedő személyt is adott. Dédapja még egyszerű gyakorló orvos volt, és a 19. század elején egy járvány elleni küzdelemben halt meg fiatalon. Nagyapja Entz Ferenc uradalmi orvosként vált a gyümölcs- és szőlőtermelés, valamint a gazdatisztképzés egyik reformerévé. Apja Entz Géza neves biológus, zoológus, egyetemi tanár, ezért őt ifjabbként míg édesapját idősebbként emlegetik.[1]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait Kolozsvárt és Budapesten végezte. 1902-ben bölcsészdoktori címet szerzett, majd 1907-ben magántanár lett protisztológiából (egysejtűekkel foglalkozott). Kutatásait főként Daday Jenő hidrobiológus támogatta. 1898-tól a budapesti műegyetem növénytani, majd 1905-től az állattani tanszéken dolgozott; tanársegéd, asszisztens, végül adjunktus lett. 1913-tól 1920-ig középiskolai biológiatanár volt. 1916-ban a budapesti műegyetemen a "Hydrobiológia és haltenyésztés" magántanára lett. 1920-tól az utrechti egyetemen tanársegéd, konzervátor, végül egyetemi tanár volt. Hazatérése után előbb 1929-től a tihanyi Biológiai Kutatóintézet igazgatója, majd 1932-től a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának igazgatója, 1934-ben a budapesti egyetemen a zoológia nyugállományú rendes tanára lett. Számos cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Több szakmai kitüntetés birtokosa, hiszen Lukács-jutalomban és két ízben Margó-díjban is részesítették. [2][3][4]

Kutatási területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános biológia és az általános állattan számos kérdésével foglalkozott, elsősorban a véglényekkel. A biológiában elfoglalt antidarwinista és antihaeckelista álláspontja ellenére nem csatlakozott az úgynevezett neovitalistákhoz.

Akadémiai tagsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1910);
  • A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1932).

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Adatok a peridineák ismeretéhez (1902);
  • A tintinnidák szervezete (Bp., 1908);
  • Beiträge zur Kenntniss der Peridineen (I–II. 1926–27);
  • Élet a tengerben (Soós Lajossal, Bp., 1931);
  • Az ostor és a protoplasma növekedéséről (Bp., 1934);
  • A Balaton élete (Sebestyén Olgával, Bp., 1942).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wolsky Sándor: G. Entz und das Ungarische Biologische Forschungsinstitut (Magy. Biológiai Kutató Munk. 1946);
  • Rapaics Rajmund: A magyar biológia története (Bp., 1953).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Entz Géza Id.. kfki.hu. (Hozzáférés: 2011. május 14.)
  2. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967 428. o.  
  3. Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998 339–340. o. ISBN 9638577355  
  4. ENTZ GÉZA, Ifj.. kfki.hu. (Hozzáférés: 2011. május 14.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]