Emresz Károly
| Emresz Károly | |
| Született | 1814. január 14. Modor |
| Elhunyt | 1891. január 30. (77 évesen) Sopron |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | orvos |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bánhalmai Emresz Károly (Modor, 1814. január 14. – Sopron, 1891. január 30.) orvos.
Élete
Atyja Emresz Márton iparos és később városi tanácsos volt és mindkét fiát (Károlyt és Mártont) orvosdoktornak nevelte (utóbbi pozsonyi orvos). Emresz Károly iskoláit szülővárosában kezdte és a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta. Az orvosi tanulmányokat Bécsben végezte, ahol 1838. november 28.-án orvosdoktorrá avatták. Még ugyanazon évben Sopronban telepedett meg, hol keresett orvossá lett. 1856-tól 1861-ig városi főorvos volt. Ötvenéves orvosi jubileuma alkalmával Ferenc József magyar nemességet adományozott neki és utódainak.
Munkái
- Dissertatio inaug.-chemica exhibens analyses praecipuorum fontium medicatorum Hungariae. Viennae, 1838.
Orvosi értekezéseket írt leginkább a külföldi szaklapokba.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
További információk
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János