Eisler Mátyás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eisler Mátyás
Született1865. szeptember 8.
Páty
Elhunyt1930. december 13. (65 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
SírhelyeHázsongárdi temető
SablonWikidataSegítség

Eisler Mátyás (Páty, 1865. szeptember 8.Kolozsvár, 1930. december 13.) erdélyi magyar hebraista,[1] szakíró, Kolozsvár főrabbija, egyetemi magántanár.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Teológiai tanulmányait a Pesti Rabbiképzőben és a berlini Hildesheimer-féle rabbiszemináriumban végezte. 1889-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1890-ben az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet héber tanáraként dolgozott, majd a következő évben megválasztották Kolozsvár főrabbijává. 1892-ben a sémi nyelvek magántanárává habilitálták a Ferenc József Tudományegyetemen. Több mint 200 cikke, tanulmánya jelent meg a sémi nyelvészet, a zsidó történelem és irodalomtörténet köréből. Feldolgozta Apáczai Csere János héber tanulmányait (1900) s a régi magyar hebraisztikát (1911). Az első világháborút követő esztendőkben az Új Kelet egyik szellemi irányítója; 1923-tól a KZST tagja. Számos cikke jelent meg a Pester Lloydban, a Neues Pester Journalban, az Egyenlőségben, az Erdélyi Múzeumban, az Allgemeine Zeitung des Judentumsban, az Új Keletben és sok más lapban. Tagja volt a Magyar zsidó lexikon szerkesztőbizottságának.

Nevezetesebb művei[szerkesztés]

  • A gyökbeli hangok interdialektikus változásai az aram nyelvekben (Budapest, 1889)
  • Az erdélyi zsidók múltjából (1901)
  • Az erdélyi országos főrabbik (Kolozsvár 1901)
  • Maimuni és az Agáda (1905)
  • A zsidók legrégibb erdélyi emlékei (1906)
  • A tenger a biblia költészetében (Budapest, 1914)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]