Dobókocka
A dobókocka vagy dobótest egy véletlenszám-generátorként használt poliéder. A dobókocka lapjait megkülönböztetik egymástól, például számokkal, színekkel vagy mintával. Olyan társasjátékok gyakori tartozéka, amelyekben a véletlennek fontos szerepe van: a dobókocka kellő erejű eldobása után ideális esetben mindegyik lap azonos valószínűséggel kerül felülre.
A dobótestek legismertebb és leggyakoribb fajtája a kocka (hexaéder). A hagyományos dobókocka lapjain 1-től 6-ig pöttyök szerepelnek úgy, hogy a szemben lévő lapokon lévő pöttyök számainak összege mindig hét. (1 + 6 = 7; 2 + 5 = 7 ; 3 + 4 = 7). (Ez alól egyes régebbi gyártású dobókockák kivételt képezhetnek, régen készültek pl. olyan dobókockák, amelyeken az egymás után következő pöttyszámok - pl. az 5-ös és a 6-os - egymással szembe kerültek.)
A szerepjátékokban ismertek például a 4 (tetraéder), 8 (oktaéder), 10 (pentagonális antidipiramis), 12 (dodekaéder), 20 (ikozaéder), 30 (rombtriakontaéder), 100 oldalú dobótestek is (ezeket helytelen dobókockáknak nevezni, helyettük a kn, ill. dn elnevezést szokás használni, ahol n az oldalak száma). A tetra-, hexa-, okta-, dodeka- és ikozaéderek szabályos testek.
Kétoldalú dobótestnek felel meg az érme, melyet felpöccintve használnak (fej vagy írás?).
Kockajáték
Az ókori Európában közkedvelt jóslási forma és szerencsejáték volt a kockavetés. Ezt két kockával, egy pohár segítségével játszották, és az eredményre fogadást kötöttek, vagy misztikus jelentést tulajdonítottak neki.
Ebből alakult ki a napjainkban a kaszinókban játszott kockajáték és a kockapóker, a póker egyszerűbb változata.
Kapcsolódó szócikkek
További információk
