Dien Bien Phu-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dien Bien Phu-i csata
Dien bien phu castor or siege deinterlaced.png
Francia ejtőernyősök ugranak egy C–119 Flying Boxcar szállító repülőgépből

Konfliktus Indokínai háború
Időpont 1954. március 13.május 7.
Helyszín Dien Bien Phu, Vietnam
Eredmény A Viet Minh döntő győzelme
Szemben álló felek
Flag of France.svg Francia unió Flag of Vietnam.svg Viet Minh
Parancsnokok
Flag of France.svg Christian de Castries #
Flag of France.svg Pierre Langlais #
Flag of France.svg René Cogny
Flag of Vietnam.svg Võ Nguyên Giáp
Szemben álló erők
kb. 10 800 katona (Március 13-án) kb. 48 000 katona
15 000 fő ellátó személyzet (Március 13-án)
Veszteségek
2293 halott
5195 sebesült
10 998 hadifogoly
7950 halott
15 000 sebesült
Térkép
Dien Bien Phu-i csata  (Vietnam)
Dien Bien Phu-i csata
Dien Bien Phu-i csata
Pozíció Vietnam térképén
é. sz. 21° 23′ 13″, k. h. 103° 00′ 56″Koordináták: é. sz. 21° 23′ 13″, k. h. 103° 00′ 56″

A Dien Bien Phu-i csata (Ðiện Biên Phủ) 1954-ben zajlott a Võ Nguyên Giáp által vezetett Viet Minh (vietnami) hadsereg és francia ejtőernyősök, illetve az Idegenlégió alakulatai között. A vietnami győzelemmel záruló ütközet egy észak-vietnami falu, Dien Bien Phu közelében elterülő völgyben zajlott és a franciák és vietnamiak között 1947-ben kirobbant első indokínai háború befejező csatája lett, mely megpecsételte Francia Indokína sorsát.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban a franciák megkezdték a Hanoit övező területek védelmének megerősítését és a felkészülést a Viet Minh elleni támadásokra Észak-Vietnam területén. Megerősített városokat és helyőrségeket hoztak létre ezen a területen, többek közt északon, a kínai határ közelében lévő Lai-Chau-nál, A Hanoitól nyugatra lévő Na Sannál és Lunag-Prabang és Plain de Jarres területén Észak-Laoszban.

Tavasszal Giap tábornok offenzívát indított Na San ellen, melyben 1544 embert vesztettek el a támaszpont támadásakor és további 1932 megsebesült. Ekkor kezdte a francia parancsnokság egy Dien Bien Phu-i bázis létrehozását fontolgatni. Úgy vélték, hogy amennyiben egy sebtében felállított bázis, mint amilyen Na San volt ekkora veszteségeket volt képes okozni a Viet Minh erőknek, akkor egy alaposan megtervezett és kiépített bázissal ennél is komolyabb győzelmeket érhetnek el.

A franciák számos alternatíva mérlegelése után döntöttek Dien Bien Phu mellett, melyet a Viet Minh 1952-ben foglalt el. A Kínát, Vietnamot és Laoszt összekötő utak közelében fekvő falu egy tál alakú völgyben helyezkedett el, mely kellő vízszintes felülettel szolgált egy nagyobb légibázis számára. Úgy vélték, hogy amennyiben sikerül a környező dombokat elfoglalni és megvédeni, a terület alkalmas lesz egy nagyobb, légi-utánpótlást biztosító támaszpont kiépítésére.

Mikor 1953 végén mindkét fél megkezdte a felkészülést a genfi konferenciára, a francia vezetés úgy döntött, hogy egy előnyösebb tárgyalási pozíció érdekében megkezdi Dien Bien Phu elfoglalását.

Castor hadművelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Castor hadművelet keretében 1953. november 20-án a franciák 3 nap leforgása alatt 9000 fős alakulatot szállítottak légi úton a völgybe. Ezek az erők kezdték aztán meg egy nagyméretű, két kifutópályával rendelkező légitámaszpont kiépítését és megkezdték a környező magaslatok elfoglalását és megerősítését. A nyolc magaslat mind egy-egy női nevet kapott. 1954 elejére a csapatlétszám 13 000 főre emelkedett és tüzérségi erőkkel valamint számos könnyű tankkal egészült ki.

A Viet Minh túlságosan is szét volt szórva ezen a területen, ahhoz, hogy komoly mértékben akadályozni tudja ezeket az előkészületeket. Olyannyira nem avatkoztak be, hogy a francia vezetés egy része már aggódni kezdett, hogy terveikkel ellentétben az ellenség egyszerűen figyelmen kívül hagyja majd a bázist és inkább kelet felé vonul.

Logisztikai előkészületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csatát megelőző 5 hónapban a Viet Minh nagyrészt emberi erőre támaszkodva, mintegy 20 000 paraszt és kuli közreműködésével szállította el a fegyvereket és hadianyagokat a kb. 800 km-re lévő kínai határtól a csata helyszínére. Bár a kínaiak mintegy 600 szovjet gyártmányú teherautóval támogatták a logisztikai műveletet, a szállítások nagy része mégis emberi erőre támaszkodva, kerékpárokkal történt. A munkások mintegy 4 kg rizst fogyasztottak el útközben, hogy 1 kg rizst a frontra juttassanak. A légitámadások állandó fenyegetése alatt nem használhatták a nagyobb utakat. Szinte hihetetlen erőfeszítések árán 200 nehéz löveget húztak fel a kötelek segítségével a meredek hegyoldalakon, mindössze kb. napi 1,5 kilométert haladva előre. Erőfeszítéseik eredménye az lett, hogy tüzérségük ereje a franciákénak mintegy háromszorosa lett.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1954 márciusának elejére aztán világos lett, a Viet Minh növekvő számban vonultat fel csapatokat a környező területeken. A valódi csata március 13-án, hajnalban kezdődött el, amikor a franciák megrökönyödésére a vietnami erők képesek voltak az egész éjjelen át tartó nagyerejű tüzérségi zárótüzet zúdítani a völgyre, mely során mintegy 9000 lövedék csapódott be elsősorban a Beatrice illetve Gabrielle elnevezésű állásokra, melyet aztán – igaz komoly veszteségek árán – a Viet Minh be is vett. Bár a franciák tudták, hogy ellenfeleik rendelkeznek ágyúkkal, azok számát és űrméretét erősen alábecsülték. A francia tüzérségi parancsnok, aki képtelen volt ellentüzet irányítani a jól álcázott Viet Minh állásokra, végső kétségbeesésében visszament fedezékébe és egy kézigránáttal öngyilkosságot követett el. A morál csökkenését elkerülendő, titokban temették el.

A franciák ejtőernyővel igyekeztek erősítést juttatni a csata helyszínére, ám újabb meglepetésükre a Viet Minh légvédelmi ágyúkkal tüzelt rájuk. Tekintve a légi utánpótlás fontosságát, ez rendkívül súlyos fejlemény volt a bázis védői számára. A franciák repülőgépeiket is bevetették az ellenséges tüzérségi állások ellen, ám komoly károkat nem voltak képesek okozni a jól álcázott ágyúkban.

Felismerve a légi utánpótlás fontosságát, a Viet Minh a súlyos áldozatokkal járó frontális támadások helyett inkább áttért a két kifutópálya intenzív ágyúzására, míg végül mindkettő használhatatlanná vált. Ezenkívül megkezdték egy lövészárokrendszer kiásását a bázis közepe felé, fedezéket nyújtva az elkövetkező rohamoknál.

Az első futópálya egy március 18-tól március 23-ig tartó előrenyomulás után esett el. A második futópályán március 28-án szállt le az utolsó repülőgép, ám közben meg is semmisült. Válaszul a franciák saját támadást indítottak ugyanazon a napon, légvédelmi állásokat támadva. 31-én visszafoglaltak két megerősített magaslatot, ám további erősítés híján nem sokkal később fel kellett adniuk őket.

Mivel ezek után az ejtőernyő maradt a hadianyag bázisra juttatásának egyetlen lehetséges módja, a beérkező utánpótlás mennyisége jelentősen csökkenni kezdett. A levegőből ledobott készletek egyre nagyobb része ért földet a Viet Minh által ellenőrzött területeket, értékes hadianyagokhoz juttatva őket. A vietnamiak ezen a ponton már lényegében megnyerték a csatát és saját szavaikkal az elkövetkező szakasz már csak „a haldokló elefánt lassú kivéreztetése” volt. Április utolsó hetében megérkezett a monszun is, tovább nehezítve a légi támogatást. A lövészárkokat elárasztotta a víz, a bunkerek pedig beomlottak. Az utolsó erősítés – 4305 katona Marcel Bigeard tábornok vezetése alatt – március 14. és május 6. között érkezett ejtőernyővel, ám számuk még ahhoz sem volt elegendő, hogy az ugyanezen időszak alatt elszenvedett veszteségeket pótolja.

A franciák ekkor már látták, hogy a vereség elkerülhetetlen, de igyekeztek kitartani a genfi békekonferencia április 26-i kezdetéig. Az utolsó francia támadás május 4-én történt, ám hatástalan maradt. A Viet Minh újonnan beszerzett szovjet gyármányú rakétákkal kezdte lőni az erődöt. A végső összeomlás május 6-án és 7-én következett be. A franciák még ekkor is harcoltak ám a végül egy frontális rohammal bevették a bázisukat.

A 20 000 fős francia erőből legalább 2200-an vesztették életüket a csata alatt. A harcok mintegy 100 000 vietnami résztvevőjéből becslések szerint 8 000 esett el és további 15 000 sebesült meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dien Bien Phu-i csata témájú médiaállományokat.