Derek and the Dominos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Derek and the Dominos
Információk
Eredet New York,  USA
Alapítva 1970
Megszűnt 1971
Aktív évek 19701971
Műfaj Hard rock
Blues
Kiadó Polydor
Tagok
Eric Clapton
Bobby Whitlock
Carl Radle
Jim Gordon
Duane Allman
A Wikimédia Commons tartalmaz Derek and the Dominos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Derek and the Dominos 1970 tavaszán, New Yorkban alakult blues-rock supergroup. A zenekart Eric Clapton és a Delaney, Bonnie & Friends nevű formáció tagjai, Bobby Whitlock, Jim Gordon és Carl Radle alapította. Az első album felvételei alatt csatlakozott hozzájuk a The Allman Brothers Band vezetője, Duane Allman.

A kezdetek[szerkesztés]

A zenekar első nyilvános fellépése a londoni Lyceum Színházban volt 1970. június 14-én. A műsorközlő rosszul konferálta be őket – Eric and the Dynamos helyett Derek and the Dominost mondott. A zenekar megtartotta a nevet, és egy nyári angliai körútra indultak. Augusztus végétől október elejéig a miamiban lévő Criteria Studiosban, Tom Dowd produceri közreműködésével felvették első, Layla and Other Assorted Love Songs című dupla albumukat, amit ma a legtöbb rajongó Clapton egyik mesterművének tart. A dalok legnagyobb részét, köztük a "Layla" címűt (ami hamarosan a rádiók egyik kedvence lett) is Clapton Pattie Boyd iránt érzett szerelme ihlette. A nő akkor Clapton legjobb barátjának, George Harrisonnak volt a felesége. Clapton titokban találkozgatott vele, Whitlock pedig Pattie nővérével randevúzott. A dolgok nem sokkal később nyilvánosságra kerültek; Pattie 1974-től Claptonnal élt, 1979-ben pedig összeházasodtak. Miután Clapton viszonyt kezdett Yvonne Khan Kellyvel, 1985-ben különköltöztek, és 1988-ban elváltak. A kétrészes "Layla" több felvétel alkalmával készült el: először a gitárközpontú első részt vették fel, a második rész csak néhány hónap múlva készült el. A második rész egy elégikus zongoradarab, amit Jim Gordon dobos írt és játszott el; Gordon először nem akarta, hogy a dal része legyen, de végül engedett a többiek kérésének.

Koncertek[szerkesztés]

1970-1971 folyamán a zenekar rengeteget turnézott, melyek során mindenki számára nyilvánvalóvá vált tehetségük. A New York-i Fillmore Eastben adott koncertjeik adták In Concert és Live at the Fillmore East című albumaik anyagát. Számtalan kalózfelvétel is közkézen forog; köztük van egy, amin Duane Allman is játszik [1], és olyan is, amin a Fillmore-ban adott két teljes koncert hallható.

A Layla-album[szerkesztés]

Első és egyetlen stúdióalbumukat a Derek and the Dominos öttagú felállása vette fel, hála a slide gitár-virtuóz Duane Allman be nem tervezett közreműködésének. A felvételek legnagyobb részében Clapton a padlón feküdt belőve. Akkoriban a zenekar szinte állandóan kábítószerezett, de a legtöbb művésztől eltérően Clapton szerint ez nem hátráltatta a munkát.

A felvételek kezdete után néhány nappal Tom Dowd – aki az Allman Brothers producere is volt – meghívta Claptont Allmanék egyik szabadtéri koncertjére, amit Miamiban tartottak. A két gitáros – aki addig csak hírből ismerte egymást – a színfalak mögött találkozott, majd a két zenekar egy stúdióban együtt zenélt (a felvétel hallható a The Layla Sessions: 20th Anniversary Edition című albumon). Clapton és Allman „szerelmes lett” a másik gitárjátékába. Szoros barátok lettek és felajánlották Allmannek, hogy legyen a Dominos ötödik tagja.

Amikor Clapton és Allman találkozott, a Dominos már három dalt felvett ("I Looked Away", "Bell Bottom Blues", "Keep on Growing"); Allman a negyedik dalban debütált ("Nobody Knows You When You're Down and Out") és az album többi dalában slide gitározott. Az albumra a blues gyakorolta a legnagyobb hatást; a dalokban Clapton és Allman együtt gitározott. A dalok egyik legfontosabb része Allman szívből jövő slide gitárjátéka.

Tragédiák és a zenekar feloszlása[szerkesztés]

A zenekar rövid pályáját tragédiák kísérték. Az album felvételeinek idején, 1970. szeptember 18-án halt meg Clapton egyik legjobb barátja, Jimi Hendrix. Nyolc nappal korábban a Dominos Hendrix "Little Wing" című dalát vette fel, ami az albumra is felkerült. Egy évvel később, 1971. október 29-én, a Dominos első amerikai turnéjának előestéjén Duane Allman motorbalesetben meghalt. Clapton levertségét csak fokozták a Layla-albumot teljesen érdektelenül fogadó kritikák. Úgy érezte, hogy ezekért őt terheli a felelősség; mély depresszióba süllyedt, majd heroinfüggő lett.

A megtört zenekar kénytelen-kelletlen elvállalta az amerikai turnét. Clapton később beismerte, hogy a turné közben rengeteg heroin és alkohol fogyott, ennek ellenére a turné anyagából készült In Concert című album meglepően jóra sikerült. A zenekar csak Londonban oszlott fel, röviddel a második album felvételének kezdete után. Bár Radle az 1970-es években Clapton zenekarának volt a tagja, Clapton és Whitlock szakításuk után évtizedekig nem beszéltek egymással (csak 2003-ban zenéltek újra együtt). Carl Radle 1980. május 30-án halálra itta magát. Jim Gordon – akinek skizofréniáját nem fedezték fel – 1983-ban egyik rohama közben kalapáccsal verte agyon édesanyját; 1984 óta elmegyógyintézetben él.

A Dominos feloszlása után Clapton visszavonult, nem turnézott és nem készített felvételeket. Naponta 1000 fontot költött heroinra, de Pattie Boyd iránti szerelme nem múlt el. Ezalatt csak két koncerten lépett fel: 1971. augusztus 1-jén a Banglades megsegítésére rendezett jótékonysági koncerten New Yorkban, valamint az 1973. január 13-án, a londoni Rainbow Színházban rendezett koncerten. Az előbbit George Harrison szervezte, az utóbbival pedig a The Who gitárosa, Pete Townshend akart segíteni Clapton heroin elleni harcában.

Az idő egyértelműen javított a Dominos megítélésén: ma már Clapton egyik legjobb zenekarának tartják. Clapton Crossroads című 1988-as válogatásalbumán több részlet hallható a befejezetlen második album felvételeiből. Az 1990-es The Layla Sessions: 20th Anniversary Edition az eredeti album, az 1994-es Live at the Fillmore (Derek and the Dominos) című album pedig az In Concert kibővített változata.

2003-ban a "Minden idők 500 legjobb albuma (Rolling Stone magazin)" szavazásán a Layla and Other Assorted Love Songs a 115. helyet érte el.

Tagok[szerkesztés]

Diszkográfia[szerkesztés]