Díszes vitézsas
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| {{{status}}} | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Spizaetus ornatus (Daudin, 1800) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Díszes vitézsas témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Díszes vitézsas témájú kategóriát. |
A díszes vitézsas (Spizaetus ornatus) a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjéhez, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt François Marie Daudin francia zoológus írta le 1800-ban, a Falco nembe Falco ornatus néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Spizaetus ornatus vicarius (Friedmann, 1935) - Mexikó déli része, Közép-Amerika országai valamint nyugat-Kolumbia és Ecuador
- Spizaetus ornatus ornatus (Daudin, 1800) - közép-Kolumbia és onnan délre egészen Argentína északi részéig [2]
Előfordulása[szerkesztés]
Mexikó déli részétől, Közép-Amerikán keresztül, Észak-Argentínáig, valamint Trinidad és Tobago szigetein honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint mocsári erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 67 centiméter, szárnyfesztávolsága 107-127 centiméter, testtömege 835-1610 gramm.[5] Jellemző bélyege a felmereszthető sötétszürke színű bóbitája és nyakának és vállainak élénk gesztenyebarna vagy vöröses színe. Háta többnyire palaszürke, hasoldala fehér, sötétbarna csíkozással. A fiatal madár tollazata sokkal világosabb, feje és tollbóbitája fehér. A tollkoronát izgatott állapotban a madár felmereszti. Szárnya rövid és nagyon széles. Lába és karmai erősek. Csüdje tollas. Lábfeje élénk sárga.
 |
 |
Életmódja[szerkesztés]
A madár egy életre választ párt, a madarak gyakran együtt vadásznak. Tápláléka madarakból ( hokkók, gázlómadarak és papagájok) és kisebb testű emlősökből áll.
Szaporodása[szerkesztés]
Az ivarérettséget 3-5 éves korban éri el. Másfél méter átmérőjű fészkét a lombkoronában, 30 méter magasan, vastag ágakból építi. Belül zöld levelekkel béleli a fészket. A fészekaljban többnyire 1 tojás található. A tojáson a tojó körülbelül 35 napig kotlik. A fiatal madarak 110-115 nap után repülnek ki.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, de gyorsan csökken, egyedszáma 13300-33300 példány közötti és szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. november 11.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
- Birds of Venezuela by Hilty, ISBN 0-7136-6418-5
- ffrench, Richard (1991). A Guide to the Birds of Trinidad and Tobago, 2nd edition, Comstock Publishing. ISBN 0-8014-9792-2.
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
További információk[szerkesztés]
- Spizaetus
- Madárfajok
- Mexikó madarai
- Trinidad és Tobago madarai
- Belize madarai
- Costa Rica madarai
- Guatemala madarai
- Honduras madarai
- Nicaragua madarai
- Panama madarai
- Salvador madarai
- Argentína madarai
- Bolívia madarai
- Brazília madarai
- Kolumbia madarai
- Ecuador madarai
- Francia Guyana madarai
- Guyana madarai
- Paraguay madarai
- Peru madarai
- Suriname madarai
- Venezuela madarai