Cserhátpuszta
| Cserhátpuszta (Čerhát) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Komáromi |
| Rang | városrész |
| Irányítószám | 94504 |
| Körzethívószám | 00421 (0) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 109 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 47′ 16″, k. h. 18° 00′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 16″, k. h. 18° 00′ 38″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cserhátpuszta témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Cserhátpuszta (szlovákul: Čerhát) a szlovákiai Komáromhoz tartozó településrész.
Korábban Csallóközaranyos, később Örsújfalu része volt, majd annak 1979-es Komárommal való egyesítése után Komárom része lett.
Élővilága[szerkesztés]
Gáyer Gyula már 1916-ban beszámolt itt a Dudvág mentén a Zsombéksás (Carex stricta) jelenlétéről.[1]
Története[szerkesztés]
1268-ban vagy 1347-ben Oxunteluke (Asszonyteleke) alakban szerepel a forrásokban.[2]
Egy 1559-es királyi adomány, mely alapján a marcelházai Posár család[3] megkapta többek között egész Asszonyteleke aliter Machiolat is, valószínűleg Dunamocsra (korábban Komárom vármegye része[4]) vonatkozik.[5]
1852-ben egy ménesakol körülárkolása közben római kori hamvasztásos urnasírokat találtak.[6]
A csehszlovák államfordulatig Örsújfalu részeként Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1938-1945 között ismét a Magyar Királyság része.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Komárom vármegyét tárgyaló része szerint: (Dunaújfalu) „... Ide tartoznak Cserhát, Duna-Örs, Kis- és Nagy-Gadócz, Szentpál, Tamási és Vadas puszták és Czikeháza és Losonczy tanyák. Cserhát puszta azelőtt a gróf Zichyeké volt. Később Ruttkay Mártoné, majd Vestermayer Károlyé lett, azután Jokl Vilmos, majd az Ocsovszkyak birtokába került és most is az övék.”[7]
Nevezetességei[szerkesztés]
-
Cserhátpuszta - temetői feszület -
Cserhátpuszta - temetői harangláb -
Cserhátpuszta - református harangláb -
Cserhátpuszta - Komáromi főcsatorna
A cserhátpusztai részen két régi harangláb is található.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gáyer Gyula: Komárommegye virágos növényeiről. Magyar Botanikai Lapok 15, 39.
- ↑ Georgius Fejér 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis IV/3. Budae, 446; Ipolyi Arnold 1858: Adalék Magyarország XIII. századbeli helyirata és földrajzához. Új Magyar Muzeum 8/1, 490; Czinár 1866, 331; Munkácsi Bernát 1895: A magyar magánhangzók történetéhez. Nyelvtudományi Közlemények 25, 274; Melich János 1903: Szláv jövevényszavaink. Nyelvtudományi Közlemények 33, 87 (Később Melich János 1917: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. Nyelvtudományi Közlemények 44, 350); Alapy Gyula 1933: A csallóközi halászat története. Komárom, 7; 1939 A visszatért felvidéki községek, Csallóközaranyos. In: A visszatért Felvidék adattára. Budapest; Györffy III.; Mihályfalvi László 2002: A kánikula és a többiek. Somogyi Hírlap 13/162, 10 (július 13.) Vö. Juraj Hladký 2015: Hydronymia Žitného ostrova.
- ↑ Vö. Nagy Iván IX.
- ↑ Vö. Gyulai 1890, 62
- ↑ Kaprinai gyűjtemény, A sorozat - 16. kötet/37, p. 137-140 1559. december 16; Nedeczky Gáspár 1891: A Nedeczky család. Budapest, 178, 185.
- ↑ Gyulai Rudolf 1890: Komárom vármegye és város történetéhez. A Komárom-Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet jelentése 4, 15. (külön kötetként is megjelent)
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. október 27.)