Nagy aranyoshátú harkály
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Chrysocolaptes lucidus (Scopoli, 1786) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagy aranyoshátú harkály témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy aranyoshátú harkály témájú kategóriát. |
A nagy aranyoshátú harkály (Chrysocolaptes lucidus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Giovanni Antonio Scopoli olasz természettudós írta le 1786-ban, a Picus nembe Picus lucidus néven.[3]
Korábban azonosnak tartották a Chrysocolaptes guttacristatus fajjal (Tickell, 1833).[4]
Alfajai
[szerkesztés]- Chrysocolaptes lucidus lucidus (Scopoli, 1786)
- Chrysocolaptes lucidus montanus Ogilvie-Grant, 1905
- Chrysocolaptes lucidus rufopunctatus Hargitt, 1889[3]
Előfordulása
[szerkesztés]A nagy aranyoshátú harkály, miután számos alfaja önálló fajnak bizonyult, a Fülöp-szigetekre szorult vissza. Eme szigetország következő szigetein lelhető fel: Bohol, Leyte, Samar, Biliran, Panaon, Mindanao, Basilan és Samal.
A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők, lombhullató erdők, cserjések és ültetvények. Állandó nem vonuló faj.[5]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 28-34 centiméter, testtömege 127 gramm körüli.[3] Teste zömök, nyaka hosszú, és feje tetején toll bóbitát visel. Tollazatának színe az élőhelytől függően változó, leginkább az aranybarna tónus uralkodik a hát és a szárnyak színezetében. Farka fekete színű. Hátán egy vörös folt található, míg a fejét fehér alapon feketén pettyezett tollak borítják. Egyenes, keskeny csőre hegyben végződik. A felnőtt hímeknek vörös koronájuk van, a tojóknál ez lehet aranyszínű, barna vagy fekete pettyes fehér.[6]
Életmódja
[szerkesztés]Erős csőrét a fakéreg alatt található rovarok felkutatására használja. Hosszú, ragacsos nyelvét kiöltve szerzi meg zsákmányát.
Szaporodása
[szerkesztés]Fészekalja 3-4 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Nagy az elterjedési területe, egyedszáma csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett kategóriájában szerepel.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. szeptember 2.)
- ↑ Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. szeptember 2.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. augusztus 18.)
- ↑ Collar, N. J. (2011)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. [2018. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 11.)
- ↑ Clara Swetoslava Staykova: Madarak: Képes határozó. (hely nélkül): Kossuth Kiadó. 2013.
- ↑ Természetvédelmi Világszövetség. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.)
Források
[szerkesztés]- Collar, N.J. 2011. Species limits in some Philippine birds including the Greater Flameback Chrysocolaptes lucidus. Forktail number 27: 29-38.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Buff-spotted flameback című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja
- Scopoli. 1786. Deliciae florae faunae insubricae 2: 89.
