Ugrás a tartalomhoz

Canterburyi Lőrinc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 21., 20:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. április 21.) ezen a változaton alapul.
Canterburyi Lőrinc
Életrajzi adatok
Születési névLaurenius
Született550-es évek
Róma
Elhunyt619. február 2.[1]
Canterbury
SírhelyCanterburyi Szent Ágoston-apátság
Munkássága
Valláskeresztény
TisztségRoman Catholic Archbishop of Canterbury
HivatalCanterbury érseke
Hivatali idő604–619. február 2.
ElődjeSzent Ágoston
UtódjaMellitusz
A Wikimédia Commons tartalmaz Canterburyi Lőrinc témájú médiaállományokat.

Canterburyi Szent Lőrinc (? – 619. február 2.) Canterbury második érseke volt. Az Itáliából Angliába küldött gregoriánus misszió egyik tagjaként érkezett a szigetre, hogy az angolszászokat keresztény hitre térítse. Érkezésének dátuma kérdéses. Elődje, Canterburyi Szent Ágoston iktatta be utódjául, hogy még saját életében biztosítsa a cím szakadatlan betöltését. Sikertelenül próbálta meg a már ott lévő brit püspökökkel az ellentéteket rendezni. Lőrinc küldetése I. Æthelberht kenti király halálát követően válságba került, mert a király utódja betiltotta a kereszténységet. Canterburyi Szent Lőrinc térítő tevékenységének köszönhető, hogy ismét keresztény hitre tért az uralkodó. Lőrincet halála után, 619-ben szentté avatták.

Fiatalkora

Thanetbe Szent Ágostonnal együtt 597-ben egy gregoriánus misszió keretében érkezett, melyet 595-ben indítottak Rómából Kentbe, hogy megtérítsék az itt élőket.[2][3][4] Más források értesülései szerint csak 601-ben érkezett meg, és nem volt az első misszionáriuscsoport tagja.[5][6] A szigetre érkezése előtt Rómában egy kolostorban szerzetes volt,[7] de életének erről a szakaszáról több információ nem maradt fenn.[8] Beda Venerabilis középkori krónikás szerzetes szerint, akit fő műve a Historia ecclesiastica gentis Anglorum („Az angol nép egyházi története”) nyomán „az angol történetírás atyjának” neveznek, Lőrincet Ágoston visszaküldte II. Szent Gergely pápához, hogy beszámoljon a kenti király, I. Æthelberht sikeres áttérítéséről, és hogy elvigyen egy levelet, amely a pápához intézett kérdéseket tartalmazott.[9] Canterburyi Péterrel, egy másik szerzetessel közösen 598 júliusa után mentek el, és 601 júniusában tértek haza.[10] Visszafelé magával hozta a pápának Ágoston kérdéseire adott válaszait, ami egy olyan irat, amelyet Beda Libellus responsionum néven később megjelentetett.[11] Lőrinc azonos lehet azzal a Lőrinccel, akit Gergely Berta kenti királynénak írt levelében említ. Ebben a levélben Gergely megköszöni, hogy Berta segített férje megkeresztelkedésében, s megírta, hogy a részleteket Lőrinc apáttól ismeri.[12] Ismert, hogy Lőrinc Mellitusszal és másokkal együtt tért vissza Angliába a 601 nyarán partot ért második misszió tagjaként, de arra nincs utalás, hogy Péter is velük lett volna.[12]

Érsekként

A canterburyi érsekek listája a canterburyi katedrálisban; a bal oldali oszlopban a második Lőrinc

Ágostont 604-ben ő követte a canterburyi érsekség élén, mely tisztet egészen haláláig, 619. február 2-áig be is töltött.[3][13] Az öröklés biztosítása érdekében Ágoston már életében felszentelte utódjának Lőrincet. Erre az egyházjog azonban nem biztosított lehetőséget. Mindezt mégis azért tette, mert attól félt, hogy ha halála után a poszt akármilyen rövid időre is megüresedik, nehéz lesz a kereszténységet tovább terjeszteni Nagy-Britanniában.[6][14][15] Lőrinc soha nem kapott Rómából püspöki süveget, ezért úgy lehet tekinteni, hogy a pápa soha nem ismerte el hivatalosan posztján.[16] Beda összehasonlította Lőrinc beiktatását Kelemenével, amire még Szent Péter életében sor került. J. Robert Wright teológus álláspontja szerint Beda így próbálta meg kritizálni napjainak egyházi gyakorlatát.[17]

610-ben Lőrinc levelet kapott IV. Bonifáctól, melyben érseknek, Ágoston utódjának nevezi a címzettet.[18] Ebben a levélben arra válaszol a pápa, hogy Lőrinc Melítiuszt elküldte Rómába, hogy az Angol Egyházat érintő gondok tárgyában tanácsot kérjen a pápától. Ottléte alatt Melítiusz részt vett egy zsinaton, s Lőrinchez már a zsinati határozattal tért vissza.[19]

Lőrinc volt az, aki 613-ban felszentelte azt a templomot, melyet Ágoston építtetett Canterburyben, s melyet Szent Péternek és Szent Pálnak ajánlottak,[3] majd ezt később újraszentelték Canterburyi Szent Ágoston tiszteletére.[20] Lőrinc levelet írt a skótok és a brittonok területén tevékenykedő püspököknek, hogy elérje, mihamarabb ők is a Róma által meghatározott napon ünnepeljék a húsvétot, és ne az ő hagyományos időpontjukban. Ez a levél a húsvéti ellentmondások harmadik állomásához tartozik. A levél Beda Historia ecclesiastica gentis Anglorum címmel megjelent történetei között maradt ránk.[14] Lőrinc 609-ben azt állította, hogy a két egyház vitája miatt Dagan, a kelták egyik püspöke nem eszik vele együtt, és nem alszanak egy fedél alatt.[21] Máskor Lőrinc a következőket írja: „a világ végén élő kis számú kelta nem állíthatja azt, hogy többet tudnak, mint a kereszténység összes egyháza együttvéve.”[21]

Pogány válaszok

Lőrinc hivatali ideje alatt, 616-ban halt meg Ethelbert, s a trónt fia, Eadbald örökölte, aki visszatért a régi valláshoz. Ennek következtében több misszionáriusnak vissza kellett hajóznia Galliába.[15] Köztük volt London érseke, Meletius és Rochester érseke, Jusztusz is.[22] Azonban Lőrinc Britanniában maradt, és sikeresen megtérítette Eadbadot.[15] Egy monda szerint már azon volt, hogy feladja addigi terveit, mikor egy álmában vagy látomásában megjelent Péter apostol, és megfenyítette, valamint ostorral megverte emiatt. Az ostorütések nyomai megmaradtak rajta, s ezek látványa késztette Eadbaldet az áttérésre.[2][23] Beda azt állítja, nem ez volt Lőrinc kitartásának igazi indoka, hanem az, hogy számos pogány vezér meghalt az akkoriban egymás közt vívott csatákban. A kereszténység történelmével foglalkozó egyik történész, Benedicta Ward szerint Beda az ostorcsapások történetével azt akarja leírni, hogy az emberek kínjai azokra a kínokra emlékeztetnek, amelyeket Krisztus vállalt az emberiségért, és hogy a példa hogyan hatott a megtérésre.[24] Wright érvelése szerint egy másik, Beda által érintett terület Szent Péter közbenjárása, melynek következtében a misszió tovább folytatódott.[25] David Farmer az Oxford Dictionary of Saints-ben azt írja, hogy az ostorozásos történet a Quo vadis történetének és Jeromos levele egyes részleteinek vegyítése.[26]

Napjainkban a történészek politikai színezetet vélnek felfedezni a pogány reakciókban. D. P. Kirby történész Eadbald cselekvéseit édesapja frankbarát politikájának elutasításának tekinti.[22] Alcuin, egy késő középkori író azt írta, hogy Lőrincet az apostoli hivatalok cenzúrázták.[27] Ez I. Adeodatus pápának arra a levelére utalhat, melyben Lőrincet arra szólítja fel, hogy maradjon Kent határain belül. Kirby azt állítja, hogy Jusztusz, és nem Lőrinc térítette meg Eadbaldot, s Jusztusz emiatt lett 624 körül püspök.[22] Azonban nem minden történész fogadja el ezt a magyarázatot. Nicholas Brooks azt állítja, a király Lőrinc érsekségi ideje alatt változtatta meg hitét. Ez kevesebb mint egy évvel azt követően történt, hogy apja után ő ült a trónra.[3] Barbara Yorke szerint Kentnek Ethelberht halálát követően két társuralkodója volt Eadbald és Ethelwald. Eadbaldot Lőrinc, Ethelwaldot pedig Rochesterbe való visszatérését követően pedig Jusztusz térítette meg.[28] A pogány reakcióban még fontos szempont volt az, hogy Lőrinc kifogásolta Eadbald és apja özvegyének a házasságát. Az ilyen cselekedeteket az egyház törvénytelennek tekintette.[29]

Minden, az egyház hatalmát Kenten kívülre kiterjeszteni szándékozó erőfeszítés nehézségekbe ütközött, mivel Ethelbert halálát követően a déli területek ura Rædwald, Kelet-Anglia királya lett.[30] Rædwald, talán Ethelbert sürgetésére már Ethelbert halála előtt áttért, azonban királysága ezt nem tette meg, s megkeresztelkedésének csak annyi hatása lett, hogy pogány templomában egy keresztény oltárt építtetett.[31] Emiatt Meletiusznak nem nyílt arra lehetősége, hogy püspökként Londonba visszatérjen, Jusztusz azonban folytathatta Rochesterben megkezdett tevékenységét.[22]

Halála és elismerése

Lőrinc 619. február 2-án halt meg, s ezt követően a Szent Péter apátságban, mai nevén a Canterburyi Szent Ágoston-apátságban temették el. 1091-ben ereklyéit, maradványait átszállították Szent Ágoston új templomába.[3] Később szentté avatták, emléknapja február 3. lett.[2] Goscelin, Beda írásai alapján elkészítette a szentté avatásának történetét.[3] Sírját 1915-ben felnyitották. Halála után emléknapja mellett a szentté avatásának napján, szeptember 22-én is ünneplik.[26] Lőrinc ideje arról maradt emlékezetes, hogy nem sikerült a keltákkal megegyeznie, s arról, hogy Ethelbert halálát követően Eadbaldot sikerült visszatérítenie, újra megkeresztelnie.[16] Őt az érseki pozícióban Mellitusz, London addigi püspöke követte.[13]

Jegyzetek

  1. ↑ The Wiley Blackwell Encyclopedia of Anglo-Saxon England (angol nyelven). Wiley, 2014
  2. ↑ a b c Walsh, Michael A New Dictionary of Saints: East and West London: Burns & Oates 2007 ISBN 0-86012-438-X p. 357
  3. ↑ a b c d e f Brooks, N. P. "Laurence (d. 619)" Oxford Dictionary of National Biography Oxford University Press, Sept 2004 online edn, Oct 2005 accessed November 7, 2007
  4. ↑ Stenton, F. M. Anglo-Saxon England Third Edition Oxford:Oxford University Press 1971 ISBN 978-0-19-280139-5 p. 106
  5. ↑ Hindley, Geoffrey A Brief History of the Anglo-Saxons: The beginnings of the English nation New York: Carrol & Graf Publishers 2006 ISBN 978-0-7867-1738-5 p. 36
  6. ↑ a b Brooks, Nicholas. The Early History of the Church of Canterbury: Christ Church from 597 to 1066. London: Leicester University Press, p. 9-13. o. (1984). ISBN 0-7185-0041-5 
  7. ↑ Delaney, John J. Dictionary of Saints Second Edition Doubleday: New York 2003 ISBN 0-385-13594-7 p. 369
  8. ↑ Blair World of Bede p. 59
  9. ↑ Beda A History of the English Church and People translated by Leo Sherley-Price London:Penguin Books 1988 ISBN 0-14-044042-9 p. 71
  10. ↑ Blair World of Bede p. 63
  11. ↑ Lapidge "Laurentius" Blackwell Encyclopaedia of Anglo-Saxon England
  12. ↑ a b Blair World of Bede p. 60
  13. ↑ a b Fryde, E. B., Greenway, D. E.; Porter, S.; Roy, I.. Handbook of British Chronology, Third Edition, revised, Cambridge: Cambridge University Press, p. 213. o. (1996). ISBN 0-521-56350-X 
  14. ↑ a b Bede A History of the English Church and People Leo Sherley-Price fordításában London:Penguin Books 1988 ISBN 0-14-044042-9 p. 105-107
  15. ↑ a b c Hindley, Geoffrey A Brief History of the Anglo-Saxons: The beginnings of the English nation New York: Carrol & Graf Publishers 2006 ISBN 978-0-7867-1738-5 p. 43
  16. ↑ a b Frank Stenton Anglo-Saxon England Third Edition Oxford:Oxford University Press 1971 ISBN 978-0-19-280139-5 p. 112-113
  17. ↑ Wright Companion to Bede p. 47
  18. ↑ Blair World of Bede p. 80
  19. ↑ Blair World of Bede pp. 86–87
  20. ↑ Bede A History of the English Church and People translated by Leo Sherley-Price London:Penguin Books 1988 ISBN 0-14-044042-9 p. 91-92
  21. ↑ a b Décarreaux, Jean Monks and Civilization: From the Barbarian Invasions to the Reign of Charlemagne fordította Charlotte Haldane London: George Allen 1964 p. 261
  22. ↑ a b c d Kirby Earliest English Kings pp. 30–33
  23. ↑ Brooks, Nicholas. The Early History of the Church of Canterbury: Christ Church from 597 to 1066. London: Leicester University Press, p. 64-66. o. (1984). ISBN 0-7185-0041-5 
  24. ↑ Ward Venerable Bede pp. 120–121
  25. ↑ Wright Companion to Bede pp. 48–50
  26. ↑ a b Farmer Oxford Dictionary of Saints pp. 313–314
  27. ↑ Quoted in Kirby Earliest English Kings p. 31
  28. ↑ Yorke Kings and Kingdoms p. 32
  29. ↑ Yorke Conversion p. 123
  30. ↑ Frank Stenton Anglo-Saxon England Third Edition Oxford:Oxford University Press 1971 ISBN 978-0-19-280139-5 p. 127
  31. ↑ Frank Stenton Anglo-Saxon England Third Edition Oxford:Oxford University Press 1971 ISBN 978-0-19-280139-5 p. 112

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Laurence of Canterbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Canterburyi_Lőrinc&oldid=22543689”