Canfranc pályaudvar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Canfranc vasútállomás
Estación Internacional de Canfranc
OrszágSpanyolország
HelyCanfranc
Állomáskód74217
UIC állomáskód7174217
IBNR állomáskód7174217
Műemlékvédelmi besorolásspanyolországi műemlék (2002. március 6. – )
Építési adatok
Megnyitás1928
Felhasználási terület
Tulajdonos
Üzemeltető
Tszf. magasság1195 m
Peronnal rendelkező vágányok száma3
Része ennekFranciaország és Spanyolország határa
Szomszédos állomások
  • Villanúa-Letranz train station (Estación de Zaragoza-Delicias, Zaragoza–Canfranc-vasútvonal)
  • Forges d'Abel (Gare de Pau, Gare de Toulouse-Matabiau, Pau–Canfranc-vasútvonal)
IdőzónaUTC+01:00
Vasútvonalak
Szolgáltatások
VonatokMedia Distancia
Elhelyezkedése
Canfranc vasútállomás (Spanyolország)
Canfranc vasútállomás
Canfranc vasútállomás
Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 42° 45′ 05″, ny. h. 0° 30′ 51″Koordináták: é. sz. 42° 45′ 05″, ny. h. 0° 30′ 51″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Canfranc vasútállomás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Canfranc vasútállomás (spanyolul: Estación Internacional de Canfranc) egykor nemzetközi vasútállomás Canfranc faluban, a spanyol Pireneusokban. Az állomás egyik végét a Somport vasúti alagút zárja, mely egykor a Pireneusok alatt a Pau–Canfranc-vasútvonalat szolgálta ki. Az 1928-ban átadott főépület 240 méter hosszú, 365 ablakkal és 156 ajtóval.

Története[szerkesztés]

A pályaudvart eredetileg a Spanyolországot és Franciaországot összekötő fő vasúti vonal csomópontjának és átrakó pályaudvarának szánták és ehhez a funkcióhoz méretezték. Napjainkban[mikor?] két pár egykocsis motorvonatot fogad.

A vonal gyakorlatilag az eltérő nyomtávolságok miatt két részből állt. A francia oldalról Pau felől érkeztek a vonatok, 1500 V egyenárammal villamosított vonalon és 1435 mm nyomtávon, míg Spanyolország felé egy alagutakkal sűrűn megtűzdelt, kanyargós szakaszon juthattak el Zaragozáig, 1668 mm-es nyomtávon. A határállomáson a spanyol vonatokról a franciákra (vagy fordítva) az eltérő nyomtáv miatt át kellett szállni, és közben az útlevél-ellenőrzésen is át kellett esniük az utasoknak.

A canfranc-i pályaudvart hatalmas teherforgalomra is méretezték, ezért a teljes sínhossz az állomáson 27 km volt, ami akkor Európa második legnagyobb pályaudvarává avatta, rögtön Lipcse után. A 250 méter hosszú fogadóépületet Fernando Ramírez de Dampierre tervezte, az építmény mindkét oldalán 156 ajtó található. Az állomást Canfranc településétől nem messze, egy – a hegyek között elterülő – platóra építették, az így létrejött új település a Canfranc-Estacion nevet kapta.

Zaragosa - Canfranc - Palu (egykori) vasúti összeköttetés, ma már Pau irányába lezárásra került

A pályaudvart 1928-ban adták át a forgalomnak. Az utasok száma azonban soha nem érte el a tervezett szintet, a kanyargós és hosszú alagutakkal tűzdelt pályán a vonatok csak lassan tudtak haladni, így az utazási idő nagyon hosszúra nyúlt. Először 1936 és 1940 között zárták le a spanyol polgárháború miatt, majd 1944 és 1948 között a Franco-diktatúra okán (bár a diktatúra Spanyolországban ezután is fennállt, egészen a diktátor 1975-ös haláláig).

A második világháborúban a nácik ezen a pályaudvaron keresztül rakodták át a Spanyolországból és Portugáliából a rabolt aranyért cserébe beszerzett fontosabb alapanyagokat, például volfrámot.

1970-ben a francia l'Estanguet híd összeomlott a vasútvonalon, ezt követően a hidat nem építették újjá és a vonalat Franciaország (Pau) irányába véglegesen lezárták.

A 21. században[szerkesztés]

A Canfranc vasútállomás napjainkban

Napjainkban[mikor?] a spanyol Zaragozából naponta két pár motorvonat érkezik a Zaragoza–Canfranc-vasútvonalon a pályaudvarra. A főépületet omlásveszély miatt már régóta lezárták, de előbb az épületet teljesen kifosztották.

A pályaudvart az utóbbi években felállványozták ugyan, de a spanyol válság miatt az érdemi felújítási munkák elmaradtak.

Azért időről időre felröppent a hír, hogy az impozáns épületet felújítják:

Canfranc polgármesterének 2017-es nyilatkozata szerint egy újraépítési programnak köszönhetően az állomás újranyitását tervezték.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. CNN, Francesca Street: A grand ruin on the Spanish-French border (angol nyelven). CNN Travel, 2017. október 11. (Hozzáférés: 2019. augusztus 16.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Canfranc International railway station című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]