Bresztovszky Béla

Bresztovszky Béla
Született	1872. augusztus 28. Nagykároly
Elhunyt	1941. június 7. (68 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	mérnök
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1894)
Halál oka	közúti baleset
Sírhelye	Farkasréti temető (felszámolták)
Sablon • Wikidata • Segítség

Bresztovszky Béla (Nagykároly, 1872. augusztus 28. – Budapest, Ferencváros, 1941. június 7.) gépészmérnök, műegyetemi tanár.

Családja

Szülei Bresztovszky Ede és Gryneus Vilma. Testvére Bresztovszky Ede (1889–1963) író, újságíró és Bresztovszky Ernő (1882–1922) író, újságíró, politikus. Felesége Rauscher Lujza Mária, Rauscher Lajos iparművész, építész leánya.

Életútja

Rimaszombatban és Dobsinán végezte az elemi iskolát 1878 és 1882 között, majd az algimnáziumot Rimaszombatban és Máramarosszigeten járta ki 1882 és 1886 között. Ezután a nagyváradi főreáliskolában tett le az érettségi vizsgálatot 1890-ben. 1894-ben a József Műegyetemen gépészmérnöki oklevelet, majd 1907-ben műszaki doktori diplomát szerzett. Később továbbképezte magát Darmstadt, München, Genf, Berlin-Charlottenburg műszaki egyetemein, valamint 1894–1896-ban a párizsi Sorbonne hallgatója volt. 1909-ben szerzett magántanári képesítést a szilárdsági kísérletek tárgykörben.

Eleinte a József Műegyetem tanársegéde, s egyidejűleg a budapesti Danubius Hajógyár hídosztályának szerkesztő mérnöke volt 1896 és 1899 között. 1899-től 1901-ig a Magyar Monier Vasbeton Vállalat vezető mérnökeként dolgozott, majd 1901-tól 1912-ig a József Műegyetem Műszaki Mechanikai és Elméleti Géptani Tanszék adjunktusa, 1909–12-ben magántanár, 1912 és 1914 között pedig nyilvános rendkívüli tanára és a Tanszék vezetője volt, majd 1914-től ugyanott nyilvános rendes tanárként működött. 1916-tól a Műszaki Mechanikai Laboratórium és Kísérleti Állomás vezetője, 1920–22-ben és 1925–27-ben pedig a műegyetem Gépészmérnöki Osztályának dékánja volt. 1927 és 1935 között országgyűlési képviselő, a Felsőház póttagja.

Építőanyagok, födémszerkezetek anyagvizsgálatával foglalkozott, többek között az eltérő korú betonok és téglaszerkezetek rugalmasságát vizsgálta. Kutatta a repülés műszaki kérdéseit is, 1909-ben pedig részt vett a reimsi első repülőversenyen. Fontos szerepe volt a magyar repülés első világháborút követő újjáépítésében. Halálát autóbaleset okozta (nagyfokú agyrázkódást, jobboldali bordatörést szenvedett).

1911 és 1914 között a Magyar Mérnök- és Építész Egyesület (MMÉE) főtitkára, 1924 és 1927 között a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének elnöke volt. A Magyar Aëro Szövetség alelnöke, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület alapító elnöke.

Szerkesztette a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyét 1912–13-ban.

Főbb művei

• A födémpróbák kérdése. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1901)
• A Kleine-féle födém terhelőpróbája. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1903)
• A parafa mint építőanyag. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1904)
• „Satorin” homlokzatvakoló anyag. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1905)
• A beton mechanikai tulajdonságainak megállapítása nyomókísérletekkel. Egy. doktori értek. is. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1907)
• Kísérletek különböző összetételű és korú betonok rugalmasságáról. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1908)
• Technikai kísérletező laboratóriumok. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Heti Értesítője, 1909)
• A repülésről. (Universum. V. köt. Budapest, 1910)
• Ipari kísérleti intézetekről. (Budapest, 1911)
• Dynamika és mechanika. (Budapest, 1920)
• Statika és szilárdságtan. (Budapest, 1920)
• Vasszerkezetek. B. B. műegyetemi ny. r. tanárnak a gépészmérnök hallgatók számára tartott előadásai. (Budapest, 1921; 2. átdolgozott kiadás, 1923)
• A technikai anyagvizsgálat. (Budapest, 1930)
• Eljárások a téglaszilárdság meghatározására. (Budapest, 1933)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Névpont