Bradfield-tokó
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Tockus bradfieldi (Roberts, 1930) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bradfield-tokó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bradfield-tokó témájú kategóriát. |
A bradfield-tokó vagy angolai tokó (Tockus bradfieldi) a madarak osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjéhez, ezen belül a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjához tartozó faj.
A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Bradfield's Hornbill).
Előfordulása
Angola déli, Botswana északi, Namíbia északnyugati, Zimbabwe nyugati részén, valamint Zambia területén honos.
Megjelenése
Testhossza 50-57 centiméter. A tojó kisebb mint a hím. A csőre hosszú és piros. A farktolla hosszú és fehér színű.
Életmódja
Főleg rovarokkal táplálkozik, de magvakat, gyümölcsöt és kisebb gerinceseket is fogyaszt.
Hangja
A bradfiled-tokó ilyen hangot ad ki: Pi-pi-pi-pi-pi-pi-pi-pihuh.
Szaporodása
Fák természetes üregeiben költ, a bejáratot egy szűk rés kivételével befalazza, az élelmet a hím szerzi. Fészekalja általában 3 tojásból áll, melyen a tojó kotlik 28 napig. A fiókák még 50 napig maradnak az fészekben és 3 hónapos korukban válnak önállóvá.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 16.)
- Biodiversity Explorer
