Boross Marietta

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boross Marietta
Született1920. augusztus 21.[1]
Szántódpuszta[1]
Elhunyt2020. szeptember 24. (100 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1950)
KitüntetéseiMagyar Arany Érdemkereszt (2014)
Sablon • Wikidata • Segítség

Boross Marietta (Szántódpuszta, 1920. augusztus 21.[2] – Budapest, 2020. szeptember 24.[3]) magyar néprajzkutató.

Életpályája[szerkesztés]

Gyermekkora[szerkesztés]

Apja Boross Jenő okleveles mezőgazda, a Tihanyi apátság[4] szántódpusztai uradalma tóközi gazdaságának intézője, édesanyja Strobenz Gizella bajor cipszer származású, aki a Döbrentei családdal állt rokonságban.[5] Már gyerekkorában érdeklődött a mezőgazdaság, azon belül a földművelés és a kertkultúra, valamint az állatok iránt. Középiskoláit a Sacré Cœurben végezte, ahol kiváló idegennyelvi képzésben részesült.

Tanulmányai[szerkesztés]

1939-től három évig járt a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia, növénytermesztési szakára, de diplomát nem szerzett. 1946-tól a Budapesti Tudományegyetemen tanult, 1950-ben szerzett oklevelet, majd ugyanitt tett bölcsészdoktori vizsgát Tálasi István professzornál Magyarországi kertkultúrák c. dolgozatával.

Munkássága[szerkesztés]

Mint etnográfus-muzeológus agráretnográfiával és népi iparművészettel foglalkozott. 1950-ben a Néprajzi Múzeumban kapott állást muzeológusként, s számos feltűnést keltő dolgozata jelent meg ebben az időben.[4] Ebben az időben jelentős számú tárgyat gyűjtött és számos fényképet is készített az Ethnológiai Adattár számára.[6] A Népi Iparművészeti Tanács zsűritagja volt 1956 és 1978 között. Az 1960-as évek második felétől az Országos Műemléki Felügyelőség szervezte népi műemléki felméréshez kapcsolódva mintegy ötven község anyagát dolgozta fel. 1972-ben került az 1967-ben alapított, de akkor önállóságot kapott és Szentendrére költöző Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz ahol a Kisalföld (X.) tájegység tervezője, gyarapítója volt 1978-as nyugdíjazásáig.[5]

Jelentős szerepe volt Szántódpuszta értékeinek megmentésében. 1978-ban indult kezdeményezését a program idegenforgalmi jelentőségét felismerő Siótour idegenforgalmi vállalat karolta fel. Az uradalom számos épületét mentette meg az enyészettől azzal, hogy funkciót keresett és talált azoknak.[4] 1984. augusztus 11-én nyitották meg a szántódpusztai akváriumot (mai nevén: Balaton élővilága-Akvárium, vagy AQUARIUM), mely az uradalmi gépszín épületében nyílt. Ekkor a lábaspajtában kovácsműhelyt rendeztek be, melynek felszerelését Boross kutatta fel és gyűjtötte be kovácsműhelyekből.[7] A megye tudományos-, közművelődési intézményeinek bevonásával megalakította a Szántódpusztai Tudományos Bizottságot. A bizottság indította el Szántódi füzetek című kiadványsorozatot 1980-ban, melyek önálló kiadványokként alakultak a település múltját ismertető tudományos sorozattá. A sorozat 1980 és 1988 között jelent meg. Boross Marietta a szerzője a III. ("A balatonendrédi csipke története" ) és társszerzője Ágostházi Lászlóval a X. ("Szántódpuszta építészettörténete") c. kiadványoknak. 1992-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Germanisztikai Intézetének munkatársa, a magyarországi német nemzetiségű csoportok néprajzának előadójaként.

Tudományos gyűjtő és feldolgozó tevékenységének első évtizedeiben a Kárpát-medence kertkultúrájával foglalkozott. Számos publikációja szól Pest környéki települések (illetve Budapest külső kerületeinek) kertkultúrájáról.A vizsgálatok eredményeképpen szétválasztotta a különböző eredetű kertészcsoportokat, az ún. parasztkertészeket, német- és bolgárkertészeket.

Publikációi[szerkesztés]

  • A nagybudapesti és pestkörnyéki paradicsomkultúra gazdasági és néprajzi vizsgálata; Néprajzi Értesítő XXXVIII. 129-160. o. (1956)
  • Női népviseletek Rákospalotán 5-26. o. (1961) Rákospalotai Múzeum évkönyve
  • Fonás; Képzőművészeti Alap, Bp., 1962 (Népművészet)
  • Női népviseletek Rákospalotán 77-106. o. (1964) Rákospalotai Múzeum évkönyve
  • Rákospalotai férfi népviseletei 53-72. o. (1966) Rákospalotai Múzeum évkönyve
  • Rákospalota mezőgazdaságának termeléstechnikája és néprajza 234-261. o. (1974) Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből (szerk.: Czoma László)
  • A balatonendrédi csipke története (1981) Szántódi Füzetek III.
  • A hartai festett bútorok (1982) Tankönyvkiadó
  • Népművészet; Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Vállalat, Bp., 1982
  • Tótkomlós, Szlovák tájház; Tájak, Korok, Múzeumok, Bp., 1983 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
  • Zamárdi, Szántódpuszta; Tájak, Korok, Múzeumok, Bp., 1984 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
  • Ágostházi László–Boross Marietta: Szántódpuszta építéstörténete; Panoráma, Bp., 1985 (Szántódi füzetek)
  • A pesti német kertészcéh (1995) Barátság II. évf. 3. sz.
  • Sulk. Beitrag zur Veränderung der Lebensweise und Kultur der deutschen Siedlergemeinde in der Schomodei/Somogy 1715–1995. In: Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen, Band 21, 2004, S. 12–66, ISSN 0230-2225
  • Boross Marietta–Karácsony Zoltán–Tátrai Zsuzsanna: Magyar népi kultúra. Népművészet, népszokások, néptánc; Képzőművészeti Bp., 2004

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Elhunyt dr. Boross Marietta néprajzkutató – Zentrum.hu, 2020. szeptember 28. (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.)
  2. ↑ A Magyar néprajzi lexikonban hibásan jelent meg a születési év, 1922-t adva meg évként, valójában azonban 1920-ban született: Ament Kovács Bence: Boross Marietta köszöntése. Néprajzi hírek, XLVI. évf. 3. sz. (2017)
  3. ↑ Elhunyt dr. Boross Marietta néprajzkutató. Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ (2020. szeptember 28.) (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.)
  4. ↑ a b c Dankó Imre: A Szántódi Füzetek. Honismeret, XXVI. évf. 1. sz. (1998) 93. o.
  5. ↑ a b c Knézy Judit: Köszöntjük a nyolcvanéves Boross Mariettát. Néprajzi hírek, XXXI. évf. 1–4. sz. (2002) 132. o.
  6. ↑ A Néprajzi Múzeum online gyűjteményében kilistázható közel ezer olyan felvétel, melyeket Boross Marietta készített: link a gyűjtemény kereső oldalához. Keresőszó: „Boross Marietta”
  7. ↑ sz. n: Szántódpusztai akvárium. Népszabadság, XLII. évf. 188. sz. (1984. augusztus 11.) 20. o.
  8. ↑ Kovács Erzsébet: Egy mozgalom díjai és kitüntetései: Örökségünk melléklet. Népszabadság, LIV. évf. 91. sz. (1996. április 18.) 36. o.
  9. ↑ Kanyar József: A honismereti mozgalom harmincöt esztendeje. Honismeret, XXIV. évf. 1. sz. (1996) 18. o.
  10. ↑ sz. n: Kisebbségekért Díjak átadása. Népszabadság, LXVI. évf. 296/2. sz. (2008. december 19.) 1., 3. o.
  11. ↑ sz. n: Állami kitüntetések és szakmai díjak augusztus 20. alkalmából. Litera.hu, (2014. augusztus 18.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Boross_Marietta&oldid=26718838”