Black metal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Black metal
Stíluseredet Speed metal, Thrash metal
Kulturális eredet Első hullám:
1980-as évek közepe, Európa
Második hullám:
1990-es évek eleje, Skandinávia
Hangszerek gitár, basszusgitár, dob
Népszerűség Underground. (Szélesebb körű ismertségre a szimfonikus black metal csapatok tettek szert az 1990-es évek második felében.)
Leszármazott stílusok
Avantgárd metal – Pogány metal – Viking metal
Alműfajok
Atmoszferikus black metal – Black/death metal – Depresszív black metal – Szimfonikus black metal
Alműfajok régiók szerint
Norvég black metal – USBM – Francia black metal

A black metal a heavy metal zenei stílus extrém irányzata. Szembetűnő stílusjegyei dalok erősen betorzított, éles, disszonáns megszólalása és a károgó éneklés. Hírét a 90-es évek eleji norvég mozgalom résztvevői által elkövetett templomgyújtogatásoknak és a tagok közt történt haláleseteknek köszönheti. Az előadók szélsőséges világképe sokszor egy zenekar tagjait is egymás ellen fordította. A műfaj a 80-as évek évek óta többször átalakult, különböző alirányzatokra bomlott, de a metalzenei underground részeként máig folyamatosan fejlődésben van.

Műfaji jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A black metal zenét szinte kizárólag károgva, vagy ahhoz hasonlóan üvöltve, hörögve adják elő, de a meglehetősen ritka, tisztán kiénekelt dalokra is a félelmetes, bizarr, groteszk megszólalás jellemző.

Black metalos felszerelés (Gaahl, 2009)

A basszusgitár általában alig hallhatóan, a háttérbe keverve a gitár dallamát követi. A dob jellemzően egyszerű, gyors és monoton blast beat.

A zenék tipikusan nyers, éles és fenyegető gitárhangzását intenzíven betorzított gitárokkal és sokszor a felső tartományokban játszott disszonáns hangzatokkal hozzák létre. A riffeket a death metalhoz hasonlóan sokszor tremolo pengetéssel játsszák, de a témák és a dalszerkezet jellegzetesen egyszerűbb és monotonabb.

A norvég zenekarok (köztük is a Burzum) hatására a black metal a hangszerhasználattal szemben a kisugárzást, az atmoszférát helyezi előtérbe, ezzel a műfajt az ambient filozófiája felé mozdítva. Kevés zenekar ad elő gitárszólókat. A nyugtalanító légkör létrehozásában több zenekarnál szerepet kap a szintetizátor, melyet a gitárhoz hasonlóan „minimalista felfogással” használnak.[1] (Ez nem vonatkozik a műfajhoz csak külsőségekben tartozó szimfonikus black metal zenekarok gazdagon díszített megszólalására.)

Szövegvilág és ideológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A black metal szövegvilága az előadók szélsőséges eszmerendszerét tükrözi. Általános a mizantrópia és a keresztény világ megvetése, de a különböző zenekarok filozófiája vérre menő ellentétben áll egymással. Az előadók egy része ateista vagy antiteista nézeteket vall, míg mások az ősi pogány vallásokhoz vagy a sátánizmushoz fordulnak. A szövegek hangulata gyakran depressziós vagy nihilista. Klasszikus black metal elemek még a természeti motívumok, az évszakok (elsősorban a tél), a mitológia, folklór és a fantasy.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A heavy metal stílusirányzatai közül a black metal számít a leghírhedtebbnek, ennek történeti és zenei okai egyaránt vannak. Az 1980-as években a műfaj még nem vált el jellegzetesen a ma is létező thrash és death metaltól, azonban az extrém metal zenék 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji felfutásakor megjelent az igény valami szélsőségesebbre, valami veszélyesebbre és ennek megjelölésére a mai értelemben vett műfaj megteremtői – elsősorban a norvég zenekarok – visszanyúltak ehhez a kifejezéshez, melyet először – '82-es albumának címeként – a brit Venom használt saját zenéjének definiálására.

Az eredeti mozgalom olykor nyíltan is kijelentett legfőbb célkitűzéseiként a következők fogalmazhatóak meg:

  • szembefordulás a szélesebb közönség számára is befogadható zenei irányzatok közvetítette képpel (például "bajtársiasság" és egyéb "optimista" hangulati vonások)
  • a zene hangulatának előtérbe helyezése a puszta agresszióval szemben, annak mellőzése nélkül
  • mindenféle politikai üzenet mellőzése, a zenében megfogalmazott érzések és gondolatok ideológiai szintre emelése, a valóság és a művészi kinyilatkoztatások közötti határvonal összemosása
  • leggyakrabban egyház- és vallásellenes, sátánista dalszövegek
  • társadalmi reakció kiváltása

Mindezt sikerült is megvalósítani, ennek megfelelően a black metal még az időközben sokszorosára duzzadt metal közönség jelentős része számára is elfogadhatatlan: a gúny, a megvetés, más esetekben a félelem tárgya. Ezzel egy időben azonban a főáramba jutást sem kerülhette el a műfaj, ennek eredményeképp az 1990-es évek második felére az eredeti eszmét teljes mértékben félreértelmező zenekarok serege adhatott ki hangzóanyagokat. Az eredeti skandináv színtér dominanciája megszűnt, és a black metal jelenlegi újító zenekarai többnyire Észak-Amerikából, Kelet-Európából vagy Franciaországból származnak.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nyelvű cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]