Bennett-kenguru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bennett-kenguru
Anya kölykével
Anya kölykével
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Család: Kengurufélék (Macropodidae)
Alcsalád: Valódi kenguruformák (Macropodinae)
Nem: Macropus
Alnem: Notamacropus
Faj: M. rufogriseus
Tudományos név
Macropus rufogriseus
Desmarest, 1817
Szinonimák
  • Macropus leptonyx (Wagner, 1842)

Vörösnyakú wallaby

Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bennett-kenguru témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bennett-kenguru témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bennett-kenguru témájú kategóriát.

A Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül a diprotodontia rendjébe és a kengurufélék (Macropodidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bennett-kenguru Tasmánia egész területén és Ausztrália délkeleti partsávján, Queensland és New South Wales államokban,[1] az eukaliptuszerdőkben és a bozótos területeken fordul elő. A partoktól a hegyi erdőkig mindenütt megtalálható. Él a Bass Strait szigeteken is, de nem lehet tudni, hogy melyeken őshonos, és melyekre hurcolták be. Új-Zéland déli szigetének Canterbury régiójában viszont biztosan betelepített populációja található. Tasmániában és Queensland partvidékén az utóbbbi 30 évben megszaporodott, egyrészt a vadászat csökkenése, másrészt a foltos erdőirtás miatt, ami lehetővé teszi, hogya tisztásokon legeljen, és az erdőben pihenjen. Ismeretlen okokból Victoriában ritka.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Macropus rufogriseus banksianus (Quoy & Gaimard, 1825)
  • Macropus rufogriseus fruticus (Desmarest, 1817)
  • Macropus rufogriseus rufogriseus, Tasmánia, (Ogilby, 1838)

A Tasmániában élő alfaj kisebb, bundája sötétebb és bozontosabb,,[2] mint a többi alfajé. Megszokta az ember közelségét, és gyakran legeli a sövényeket még a városokban is. A fogságban élő Bennett-kenguruk tartják magukat a megszokott szaporodási rendhez; a Tasmániából származó nőstények úgy késleltetik a vemhességüket, hogy nyár végén szüljenek.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kíváncsi fiatal példány

A kenguru fej-törzs-hossza legfeljebb 90 centiméter, farokhossza 65-90 centiméter és testtömege elérheti a 27 kilogrammot. A hímek jelentősen nagyobbak, mint a nőstények. Orruk, mancsuk fekete, alsó ajkukon fehér csík húzódik. A bunda a nyakon és a vállnál vöröses; vastagabb, mint sok más wallaby bundája. A Tasmániában élő alfaj kisebb termetű, és hosszabb szőrű, mint a kontinensen élő alfaj. Feje a legtöbb kenguruhoz hasonlóan viszonylag kicsi, fülei hosszúak. Hátsó lába nagyon erős, három egyenlő hosszúságú részből áll, ezek a comb, a lábszár és a lábfej; lábfeje nagyobb, mint a többi wallaby-fajnak. Nyugalmi állapotban a vastag izmos farok a lábakkal együtt egyfajta háromlábú állványt képez, ahol az állat súlya a lábakra nehezedik. A kenguru főként előre és nem felfelé ugrik. A kinyújtott farok kormányrúdként szolgál. Hasonlít a csíkoshátú wallabyhoz, de nagyobb annál, hátáról hiányzik a fekete csík, és bundája finomabb.[2]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kenguru túlnyomórészt magányos, de összegyűlik, ha elegendő élelmet, vizet vagy menedéket talál. Ezekben a csapatokban hierarchiát alakítanak ki. Az újabb kutatások szerint a konfliktusokat a társas életmódú állatokhoz hasonlóan rendezik.[1] Szürkületkor és hajnalban táplálkozik,[1] néha napközben is. Tápláléka fűfélék, levelek és más lágy szárú növények.[1] Az állat 12-15 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 14-19 hónapos korban éri el. A párzási időszak a kontinensen egész évben tart, Tasmánián februárra és márciusra esik. A nőstény 33 napig termékeny. Udvarláskor a nőstény megnyalja a hím nyakát. Erre a hím a nőstényhez dörzsöli az állát. Ezt egy rövid birkózás követi, majd párosodnak. A pár egy napig együtt marad. A vemhesség 30-40 napig tart, ennek végén egy fejletlen kölyök születik. A kölyök 9 hónapig az erszényben marad,[3] és anyja 12-17 hónaposan választja el. A lányok többnyire nem költöznek messzire anyjuktól, a fiúknak viszont messzire kell menniük. Az anyák készek az elárvult kölykök örökbefogadására.[4] Ahogy sok más kengurufajnál, nála is megfigyelhető az embrió fejlődésének késleltetése.

Kapcsolata az emberrel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bennett-kenguruk a Miskolci Állatkertben
Albínó Bennett-kenguruk populációja él Bruny Island-en.

Gyakoriságuk és elterjedési területük nagysága miatt az IUCN nem veszélyeztetettnek sorolta be. Gyakran megpróbálják új helyekre betelepíteni, így a skót Loch Lomondban, Inchconachan szigetén él egy kis populációja. Ez két pártól származik, akiket 1975-ben telepítettek ki a Whipsnade állatkertből. 1993-ban 26 leszármazottjuk élt.[5] Nagy-Britanniában a 20.század kezdetétől Derbyshire-ben a Peak Districtben élt egy másik populációja, ami azóta valószínűleg kihalt. Derbyshire-ben (Észak-Sussex) is néhány példány. Nyugat-Sussex és Hampshire további elszórt populációk otthona.[1]

Franciaországban a Rambouillet-erdő déli részén, Párizstól 50 km-re 30 Bennett-kenguru él vadon. Az 1970-es évektől telepedtek meg itt, amióta az 1970-es években egy viharban megszöktek egy émancé-i állatparkból.

Otto Koenig 50 példányt megpróbált Ausztriában elvadítani, de nem bírták a telet. A Man-szigeten élő populáció egy pártól származik, akik az 1970-es években szöktek meg egy vadasparkból.[6]

Németországban, Mecklenburgban Stargard környékén él néhány Bennett-kenguru. 2001-ben egy betörés miatt megszöktek a közeli állatkertből, és három Bennett-kengurut nem tudtak befogni. Azóta vadon élnek és szaporodnak; még a 2009-2010-es kemény telet is kibírták.[7] Angliában és Skóciában 1900 óta már többször elvadultak, de a kemény telek miatt a legtöbb ilyen populáció kihalt.

1870-ben Tasmániából néhány Bennett-kengurut szállítottak Christchurchbe (Új-Zéland), két nőstényt és egy hímet elengedtek Te Waimate környékén. 1874-ben szabadon látták őket Hunters Hillsnél. Gyorsan szaporodtak, ma kb. 350 000 hektáron élnek. A Canterbury régióban kártevővé nyilvánították őket, és a tulajdonosoknak nem szabad hagyniuk, hogy bizonyos területeket elhagyjanak.[8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Long, John. Introduced Mammals of the World. Csiro Publishing (2003. október 19.). ISBN 0643099166 
  2. ^ a b Staker, Lynda. The Complete Guide to the Care of Macropods. Lynda Staker (2006. október 19.). ISBN 0977575101 
  3. A Bennett-kenguru az EOL (Encyclopedia of Life) weboldalán
  4. Riedman, Marianne L. (December 1982). “The Evolution of Alloparental Care in Mammals and Birds”. The Quarterly Review of Biology 57 (4): 405-435
  5. The Colquhoun's Island. Inchconnachan Island - Loch Lomond. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  6. Normand, Jacey. „Searching for the Isle of Man's wild wallabies”, 2010. október 17. (Hozzáférés ideje: 2010. október 17.) 
  7. Bericht von 3sat über Kängurus in der Region Burg Stargard, Deutschland
  8. Rules for animal pests. Ecan, 2010. március 30. (Hozzáférés: 2010. augusztus 16.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rotnackenwallaby című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Red-necked wallaby című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.