Barna T. Attila

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 94.44.101.40 (vitalap) 2021. április 3., 15:40-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Élete)
Barna T. Attila
Élete
Született1971. november 28. (52 éves)
Vác
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers
KitüntetéseiBella István-díj (2013)

Barna T. Attila (Tóbiás Barna Attila, Vác, 1971. november 28. –) költő.

Élete

Barna T. Attila Felsőgödön nevelkedett. Tizenegy éves korától fogva ír verseket. Kamaszfejjel már publikált; Köves István összesen négy versét közölte az Ifjúsági Magazin 1987. januári, illetve 1988. szeptemberi számában. Ekkoriban ismerkedett meg az akkor Vácon élő Vári Attila íróval, és Németh Péter Mikola költővel. Vári volt az első mestere; a kamaszköltő rendszeresen feljárt az Erdélyből áttelepült íróhoz kézirataival. Várival a kapcsolata hamarosan megszakadt (majd csak 2000-ben találkoztak újra, amikor Barna T. interjút készített egykori mesterével a Napi Magyarország számára), de Németh Péter Mikolával barátságuk töretlen maradt. Barna T. az első közlések után öt évig nem publikált, de az írást nem hagyta abba.

Élősködőtt egesz életében..................


1989-ben ismerkedett meg Tornay Mari költővel, akinek az otthontalanul, társadalom-kívüliként kallódó fiatalember nagyon sokat köszönhetett. Tornay Mari buzdította, hogy ne hagyja abba az írást. Ő volt Barna T. "irodalmi szülőanyja," ahogy a költő Tornay Marit nevezi. 1993-ban jelentek meg újra versei, a váci Kőkapu nevű közéleti havilapban, majd a Németh Péter Mikola szerkesztette, ugyancsak váci Katedrálisban - a Katedrális volt az első irodalmi folyóirat, ahol Barna T. bemutatkozott verseivel.

Hamarosan az Élet és Irodalom, a Mozgó Világ, az Alföld, valamint a Törökfürdő hasábjain is felbukkant Barna T. Attila neve. A kilencvenes évek közepén kereste fel néhány versével a Magyar Napló szerkesztőségében Bella Istvánt, aki azonnal felfigyelt a még ismeretlen, vidéki költőre (Barna T. fiatalon hat évig élt szülővárosában, Vácon). Azt, hogy hamarosan jóformán egy csapásra ismertté vált a neve az írótársadalomban, Barna T. Bella Istvánnak köszönheti.

Barna T. Attila az ezredforduló környékén mint újságíró és vidéki lapszerkesztő tevékenykedett. Külső munkatársa volt a Napi Magyarországnak, a Magyar Nemzetnek, a Szabad Földnek, a Magyar Demokratának. Dolgozott váci és nagymarosi helyi újságok munkatársaként is - miután megvált a Híres Marostól, melynek munkatársa volt, Balaskó Jenővel közösen szerkesztette a nagymarosi önkormányzat lapját, a Nagymarost -, mígnem 2004-ben felhagyott az újságírással, és az egészségügyben helyezkedett el. A Budai Irgalmasrendi Kórház kardiológiai osztályán, a szív-katéteres laborban négy évig dolgozott, mint műtőssegéd, majd a Szent János Kórházban lett betegszállító. Néha még írt recenziókat a Magyar Nemzetbe, később a Magyar Időkbe, majd ezzel a tevékenységével felhagyott. Nehéz gyerekkor és hányatott ifjúság után élete negyvenhat éves korára rendeződött. Jelenleg Óbudán él menyasszonyával, Rigó Irénnel, aki pszichiátriai szakápoló, részlegvezető nővér.

Szervezeti tagságai

Jelenlegi tagság

Magyar Újságírók Közössége

Korábbi tagságok

1994-ben lett a tagja. Valószínűleg megszűnt a tagsága, mert kiöregedett.
L. Simon László buzdítására lépett be 2002-ben. Tagsága alighanem itt is megszűnt, hasonló okból, mint a József Attila Körben. (L. Simonnal a kapcsolata 2014-ben megszakadt.)
Bella István és Tornai József ajánlására választotta tagjai közé a nagy múltú írószervezet 2001-ben. Az írószövetség 2016-os decemberi tisztújító közgyűlésén a választmány tagja is lett. 2017 novemberében szembekerült az Írószövetség vezetőivel; lemondott választmányi tagságáról, és kilépett a szövetségből.

Kötetei

Egyéni kötetei

Irodalmi hetilapok, folyóiratok

Katedrális

Élet és Irodalom

Mozgó Világ

Törökfürdő

Kelet Felől

Magyar Napló

Pannon Tükör

Havi Magyar Fórum

Új Hagyomány

Lyukasóra

Napút

Polisz (később a lap Políszra változtatta nevét)

Parnasszus

Új Holnap

Új Hevesi Napló

Szépirodalmi Figyelő

Hitel

Életünk

Tempevölgy

Irodalmi Jelen

Agria

Vár

Várhely

Börzsönyi Helikon

Prae

Nagyítás

Új Forrás

Hévíz

Stádium

Kis Lant

Partium

Búvópatak

Napsziget

Holdkatlan

Ezredvég

Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin

Art'húr Irodalmi Kávéház

Magyar Múzsa


Antológiák:

"Súlytalanság fátyla" - Bella István emlékezete (Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2011)

  • Az év versei 2011 (Magyar Napló Kiadó, Budapest 2011., 286 oldal) ISBN 978-963-996-115-9
  • Az év versei 2012 (Magyar Napló Kiadó, Budapest 2012., 319 oldal
  • "... mint egy mély folyóban, ..." Antológia Oláh János 70. születésnapjára; Írók Alapítványa - Széphalom Könyvműhely, Budapest 2012)
  • Az év versei 2013 (Magyar Napló Kiadó, Budapest 2013., 376 oldal)
  • Az év versei 2014 (Magyar Napló Kiadó, Budapest 2014)
  • Az év versei 2015 (Magyar Napló Kiadó, Budapest 2015)
  • Önlexikon - Kortárs magyar írók önszócikkei (Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest 2017)
  • A századelő költészete - válogatás Az év versei című antológia köteteiből (Magyar Napló - Fókusz Egyesület, Budapest 2017)
  • Bella István-díjasok antológiája (Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, Budapest, 2017)

Újrahasznosított haza - A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság antológiája (Nagy Lajos Kiadó, Budapest, 2018)


Díjai

  • A gödöllői Juhász Gyula Városi Könyvtár irodalmi pályázata, versíró kategóriában 1. helyezés (Gödöllő 1996)
  • Verskarácsony-díj (Budapest 1997, a Senkinémasága című kötetért a Magyar Írószövetség Költői szakosztálya javaslatára a Borsos Miklós Alapítványtól)
  • PoLíSz Költészeti-díj 4. helyezett (2002, PoLíSz költői és műfordító pályázat) [1] [2] [3]
  • Wass Albert Emléklap (2002)
  • Salvatore Quasimodo költőverseny különdíja (Balatonfüred 2008)
  • Bella István-díj (2013)
  • Salvatore Quasimodo-oklevél (Balatonfüred 2014 és 2017)

Sajtó

További információk