Barlangi vakgőte
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Sebezhető       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Proteus anguinus (Laurenti, 1768) |
||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barlangi vakgőte témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Barlangi vakgőte témájú médiaállományokat. |
A barlangi vakgőte (Proteus anguinus) a kétéltűek osztályába a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe és a kopoltyús gőtefélék (Proteidae) családjába tartozó Proteus nem egyetlen faja.
Más elnevezései: barlangi gőte, barlangi változány, emberhal, halgyík, halgőte vagy olm.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
Európában, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia, Montenegró és Olaszország területén honos. Földalatti karsztbarlangokban és barlangi tavakban él. 1935-ben a Postojnai-barlang igazgatósága 5 darabot ajándékozott a Baradlának. Az állatokat a barlang egyik vízmedencéjében helyezték el, további sorsuk ismeretlen.
Alfajai [szerkesztés]
- Proteus anguinus anguinus (Laurenti, 1768)
- Proteus anguinus parkelj (Sket & Arntzen, 1994)
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 30 centiméter. Teste vékony, hengeres, lábai rövidek. Mellső lábán három, a hátsón két ujj található. Mivel sötétben él, szeme visszafejlődött, ezért nem lát. Külső kopoltyúja vörös színét kivéve fehér.
Életmódja [szerkesztés]
Kis férgekkel, rákokkal és halakkal táplálkozik.
|
Szaporodása [szerkesztés]
Belső megtermékenyítéssel szaporodik, általában 40 petét rak, melyek 4 hónap múlva kelnek ki.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.)
- Brehm: Az állatok világa
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. (Bp. 2005.)
