Balogh család (galántai)

A nemes és gróf galántai Balogh egy középkori felmenőkkel bíró magyar nemesi család. Utolsó ismert leszármazottja Balogh Artúr (1936. december 6. – 2020.október 26.).

Története

Ez a család Pozsony vármegyéből származik, első ismert őse, Ferenc, Semptén szolgált várnagyként. 1552-ben armálist kapott, utódai később átszármaztak Bars, Gömör, Komárom és Nyitra vármegyékbe is. A család 1700-ban költözött Barsba, ahol Füss, Pozba, Nagyvalkház, Ohaj és Baróczpuszta földbirtokosai lettek. A család tagjai közül kiemelendők Balogh Miklós váci megyés püspök, János, Gömör vármegye alispánja és a hétszemélyes tábla bírája, és testvére, István barsi alispán. László 1760-ban altárnok, majd országos levéltárnok volt, 1773-ban grófi rangot kapott. Fiai, Károly és Sándor nagyrészt eladták földbirtokaikat györgyei és füzesmegyeri Bencsik Józsefnek, 1788-ban. János gömöri alispán János nevű fia barsi főjegyző, majd komáromi alispán is volt, míg végül több ízben országgyűlési képviselő is. Fia, János, szintén szerepelt az országgyűlésben, Aranyosmarót képviselőjeként. A család utolsó tagjai Viktor huszárkapitány és János barsendrédi birtokosok voltak.

Jelentősebb tagjai

• Balogh Albin (1887–1958) történész, régész, bencés szerzetes
• Balogh Artúr (1866–1951) jogász, politikus
• Balogh Béla (1885–1945) filmrendező
• Balogh János (1759–1827) politikus, Komárom vármegye alispánja
• Balogh János (1796–1872) politikus, honvédtiszt, kormánybiztos
• Balogh Miklós (1625–1689) váci megyés püspök

Címere

Borovszky szerint:

Czímer (nemesi): kékben, hármas zöld dombon, jobbjában görbe kardot, baljában kettőt ezüst-keresztet tartó, koronás, két farú arany-oroszlán. Sisakdísz: növő paizsalak. Takaró: kékarany-veresezüst. A grófi czímer ezüst paizsfővel, melyben repülésre kész pacsirta áll s két sisakkal bővült.

Rokoni kapcsolataik

bajnai Both, szlavniczai Sándor, Török család (szendrői), kiskereszteni Hunyady, Révay család, Hédervári család, Draskovich, ...

Források

• Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai VII., Bars vármegye, 1903. (online hozzáférés)