Balogh család (galántai)

Ez a szócikk a galántai Balogh családról szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh család (egyértelműsítő lap).

A nemes és gróf galántai Balogh egy középkori felmenőkkel bíró magyar nemesi család.

Története

Ez a család Pozsony vármegyéből származik, első ismert őse, Ferenc, Semptén szolgált várnagyként. 1552-ben armálist kapott, utódai később átszármaztak Bars, Gömör, Komárom és Nyitra vármegyékbe is. 1664-ben Galántán Balog Pál szerepelt a török adóösszeírásban.^[1]

A család 1700-ban költözött Barsba, ahol Füss, Pozba, Nagyvalkház, Ohaj és Baróczpuszta földbirtokosai lettek.

A család tagjai közül kiemelendők Balogh Miklós váci megyés püspök, János, Gömör vármegye alispánja és a hétszemélyes tábla bírája, és testvére, István barsi alispán. László 1760-ban altárnok, majd országos levéltárnok volt, 1773-ban grófi rangot kapott. Fiai, Károly és Sándor nagyrészt eladták földbirtokaikat györgyei és füzesmegyeri Bencsik Józsefnek, 1788-ban. János gömöri alispán János nevű fia barsi főjegyző, majd komáromi alispán is volt, míg végül több ízben országgyűlési képviselő is. Fia, János, szintén szerepelt az országgyűlésben, Aranyosmarót képviselőjeként. A család utolsó tagjai Viktor huszárkapitány és János barsendrédi birtokosok voltak.

Utolsó ismert apai ágú leszármazottja Balogh Artúr (1936. december 6. – 2020.október 26.). A család anyai ágon tovább folytatódott, Selmeczi Elek dramaturg, Selmeczi Tibor humorista és Selmeczi Bea dramaturg, színdarabíró személyében.^[forrás?]

Jelentősebb tagjai

Balogh Albin (1887–1958) történész, régész, bencés szerzetes
Balogh Artúr (1866–1951) jogász, politikus
Balogh Béla (1885–1945) filmrendező
Galántai Balogh János (1756–1820) Nyitra vármegye táblabírája
Balogh János (1759–1827) politikus, Komárom vármegye alispánja
Balogh János (1796–1872) politikus, honvédtiszt, kormánybiztos
Balogh János (1850-1923) nyitrai szolgabíró, galgóci főszolgabíró^[2]
Balogh Miklós (1625–1689) váci megyés püspök
(sisói) Balogh Zsigmond (1797-1873), Balogh János táblabíró fia, 1837-től verebélyi széki első alispán,^[3] kéri járásbeli főszolgabíró,^[4] földbirtokos^[5]

Címere

Borovszky szerint:

Címer (nemesi): kékben, hármas zöld dombon, jobbjában görbekardot, baljában kettős ezüstkeresztet tartó, koronás, kétfarkú aranyoroszlán. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takaró: kékarany-veresezüst. A grófi címer ezüst pajzsfővel – melyben repülésre kész pacsirta áll – és két sisakkal bővült.

Rokoni kapcsolataik

bajnai Both, szlavniczai Sándor, Török család (szendrői), kiskereszteni Hunyady, Révay család, Hédervári család, Draskovich, ...

Források

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai VII., Bars vármegye, 1903. (online hozzáférés)

Jegyzetek

↑ Blaskovics József 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 349.
↑ Csikvári Antal 1938 (szerk.): A magyar közalkalmazottak almanachja. Budapest, II/19.
↑ Hirnök 1/35, 1 (1837. október 31.)
↑ gyászjelentése; Közhasznu Honi Vezér - gazdasági, házi és tiszti kalendáriom 1843, 240; Ethey 1941, 182-183.
↑ Hagyatékából 1874-től csak Kiscétényben 197 hold szántóföld, 109 hold rét és 6 hold beltelek került bérbeadásra (Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője 8/60, 1137 1874. március 14.; Pester Lloyd 21/68, 8 1874. március 21.). Ingóságait is elárverezték, többek között 7-800 akó bort (Pester Lloyd 21/99, 4 1874. április 29.).

[1] Blaskovics József 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 349.

[2] Csikvári Antal 1938 (szerk.): A magyar közalkalmazottak almanachja. Budapest, II/19.

[3] Hirnök 1/35, 1 (1837. október 31.)

[4] yászjelentése; Közhasznu Honi Vezér - gazdasági, házi és tiszti kalendáriom 1843, 240; Ethey 1941, 182-183.

[5] Hagyatékából 1874-től csak Kiscétényben 197 hold szántóföld, 109 hold rét és 6 hold beltelek került bérbeadásra (Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője 8/60, 1137 1874. március 14.; Pester Lloyd 21/68, 8 1874. március 21.). Ingóságait is elárverezték, többek között 7-800 akó bort (Pester Lloyd 21/99, 4 1874. április 29.).

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]