Baky László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baky László
Született 1898. szeptember 13.
Budapest, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1946. március 29. (47 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus, csendőr
Kitüntetései III. osztályú katonai érdemkereszt,
bronz katonai érdemérem kardokkal

Baky László (Budapest, 1898. szeptember 13.Budapest, 1946. március 29.) magyar politikus a két világháború között, a Sztójay-kormány idején belügyi államtitkár.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonatisztként vett részt az első világháború harcaiban, 1919–20-ban a Nemzeti Hadsereg tagja volt. Később csendőrőrnagy lett, de 1938. szeptember 1-jei hatállyal nyugdíjaztatta magát, hogy politikai pályára léphessen. Kezdetben a Szálasi Ferenc vezette Nemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom tagja lett, ahonnét 1939-ben kilépett és a Pálffy Fidél féle Egyesült Nemzeti Szocialista Párthoz (avagy Nyilaskeresztes Fronthoz) csatlakozott, mely egy év múlva egyesült a Nyilaskeresztes Párttal. Hivatalosan pártonkívüli nyilaskeresztes programmal jutott be az 1939-es választásokon a parlamentbe. Pálffy támogatójaként 1941-ben ismét otthagyta a nyilaskereszteseket és belépett az Imrédy Béla alapította Magyar Megújulás Pártjába. Később innét is kilépett és visszatért a nyilasok közé.

1944-ben a Belügyminisztérium politikai államtitkára lett. Augusztus 7-én a Parlamentben az SS a Baky és Pálffy által vezetett nyilas képviselőcsoport aktív közreműködésével buktatta meg Imrédyt, aki vonakodott megkötni a szerződéseket számos, zsidó tulajdonban lévő magyar iparvállalat átruházásáról a tulajdonosok külföldre (Portugáliába) juttatása fejében. Jaross Andorral és Endre Lászlóval együtt szervezte meg a magyarországi zsidók koncentrációs táborokba szállítását. 1944 szeptemberében Horthy nyomására leváltották, de a nyilas hatalomátvételt követően a Nemzetbiztonsági Iroda vezetője lett. A szovjetek elől nyugatra menekült, de amerikai fogságba esett és mint háborús bűnöst, kiadták Magyarországnak. Perét Endre Lászlóéval együtt tartották. A népbíróság mindkettejüket kötél általi halálra ítélte. 1946. március 29-én végezték ki Budapesten.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]