Ugrás a tartalomhoz

Bacsó Béla (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2020. november 15., 11:02-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Hibás DEFAULTSORT eltávolítása (WP:BÜ), apróbb javítások)
Bacsó Béla
Élete
Született1891. január 6.
Kassa
Elhunyt1920. február 17. (29 évesen)
Újpest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Nemzetiségmagyar
SzüleiBacsó Mátyás, Szencsó Mária
HázastársaSimonovánszky Mária
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény, novella
Első műveA Sefcsik ház (regény, Budapest, 1918)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bacsó Béla témájú médiaállományokat.

Bacsó Béla (Kassa, 1891. január 6.Újpest, 1920. február 17.) magyar szocialista író, újságíró.

Élete

Bacsó Béla sírja a Kerepesi úti temetőben

Bacsó Mátyás és Szencsó Mária fia. Tanulmányait Kassán végezte, itt is helyezkedett el először újságíróként a Kassai Naplónál. 1919. június 5-én Budapesten, a VI. kerületben házasságot kötött Simonovánszky Máriával, Simonovánszky Ferenc és Schurmann Ilona lányával. A két tanú Szakasits Árpád és Révész Mihály volt.[1] 1919-ben a Népszava munkatársa lett. Írásaiban a proletárokkal, a paraszti földéhséggel és a migrációval foglalkozott, „leleplezte” az I. világháború szerinte igazi célját és vesztére a – Héjjas Iván, Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula neve által fémjelzett – fehérterror ellen is írt. Emiatt szerkesztőtársával, Somogyi Bélával az Ostenburg-különítmény elhurcolta és 1920. február 17-én valahol a Megyeri Csárda és a Fővárosi Vízművek között agyonlőtték, majd holttestüket Dunakeszi határában a Dunába vetették.

Művei

Jegyzetek

Források

További információk