Auld Lang Syne

Auld Lang Syne Az első és utolsó versszak Frank C. Stanley előadásában (1910). Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

Az Auld Lang Syne (skóciai angol/scots kiejtés: [ˈɔːld lɑŋˈsəin]) Robert Burns skót költő verse, melyet 1788-ban írt egy korábbi népdal dallamára. Számos angol nyelvű országban ismert, főként újévkor éneklik, de más, búcsúzással kapcsolatos ünnepségeken is, például ballagáskor. A dal világszerte ismert lett, ám általában még az angol anyanyelvűek is csak az első két versszakát ismerik (és ők sem Burns eredeti skót dialektusában éneklik).

A dal skót címének körülbelüli fordítása „sok idővel ezelőtt” vagy „régmúlt időkben”. A refrén első sora, a For auld lang syne nagyjából fordítható úgy, hogy „a régi szép idők kedvéért”.

Az auld lang syne kifejezés előfordul korábbi, hasonló versekben is, például Robert Ayton (1570–1638), Allan Ramsay (1686–1757) és James Watson (1711) műveiben, illetve népdalokban. Matthew Fitt „egyszer volt, hol nem volt” értelemben használja skót népmesék feldolgozásában.

Robert Burns az eredeti dal egy példányát a Skót Zenei Múzeumnak ezzel a megjegyzéssel küldte el: „Ez egy régi dal, amit sosem nyomtattak ki, még kéziratban sem jegyeztek le, míg le nem írtam, ahogyan egy öregembertől hallottam.” A szöveg egyes részeit a költő nem maga találta ki; az Old Long Syne című ballada, amit James Watson 1711-ben nyomtatott ki, nagy hasonlóságokat mutat Burns verse első versszakáho és refrénjéhez, és nagy valószínűséggel ugyanabból a régi dalból ered. A szöveg többi részét Burns maga írhatta.

Szöveg

Old Long Syne, by James Watson (1711)	Burns eredeti változata skóciai nyelvjárásban	Angol fordítás (minimalist)	Kiejtés
Should Old Acquaintance be forgot, and never thought upon; The flames of Love extinguished, and fully past and gone: Is thy sweet Heart now grown so cold, that loving Breast of thine; That thou canst never once reflect on Old long syne. CHORUS: On Old long syne my Jo, in Old long syne, That thou canst never once reflect, on Old long syne. My Heart is ravisht with delight, when thee I think upon; All Grief and Sorrow takes the flight, and speedily is gone; The bright resemblance of thy Face, so fills this, Heart of mine; That Force nor Fate can me displease, for Old long syne. CHORUS Since thoughts of thee doth banish grief, when from thee I am gone; will not thy presence yield relief, to this sad Heart of mine: Why doth thy presence me defeat, with excellence divine? Especially when I reflect on Old long syne CHORUS (több további versszak)	Should auld acquaintance be forgot, and never brought to mind ? Should auld acquaintance be forgot, and auld lang syne* ? CHORUS: For auld lang syne, my jo, for auld lang syne, we’ll tak a cup o’ kindness yet, for auld lang syne. And surely ye’ll be your pint-stowp ! and surely I’ll be mine ! And we’ll tak a cup o’ kindness yet, for auld lang syne. CHORUS We twa hae run about the braes, and pu’d the gowans fine ; But we’ve wander’d mony a weary fit, sin auld lang syne. CHORUS We twa hae paidl’d i' the burn, frae morning sun till dine ; But seas between us braid hae roar’d sin auld lang syne. CHORUS And there’s a hand, my trusty fiere ! and gie's a hand o’ thine ! And we’ll tak a right gude-willy waught, for auld lang syne. CHORUS	Should old acquaintance be forgot, and never brought to mind ? Should old acquaintance be forgot, and old lang syne ? CHORUS: For auld lang syne, my dear, for auld lang syne, we'll take a cup of kindness yet, for auld lang syne. And surely you’ll buy your pint cup ! and surely I’ll buy mine ! And we'll take a cup o’ kindness yet, for auld lang syne. CHORUS We two have run about the slopes, and picked the daisies fine ; But we’ve wandered many a weary foot, since auld lang syne. CHORUS We two have paddled in the stream, from morning sun till dine; But seas between us broad have roared since auld lang syne. CHORUS And there’s a hand my trusty friend ! And give us a hand o’ thine ! And we’ll take a right good-will draught, for auld lang syne. CHORUS	ʃɪd o̜ːld ə.kwɛn.təns bi fəɾ.ɡot, ən nɪ.vəɾ brɔxt tɪ məin? ʃɪd o̜ːld ə.kwɛn.təns bi fəɾ.ɡot, ən o̜ːl lɑŋ səin? CHORUS: fəɾ o̜ːl lɑŋ səin, mɑ dʒəʊ, fəɾ o̜ːl lɑŋ səin, wiːl tɑk ə kʌp ə kəin.nəs jɛt, fəɾ o̜ːl lɑŋ səin. ən ʃeːr.li jiːl bi juːɾ pəin.stʌup! ən ʃeːr.li ɑːl bi məin! ən wiːl tɑk ə kʌp ə kəin.nəs jɛt, fəɾ o̜ːl lɑŋ səin. CHORUS wi two̜̜ː heː rɪn ə.but ðə breːz, ən puːd ðə ɡʌu.ənz fəin; bʌt wiːv wɑn.əɾt mʌ.ne ə wiːɾɪ fɪt, sɪn o̜ːl laŋ səin. CHORUS wi two̜̜ː heː pe.dlt ɪn ðə bʌɾn, freː moːɾ.nɪn sɪn tɪl dəin; bʌt siːz ə.twin ʌs bred heː roːrd sɪn o̜lː laŋ səin. CHORUS ən ðeːrz ə ho̜ːn, mɑ trʌs.tɪ fiːɾ! ən ɡiːz ə ho̜ːn ə ðəin! ən wiːl tak ə rɪxt ɡɪd wʌ.lɪ wo̜ːxt, fəɾ o̜lː laŋ səin. CHORUS

A magyar szöveg

A magyar szövegnek más a tartalma, nem az eredeti fordítása.

Régi, régi dal

Jut még eszedbe kedvesem
a boldog ifjúság,
az erdőszéli kis patak,
s a régi jó barát?
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.

Mily fürge táncban kergetőztünk
fönn a dombtetőn
most fáradt lábbal bandukolva
járunk reszketőn.
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.

Mily vígan szelte csónakunk
a tónak kék vizét,
most zúgó tenger habja választ
tán örökre szét!
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.

Filmen első ízben az Énekes bolond című filmben hangzott el 1928-ban

A népszerű dallamra többen is írtak magyar szöveget. Legtöbben a Waterloo Bridge c. 1940-ben készült angol filmből ismerik, ahol egy gyertyafényes szórakozóhelyen búcsú-keringőként (Farewell Waltz) konferálják be. Erre a filmcímre utalva írt szöveget G. Dénes György "Egy autó járt Budára át a Margit hídon át..." kezdettel.

A skót népdal eredeti szövegének hangulatát közelíti meg Z. Horváth Gyula szöveg-változata, melyet Pere János dalénekes-előadóművész mutatott be.