Atzél Ede
| Atzél Ede | |
| Atzél Ede 1940 körül | |
| Atzél Ede 1940 körül | |
| Született | 1906. október 10. Budapest |
| Elhunyt | nem ismert ismeretlen |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Bethlen Beáta |
| Foglalkozása | agrármérnök, politikus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Atzél Ede, báró (Budapest, 1906. október 10. – ?) erdélyi földbirtokos, közgazdász, agrárpolitikus, a magyar nemzeti ellenállási mozgalom jelentős személyisége.
Származása, gyermek- és ifjúkora
Báró Atzél Elemér és gróf Wass Mária gyermeke, Wass Albert unokatestvére. Szülei korai halála miatt Vasasszentgothárdon és Mezőzáhon nevelkedett, majd a kolozsvári református gimnázium és kollégium diákja lett. Agrármérnöki tanulmányait Németországban, a stuttgarti Hohenheim Egyetemen végezte. 1929-ben feleségül vette gróf Bethlen Beátát, házasságukból nyolc gyermek született, közülük kettő korán elhunyt.
Felnőttkori tevékenysége
A romániai Országos Magyar Pártban és az EMGE-ben (Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület) is tevékenykedett. Hirdette, hogy gazdasági alapok megteremtése és biztosítása nélkül az erdélyi magyarság megmaradása nem lehetséges. Az EMGE keretében téli agrártanfolyamokat tartott. Támogatta a szövetkezeti mozgalmat. 1937-ben részt vett a Tamási Áron elnökletével megtartott marosvásárhelyi találkozón. Tagja volt a Magyar Testvéri Közösségnek, valószínűleg már az 1920-as évektől.
A második bécsi döntés után, Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekült, ahol apósa árokaljai birtokán mintagazdaságot hozott létre. 1941-ben megalapítója és elnöke volt a Wesselényi Lövészegyletet polgári önvédelmi szerveződésnek, melynek célja a nem katonaköteles fiatalokat egy esetleges, a románok vagy a németek elleni partizánháborúra a kiképezni.[1]
1944-től részt vett a nemzeti ellenállási mozgalomban. Vezetőségi tagja volt az 1944-én elején megalakult Magyar Hazafiak Szabadság Szövetségének (MHSZSZ), és később azt képviselte a Magyar Nemzeti Felszabadító Bizottságban (MNFB). 1944. szeptember 4-én, a román csapatok elleni tordai csata előzményeként egységének katonai vállalkozásával elfogott egy egész román hadosztályparancsnokságot. Szeptember második felében Faust Imrével és Dudás Józseffel együtt, egy félhivatalos fegyverszüneti delegáció tagjaként, a fronton átlépve, felvették a kapcsolatot az orosz katonai vezetéssel. Moszkvában F. F. Kuznyecov[2] vezérezredessel tárgyaltak. Ily módon előkészítőjévé váltak a kormányzó által jóváhagyott, Faragho-féle októberi orosz–magyar fegyverszüneti tárgyalásoknak.
Az általa szervezett irreguláris katonai alakulattal vasúti vonalakat és hidakat robbantott, hogy a visszavonuló németek ne tudják kiszállítani az országból a magyar fiatalokat és a rabolt értékeket. A honvéd tisztikar részére németellenes röpiratot adott ki. A nyilasok elfogató-parancsot adtak ki ellene azzal, hogy elfogás esetén a helyszínen főbe lövendő. Szügyi Zoltánnal, a Szent László hadosztály parancsnokával több ízben tárgyalt, annak érdekében, hogy az próbálja meg hadosztályát az oroszok elől az angolszászokhoz átvezetni. 1944. december 3-án a Nemzeti Felszabadítási Bizottság megbízásából a gödöllői orosz katonai parancsnoksághoz ment, ahonnan nem tért vissza. Későbbi sorsáról nincsenek biztos ismeretek. Egy orosz lágerből hazatért magyar rab állította, hogy fogsága alatt találkozott báró Atzél Edével. A legújabb kutatások is azt valószínűsítik, hogy Atzél valamelyik szovjet internálótáborban vagy börtönben halt meg.[3]
Utóélet
A kolozsvári népbíróság 1946-ban, távollétében mint háborús bűnöst 20 évi szigorított fegyházbüntetésre ítélte. Nagy Ferenc, Magyarország miniszterelnöke 1946. augusztus 21-én aláírt igazolása szerint a nemzeti ellenállási mozgalomban és a fasizmus elleni harcban önfeláldozó magatartást tanúsított. Feleségét az ötvenes évek elején hat kiskorú gyermekével együtt Budapestről kitelepítették. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke 1994. október 28-i levelében Atzél Edét a Nemzeti Ellenállási Szövetség kitüntetésre méltó vezető egyéniségének nevezte.[4] Gödöllőn 1996-ben emléktáblát állítottak a tiszteletére „a Magyar Nemzeti Ellenállás hőse” felirattal.
Jegyzetek
- ↑ Báró Atzél Ede: Célunk, hogy a honvédség szellemét bevigyük a polgári hétköznapokba. In: Ellenzék, Kolozsvár, 1941. április 28. 3. oldal.
- ↑ Fjodor Fjedorovics Kuznyecov (1904-1979) /Фёдор Федотович Кузнецов/ vezérezredes, a második világháború alatt a szovjet katonai hírszerzés főnöke.
- ↑ Lásd: Nyomtalanul. Dokumentumfilm báró Atzél Edéről, Novák Tamás rendezésében. 2018. [1]
- ↑ Tófalvi Zoltán: Az érmihályfalvi csoport pere. 87. lábjegyzet.
Források
- Szekér Nóra: Életrajzok
- Sípos Péter (szerk.): Magyarország a második világháborúban • Lexikon A-ZS
- Katona Szabó István: Báró Atzél Ede és gróf Wass Albert – az író 103. születésnapja alkalmából. – A Kráter kiadó honlapján, 2011. 01. 08.
- Wass Albert, Most testvérbátyámról szólok…. In: Erdélyi Magyarság, 2002/49. 17-18. oldal [2] Archiválva 2013. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Solkim: Az acélt megedzik. Ki volt borosjenői báró Atzél Ede?
- Katona Szabó István: Ki is volt báró Atzél Ede? In: Erdélyi Magyarság, 1(2002), 18. [3]
- Szekér Nóra: A Magyar Közösség törénete. PHD értekezés. Budapest, 2009.[4]
- Katona Szabó István: Egy elfelejtett nemzeti hős: báró Atzél Ede. In: Erdélyi Magyarság, VII. évf. 1996. okt. nov. dec. pp 37-38.[5]
- Владимир Лота : Информаторы Сталина. Неизвестные операции советской военной разведки 1944-1945
- Beke György: Három pogány közt - Atzél Ede báró harca a független Erdélyért. Magyar napló, 9. évf. 2. sz. 1997, pp. 39-41.
- Beke György: Egy elátkozott erdélyi báró megdicsőülése. Székelyföld. Csíkszereda, 1999. február, pp. 107–115.
- 100 éve született báró Atzél Ede. Magyar Égtájak. Budapest, 2006. ősz.
- Nyomtalanul. Dokumentumfilm báró Atzél Edéről, Novák Tamás rendezésében. 2018. [6]
- Az acél Atzél. In: Ellenzék, Kolozsvár 1928. június, 49. évf. 138. sz. 2. oldal)