Magyar Közösség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Magyar Közösség, teljes nevén Magyar Testvéri Közösség titkos hazafias társaság volt a 20. század első felében.

Az irredenta szervezetekhez szokták sorolni őket, a két világháború közti, német támogatásra építő magyar hivatalos irredentizmust azonban elítélték, sőt a német megszállás alatt aktívan ellenálltak.

A Közösség „leleplezése” lett az ürügye 1947-ben a legnagyobb kormánypárt, a Független Kisgazdapárt politikusai elleni hajszának [j 1], amelynek során Kovács Bélát február 25-én, az NKVD a mentelmi joga ellenére letartóztatta, a Szovjetunióba hurcolta, és kínzással terhelő vallomás tételére kényszerítette. Az események Nagy Ferenc miniszterelnök lemondásához és a kommunisták hatalomátvételéhez vezettek. Tagjai közül sokat két perben elítéltek, Donáth György képviselőt kivégezték.

Kezdetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Közösség szellemi gyökerei a 18. század végi Erdélybe vezethetők vissza. Modern kori alapjait az 1920-as években Erdélyből, főleg a Székelyföldről a Trianon utáni Magyarországra települő értelmiségiek rakták le.

A második világháború végéig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mozgalom 1925-ben lett a szabadkőműves mozgalom mintájára működő titkos szervezet, Rákosi Jenő postatiszt vezetésével. A szervezet sejtszerűen épült fel, legkisebb egységei a „család” és a „sátor” voltak, ezek „nemzetségekbe”, azok pedig „hadakba” szerveződtek. Nem voltak belső választások, a szervezet hierarchikus volt, csúcsán a „vezértanáccsal”. Céljuk volt, hogy minél több tag kerüljön befolyásos pozíciókba az államigazgatásban és a gazdasági életben.

Belépési feltétel az volt, hogy a tag – csak önálló jövedelemmel rendelkező férfiak – apja, nagyapja is legyen magyar nevű (azaz legyen legalább negyedrészt magyar származású, de ezt sem mindig követelték meg), ne legyenek káros szenvedélyei és kész legyen önzetlenül szolgálni a magyar ügyet. A tagok jövedelmük két százalékát felajánlották a szervezet céljaira.

A Közösség fedőszerve 1945 előtt a bejegyzett Honszeretet egyesület volt. Folyóiratot adtak ki Magyar Élet címen, több mint 3000 példányban.

Csicsery-Rónai István szerint a Közösség 1944 elejétől nem működött és csak 1946 őszén, alig valamivel a letartóztatások előtt próbálkoztak újjászervezésével.

1946 nyarától látogatta az összejöveteleket Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, akit 1944. október 16-án a nyilasok letartóztattak, Sopronkőhidán bebörtönöztek, de megszökött a fogságból. 1945. május 1-jétől 1946. január 28-ig szovjet internálótáborban volt Kiskőrösön. 1944 őszén Horthy Miklós „homo regius” -szá nevezte ki őt arra az esetre, ha a kormányzó akadályoztatva lenne tevékenységében.

A Magyar Közösség-per[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Közösséghez kötődő pereknek M. Kiss Sándor szerint 260 vádlottja volt. Első fokon három, másodfokon egy vádlottat ítéltek halálra. Több százan ekkor kerültek be az ÁVH látókörébe és sokan a kommunizmus bukásáig viselték ennek következményeit.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "Az eleve konstruált eljárást egy politikai koncepcióval hozzákötötték a kisgazda politikusok előre meghatározott csoportjához, ezzel lehetetlenítették el a pártot, majd a kormányt. Végeredményben a per nyomán kialakult helyzet vezetett előbb a parlamenti erőviszonyok megváltozásához, majd az 1947-es választásokhoz."Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 44, 2007. április 22. (Hozzáférés: 2009. október 28.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]