Asszidiák
Az assize bíróságok (/ə ˈ s aɪ z ɪ z /) időszakos bíróságok voltak Angliában és Walesben 1972-ig, amikor a negyedéves ülésekkel együtt az 1971-es bírósági törvény hatályon kívül helyezte, és egyetlen állandó törvény váltotta fel őket, a Koronabíróság. Az asszisztensek polgári és büntetőjogi joghatóságot is gyakoroltak, bár munkájuk nagy része a büntetőjogi volt.[1] Meghallgatták a legsúlyosabb eseteket, amelyeket a negyedéves ülések közben elkövettek (a helyi megyei bíróságok évente négyszer), míg a kisebb jelentőségű bűncselekményeket a békebírák kisüléseken (más néven magistratusok) tárgyalták összefoglalóan.
Az assize szó a bírák üléseire vagy üléseire (régi francia assises) utal, akiket bíróknak neveznek, olyan bírák voltak, akik Anglia és Wales hét körútján utaztak „oyer and terminer” megbízás alapján. bíróság és esküdtszékek összehívása mellett a különböző nagyvárosokban.
Etimológiája[szerkesztés]
Közép angol assise< Régi francia assise („session, legal action" – az asseoir múltbeli igenév „ülni") < Vulgáris latin * assedēre < latin assidēre („mellé, félre, máshol ülni") < ad + sedēre („ülni").[2] A „cours of assize” a még létező francia „Cours d'assise” angol megfelelője volt.
Története[szerkesztés]
Az 1166-os Clarendon assize: II. Henrik angol király bíróság elé állította a tizenkét lovagból álló nagygyűlést a földvitákban, valamint a vándorbírók által megyei bíróságok felállítására.[3] Mielőtt 1215-ben elfogadták (beiktatták) a Magna Cartát, a keresetleveleket a Westminsterben kellett tárgyalni, vagy meg kellett várni a tárgyalást az eyre-i bírók hetedik körzetében. A Magna Carta úgy rendelkezett, hogy a földvitákat évenkénti asszisztensek tárgyalják a megfelelőbb helyeken. Ez a munka hamarosan kibővült, és öt megbízás lett. 1293-ban törvényt fogadtak el, amely hivatalosan négy kört határozott meg.[4]
Mint ilyen, évszázadokon át a Court of King's Bench, a Court of Common Pleas bírói és a Pénzügyminisztérium bárói az év egyes évszakaiban körbeutazták az országot, öt bizottságban közreműködve: polgári bizottságaik voltak. az assize és a nisi prius; büntetőjogi megbízásaik a béke, az oyer és a terminer, valamint a börtönbeszállítás (vagy a börtön) voltak.
A második bizottság olyan ügyeket tárgyalt, amelyekben a felperesek elsőbbséget kívántak kapni. Az I. Eduárd angol király uralkodása idején elfogadott törvény alapján a felperesek (követelők) keresetet nyújthattak be a Westminsterben, hogy a bíróság adjon ki keresetet egy esküdtszék beidézésére, hogy jelöljenek ki időpontot és helyet az okok ottani tárgyalására, megjelölve a származási megyét. Az ilyen írások a nisi prius szavait és alakját használták (latinul: „hacsak korábban nem"). Az írás a Westminsterbe hívta a feleket (hosszú találkozóra), hacsak a király bírái nem állítottak össze egy bíróságot a megyében, hogy előzetesen foglalkozzanak az üggyel.
Az oyer és terminer bizottság egy általános bizottság volt az esetek meghallgatására és döntésére. A büntetés-végrehajtási megbízás megkövetelte, hogy az igazságszolgáltatás minden olyan fogoly felett ítélkezzen, akiket még nem ítéltek el, de a börtönben tartottak bírák.
Történelmileg minden Cornwallba látogató bíró állandó tagja volt a hercegi tanácsnak is, amely felügyete a hercegséget és tanácsot adott a hercegnek.[5] A hercegség létrehozása előtt Cornwall grófjai rendelkeztek az assize-ek felett. A 13. században Richárd, Cornwall első grófja, akit „a rómaiak királyaként" emlegettek, átköltöztette az assziékat az új lostwithieli adminisztratív palotaegyüttesbe, de később visszatértek Launcestonba.[6]
19. és 20. század[szerkesztés]
A 19. századig kevés lényeges változás történt. 1832-től Wales és Cheshire nádor megye, amelyet a Court of Great Sessions szolgált ki, beolvadt a körrendszerbe. A (London város) és a middlesexi bizottságokat felváltotta a Központi Büntetőbíróság, amely London megnőtt metropoliszát szolgálja ki, és a megyei bíróságok széles körben jöttek létre számos olyan polgári ügy elbírálására, amelyek a nisi prius keresetlevelét öltötték.
A Legfelsőbb Bíróságról szóló 1873. évi törvény, amely a méltányosság és a common law egymással versengő bíráit egyesítette a Legfelsőbb Bírósági Bírósággal, átruházta az assize bizottságok (pl. a birtokeladási pereket tárgyaló birtokos asszidiák) joghatóságát a High Court of Justice, és létrehozta a Legfelsőbb Bíróság körzeti hivatalait az egész országban, minimális polgári joghatóságot hagyva az (utazó) assize-eknek.
1956-ban Liverpoolban és Manchesterben koronabíróságokat hoztak létre, amelyek felváltották az assize- és negyedüléseket. Ezt 1972-ben egy királyi bizottság ajánlásai nyomán országosan kiterjesztették.
Körök[szerkesztés]
1293-tól a bírák csoportjai négy kört jártak be; 1328-tól hat kör, amelyek tartalma változott egészen 1876-ban egy extrával.[7] 1831-ben ezek voltak:
- A Home Circuit: Hertfordshire, Essex, Kent, Sussex és Surrey otthoni megyéi. A nagyböjti összejöveteleket Hertfordban, Chelmsfordban, Rochesterben (Maidstone-nal felváltva), Horshamban és Kingston upon Thamesben tartották, általában ebben a sorrendben. A nyári összejöveteleket Maidstone-ban, Lewesben és Croydonban vagy Guildfordban tartották, általában ebben a sorrendben.
- A Midland Circuit: Northamptonshire, Rutland, Lincolnshire, Nottinghamshire, Derbyshire, Leicestershire és Warwickshire. A találkozókat Northamptonban, Oakhamben, Lincolnban, Nottinghamben, Derbyben, Leicesterben, Coventryben és Warwickben tartották, általában ebben a sorrendben.
- A norfolki körpálya: Buckinghamshire, Bedfordshire, Huntingdonshire, Cambridgeshire, Suffolk és Norfolk. A nagyböjti összejöveteleket Aylesburyben, Bedfordban, Huntingdonban, Cambridge-ben, Bury St Edmundsban és Thetfordban tartották, általában ebben a sorrendben. A nyári találkozókat Buckinghamben tartották, a középső négyet a fent említett és Norwichban, általában ebben a sorrendben.
- Az északi körút : Yorkshire, Lancashire, Durham megye, Northumberland, Cumberland és Westmorland. A nagyböjti összejöveteleket Yorkban és Lancasterben tartották, általában ebben a sorrendben. A nyári összejöveteleket Yorkban, Durhamben, Newcastle-ben, Carlisle-ben és Applebyben tartották, általában ebben a sorrendben.
- Az Oxford Circuit: Berkshire, Oxfordshire, Worcestershire, Staffordshire, Shropshire, Herefordshire, Monmouthshire és Gloucestershire. A nagyböjti összejöveteleket Readingben, Oxfordban, Worcesterben, Staffordban, Shrewsburyben, Herefordban, Monmouthban és Gloucesterben tartották, általában ebben a sorrendben. A nyári asszisztens szinte azonos volt, Abingdont helyettesítve Readinggel.
- A nyugati kör: Hampshire, Wiltshire, Dorset, Devon, Cornwall és Somerset. A nagyböjti összejöveteleket Winchesterben, Salisburyben, Dorchesterben, Exeterben, Launcestonban, Tauntonban és Bristolban tartották, általában ebben a sorrendben. A nyári összejöveteleket az első négyben tartották, majd Bodminban vagy Truroban, majd Wellsben vagy Bridgwaterben, általában ebben a sorrendben.[8]
Yorkshire-t egy időre eltávolították az északi részről, és a Midland Circuit-re helyezték.
Az észak-keleti körút 1876-ban alakult, és magában foglalta Yorkshire-t, Durhamet és Northumberlandet.[9] 1960-ra ezen a hét körön már nem otthoni, sem norfolki körút volt, hanem délkeleti, valamint walesi és chesteri körverseny.[10] 1972-ben a Midland Circuit és az Oxford Circuit egyesítve lett Midland és Oxford Circuit.[11][12]
Mindegyiknek megvolt a saját bárja és rendetlensége (más néven köri rendetlenség vagy bár rendetlenség). A rendetlenség a körpályán gyakorló jogászok társasága volt. A bár az ügyvédi alcsoportja volt.[13][14][15][16]
Feljegyzések hozzárendelése[szerkesztés]
A Brit Királyi Országos Levéltár őrzi a legtöbb fennmaradt történelmi feljegyzést az asszisokról.[17]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ O Hood Phillips. A First Book of English Law. Fourth Edition. Sweet & Maxwell. London. 1960. pp 54 & 55.
- ↑ assize. Dictionary.com Unabridged. Dictionary.com. (Hozzáférés: 2011. augusztus 13.)
- ↑ Warren, W. L.. Henry II. Berkeley and Los Angeles, Calif.: University of California Press, 281–283. o. (1973). ISBN 0-520-02282-3. OCLC 724021. Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 13.
- ↑ Cockburn, J.S.. A History of English Assizes, 1558-1714. Cambridge: Cambridge University Press, 17. o. (1972. április 25.). ISBN 9780521084499
- ↑ Pearse, Richard. Aspects of Cornwall's Past, Dyllansow Truran, Redruth, 1983, 52. o.
- ↑ John MacLean (historian), Parochial History of the Deanery of Trigg Minor, vol 1, 1872
- ↑ Baker, J H. An Introduction to English Legal History. Third Edition. Butterworths. 1990. Page 25.
- ↑ Edward Mogg: "Circuits of the judges" in Paterson's Roads. Eighteenth Edition. London. 1831. p 712.
- ↑ "The Northern Circuit" (1915) 138 The Law Times 301
- ↑ O Hood Phillips. A First Book of English Law. Fourth Edition. Sweet & Maxwell. London. 1960. 54. o.
- ↑ Christopher Hibbert and Edward Hibbert. The History of Oxford. MacMillan. 1988. Page 109. Google Books.
- ↑ Lord Chancellor's Dept. Review of the criminal courts of England and Wales: Report. The Stationery Office. 2001. Page 285. Google Books.
- ↑ The Earl of Halsbury. The Laws of England. First Edition. Butterworth. 1908. Volume 2. Page 367.
- ↑ (1966) 76 The Listener 380 Google Books
- ↑ "Circuit and Bar Messes" (1970) 56 ABA Journal 239
- ↑ Allyson Nancy May. The Bar and the Old Bailey, 1750-1850. UNC Press. 2003.Page 134.
- ↑ The National Archives research guide: Criminal trials in the assize courts 1559-1971
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Assizes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Cockburn, J S. A History of English Assizes, 1558–1714. Cambridge University Press. 1972