Artyom Iszaakovics Alihanyjan
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Artyom Iszaakovics Alihanyjan | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1908. június 11. Tbiliszi |
| Elhunyt | 1978. február 25. (69 évesen) Moszkva |
| Ismeretes mint |
|
| Iskolái | Szentpétervári Egyetem Fizika és Matematika Kar |
| Tudományos fokozat | a fizikai és matematikai tudományok doktora (1940) |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Artyom Iszaakovics Alihanyjan témájú médiaállományokat. | |
Artyom Iszaakovics Alihanyjan (oroszul: Артём Исаакович Алиханьян, Tbiliszi, 1908. június 24. – Moszkva, 1978. február 25.), örmény nevén Artem Iszahaki Alihanjan (örményül: Արտեմ Ալիխանյան) örmény származású szovjet fizikus, a Jereváni Fizikai Intézet alapítója és első igazgatója, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja (1946), az Örmény Tudományos Akadémia akadémikusa volt. Pjotr Kapicával, Lev Landauval, Igor Kurcsatovval, Abram Alihanovval és másokkal együtt lerakta a szovjet magfizika alapjait. Az örmény fizika atyjaként tartják számon.
Életrajza[szerkesztés]
Artyom Alihanyjan az akkor az Orosz Birodalomhoz tartozó Tbilisziben (akkor Tiflisz) született örmény családban. Négyen voltak testvérek, egyik bátyja, Abram Alihanov (eredetileg Alihanyjan) is egy híres fizikus lett. 1912-ben a család Alekszandropolba (ma: Gjumri) költözött, ott pincérként és újságeladóként dolgozott. Először otthon tanították, majd később magántanulóként végzett a 100. sz. tifliszi iskolából.
1930-ban, mielőtt végzett a Leningrádi Állami Egyetemen, tagja lett a leningrádi Fizika-Technika Intézetnek, ahol együtt dolgozott a bátyjával. A párképződést és az abból adódó pozitron spektrumot kutatták. A pozitronok megfigyelésére Alikhanov, a tanítványa M. Kozodaev és Alihanyjan egy mágneses spektrométer és két szomszédos Geiger–Müller-számláló kombinációját használták. Ez a munka kiinduló pontja lett a rádiótechnika alkalmazásának a kísérleti nukleáris fizikában a Szovjetunióban. A II. világháború előtt vizsgálták a béta-bomlást, felfedezték a gamma-sugarak belső átalakulását és kísérletileg megerősítették az energiamegmaradást a pozitron megsemmisítésekor. 1934-ben kutatócsoportjuk (B. Dzhelepov, Alikhanov és Alihanyjan) az úttörők között volt, akik a radioaktív bomlás jelenségét figyelték meg. Alikhanov és Alihanyjan 1938-ban javasolták a neutrínó nyugalmi tömegének meghatározására szolgáló módszert, a Be7 magjainak bomlása alapján. A vizsgálatok során mindkét testvér (anélkül, hogy a kommunista párt tagjai lettek volna) a Szovjetunió állami díjjal részesült.
1942-ben tudományos expedíciót indítottak az Aragac-hegységbe a kozmikus sugarak harmadik (proton) komponensének keresése céljából. Megállapították az úgynevezett keskeny zuhanyokat a kozmikus sugarakban, és megállapították az első bizonyítékot a részecskék kozmikus sugarakban való létezésére, amelyek tömege a müon és a proton között van. Leningrád ostroma során Alihanyjan és néhány kollégája mentesült a teljes munkaidős védelmi munkától annak érdekében, hogy kidolgozzanak egy szinkrociklotront - a gyorsítót, amelyet végül 1955-ben Dubnában építettek meg. 1948-ban A. Alikhanov és A. Alihanyjan ismét a Szovjetunió állami díjával részesültek a kozmikus sugarak vizsgálatáért. Miután a kozmikus sugárállomást megalapították az Aragacban 3250 m tengerszint feletti magasságban, a két testvér részt vett az Örmény Tudományos Akadémia megalapításában is és 1943-ban létrehozta a Jereván Fizikai Intézetet. A. Alihanyjan lett az igazgatója a következő 30 évben. 1956-ban A. Alihanyjan, A. Alikhanov és Victor Ambartsumian kezdeményezte a Jereván szinkrotron létrehozását 6 GeV elektron-energiával.
1965-ben a Harvard Egyetem meghívta Alihanyjant, hogy tartsa meg a Loeb- és Lee-előadásokat fizikából. Európából ő lett a Harvard Egyetem első Loeb-professzora. Alihanyjan fizikai-matematikai tudományok doktora volt, a Jereván Állami Egyetem professzora, a Lebegyev Intézet fizikai laboratóriumának vezetője, a moszkvai Műszaki Fizikai Intézet nukleáris fizikai székének alapítója és tudományos irányítója, a nagymagasságú Aragac és Nor-Amberd kutatóállomások alapítója. Az 1970-es széles sávú szikrakamrákkal végzett munkáért A. Alihanyjan kollégáival együtt Lenin-díjat kapott. Később elindította a röntgenátmeneti sugárzásdetektorok kifejlesztését.
Munkássága[szerkesztés]
Alihanyjan munkái a nukleáris fizikára, a kozmikus sugarakra és az elemi részecskefizikára, a gyorsítófizikára és a technológiára vonatkoznak. A munkatársaival együtt:
- felfedezte az elektron-pozitron párok előállítását belső energiakonverzióval (1934),
- kísérletileg megerősítette az energiamegmaradást a pozitronok megsemmisítésekor (1936),
- nagyszámú radioaktív elem adatspektrumán végzett precíziós méréseket és felfedezte a spektrum alakjának az atomszámtól való függését,
- javaslatot tett egy kísérleti módszerre, amellyel bizonyítható a neutronok létezése nukleáris visszacsatolás révén az elektron elfogásában a 7Be-ben,
- felfedezték a kozmikus sugarakban a gyors protonok áramlását, a protonok intenzív termelését a gyors neutronok által, ez az úgynevezett keskeny zuhany, és olyan részecskék első jeleit, amelyek tömege a müon és a proton között található,
- hozzájárult a nagy energiájú részecskék detektálására szolgáló módszerek fejlesztéséhez, különös tekintettel az Alihanyjan–Alikhanov-tömegspektrométerre, a széles résű szikrakamrákra valamint a röntgen átmeneti sugárzásdetektorokra.
1963-ban bemutatta egy szikrakamra létrehozásának gondolatát, ahol a lemezek közötti hézag elég széles ahhoz, hogy megfigyelhető legyen akár 20 cm-es szikraút. A találmányt a Szikrakamra történetének egyik legfontosabb mérföldkövének tartották.
Ő vezette a 6 GeV örmény elektron szinkrotron (Jereván) építését. Alihanyjan tapasztalt oktató volt. Wolfgang K. H. Panofsky és R. Wilson szerint Alihanyjan "nagyon fontosan hozzájárult a tudomány fejlődéséhez".
Emlékezete[szerkesztés]
Nevét a jereváni Fizikai Intézet és egy jereváni utca viseli. Szobra a jereváni Alihanyjan téren áll. A Jereván Fizikai Intézet központi épületében megnyílt egy Alihanyjan-emlékmúzeum is.
Cikkei (válogatás)[szerkesztés]
- Alikhanian A.I., Alikhanov A.I., Nikitin S. Highly ionizing particles in soft component of cosmic rays J. Phys., 9, pp. 175–182, 1945.
- Alikhanian A.I., Asatiani T.L. Invistigation of Auger Showers. J. Phys., 9, pp. 167–174, 1945.
- Alikhanian A.I., Alikhanov A. I. Varitrons. Journal of Experimental and Theoretical Physics, 21, pp. 1023–1044, 1951 (In Russian).
- Alikhanian A.I., Avakian V.V., Mamidjanyan E.A., et al. A facility for identification of the hadrons with energy 300 GeV with transition radiation detector, Proceedings of the Soviet Academy of Sciences, Physics series, 38, pp. 1993–1995, 1974 (In Russian).
Források[szerkesztés]
- A. Alikhanian: Essays, Recollections, Documents (mainly in Russian), edited by G. Merzon, Moscow, 2000, 335p
- Artem Alikhanian in the memories of friends and colleagues, Russian Acad. of Sciences; ed. by E. Mamijanyan, G. Merzon, Moscow, 2008, 342 p.
- Artem Alikhanian, YerPHI CRD
- Alikhanian in Great Soviet Encyclopedia
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Artem Alikhanian című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
