Andrád Sámuel

Andrád Sámuel (Ikafalva, 1751 – Sepsiszentgyörgy, 1807. augusztus 31.) orvos, író.

Élete

Apja Andrád Elek református lelkész volt. Nagyenyeden és Kolozsvárott tanult, Bécsben orvostudományt tanult, és mint gyakorló orvos ott telepedett le, de előbb gyalog beutazta Németországot. 1786-ban szívroham érte, betegségéből soha nem épült fel teljesen, emiatt visszavonult hazájába, Erdélybe.

Munkái

• Elogium sepulcrale, tumulo Maximiliani Stoll inscriptum, carminum paribus centum. Bécs, 1787. (A. S. jeggyel.)
• Quaedam epistola ad Pub. Ovidii Nasonis cineres. Bécs, 1789. (Névtelenül.)
• Elmés és mulatságos rövid anekdoták. 2. kötet. Bécs, 1789–90. (legújabb kiadás: Bukarest, 1988, ISBN 963-281-976-4)
• A magyar Democritus életének délig való része. Bécs, 1791.
• A magyar szóllásnak módjáról. Bécs, 1791.
• A magyar irás-módról. Némely jegyzéseim az ABC rendje szerint. Bécs, 1791. (A. S. jeggyel.)
• Meine Cornucopie das ist: Sammlung vielerley nützlicher und unterhaltender Kleinigkeiten. 2 rész. Bécs, 1792–93.
• Legelső virágos kert. Bécs, 1793.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  Online hozzáférés
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 30. o. Online hozzáférés