Ampelion rubrocristatus

Ampelion rubrocristatus
	Ecuadori példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Királygébics-alkatúak (Tyranni);
Alrendág:	Tyrannides;
Család:	Kotingafélék (Cotingidae);
Alcsalád:	Phytotominae;
Nem:	Ampelion; Tschudi, 1845
Faj:	A. rubrocristatus;
Tudományos név
	Ampelion rubrocristatus; (Orbigny & Lafresnaye, 1837)
Szinonimák
	Ampelis rubrocristata Orbigny & Lafresnaye, 1837; Ampelion rubrocristata (Orbigny & Lafresnaye, 1837);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ampelion rubrocristatus témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ampelion rubrocristatus témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. március 7.) ezen a változaton alapul.

Az Ampelion rubrocristatus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Alcide d’Orbigny és Frédéric de Lafresnaye írta le 1837-ben, az Ampelis nembe Ampelis rubrocristata néven.^[3]

Előfordulása

Andok-hegységben, Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők, ritkított erdők, valamint szántóföldek és legelők.^[4]

Megjelenése

Testhossza 21-21,5 centiméter, a hím testtömege 51–80 gramm, a tojóé 47–67 gramm.^[3] A tollazata szürkésbarna, feketés árnyalattal a fejen, háton és szárnyakon. A fej hátsó részén levő vörös tolltaraját, általában lapítva tartja. A farokalatti részén fehér csíkozás van. A farktollak alsó fele is fehéres. Csőre fehér fekete véggel. A két nem hasonló megjelenésű.

Életmódja

Főleg gyümölcsökkel táplálkozik, alkalmanként rovarokat is fogyaszt.^[3]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
↑ ^a ^b ^c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 30.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
The World Encyclopedia of Birds & Birdwatching by David Alderton. Leicestershire. HERMES HOUSE. 2011. ISBN 978-1-84477-947-5
Magasin de Zoologie 7 cl.2 p.39

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 30.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 30.)

[E-3] Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 30.)

[C-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 30.)

[1]

[2]

[3]

[4]