Amerikai kutyahal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen DenesFeri (vitalap | szerkesztései) 2021. február 13., 12:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Amerikai kutyahal
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Protacanthopterygii
Rend: Csukaalakúak (Esociformes)
Család: Pócfélék (Umbridae)
Nem: Póchalak (Umbra)
Faj: U. pygmaea
Tudományos név
Umbra pygmaea
DeKay, 1842
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Amerikai kutyahal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai kutyahal témájú kategóriát.

Az amerikai kutyahal (Umbra pygmaea) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának csukaalakúak (Esociformes) rendjébe, ezen belül a pócfélék (Umbridae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: törpe póc vagy észak-amerikai póc.

Előfordulása

Az amerikai kutyahal élőhelye az Amerikai Egyesült Államok keleti részének partvidéke, ahol mocsarakban, sekély vizű tavakban és laza talajú, lassú folyású vizekben él.[1] Mint akváriumi halat először 1898-ban hozták be Németországba. Franciaország középső vidékein és Észak-Németországban a számára alkalmas vizekben kisebb állományai élnek. Az akváriumi tartást európai rokonánál jobban viseli.[2]

Megjelenése

Régebbi rajz a halról

A hal teste erősen nyújtott, oldalról csak nagyon kevéssé lapított, hátúszója egészen hátul helyezkedik el 3 és 12, alsó úszójának pedig 2 és 8 sugara és lekerekített felső szegélye van.[2] Farokúszója is lekerekített. A hasúszók jól láthatóan a hátúszó eleje előtt kezdődnek. Nagy, kerekded pikkelyei vannak a fejtetőn, a fej oldalain és a kopoltyúfedőkön is; 35-37 egy hosszanti sorban. Háta sötétzöld színű; oldalai barnás zöldek, körülbelül 12 keskeny, világos hosszanti sávval, közülük az, amelyik a kopoltyúfedő felső csücskétől indul, kétszer olyan széles, mint a többiek. A farokúszó tövén intenzív sötét keresztsáv van. Állkapocscsontja rendszerint fekete. A hím testhossza 11,5 centiméter, a ikrásé 15 centiméter.[1]

Életmódja

Helyhez kötött halfaj. Kiegészítő légzésre képes, a rossz vízminőség és az oxigénhiány ellenére is képes megmaradni. Tápláléka gerinctelenek kandicsrákok, vízibolhák, rovarok és azok lárvái.[1]

Szaporodása

Az amerikai kutyahal március–áprilisban ívik, ikráit a parti sekély vízben, növények közé rakja le. A kelési idő 5-10 nap.[1] A törpe póc szaporodását elsők között W. Bahr, berlini akvarista tanulmányozta és a 150 liter űrtartalmú medencében végzett megfigyeléseit így írta le:

„Fenéktalaj gyanánt tavi iszapot alkalmaztam és dúsan beültettem mocsári és vízi növényekkel. - Írja beszámolójában. - Miután 6 hónapig állni hagytam, csaknem áthatolhatatlan bozót keletkezett benne.

A tejes kb. 14 nap múlva kezdett el sürgölődni, s amikor pár nappal később a medencét gondosan átvizsgáltam, az Elodea densa nevű hínár szárára ragasztva egész sereg apró, tejfehér ikrát fedeztem fel. A szülőket eltávolítottam, s az ivadék néhány nap múlva kikelt.

Kezdetben ázalékállatokkal etettem őket, majd, amikor már 2 cm-esek voltak, piscidint adtam nekik. Összesen 34 darabot sikerült nagyra felnevelni.”

– W. Bahr[2]

Jegyzetek

  1. a b c d Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  2. a b c A csukáról - érdekesen. horgaszklub.eu. [2010. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 23.)

További információk