Alnitak
| Alnitak Aa/Ab/B | |
 |
|
| A Láng-köd és az Alnitak (a jobb alsó sarokban) | |
|
|
|
| Más jelölések | ζ Orionis, 50 Orionis, 126 G. Orionis, TD1 5127, HR 1948/9, HIP 26727, HD 37742, BD-02 1338, SAO 132444, STF 774 A, ADS 4263 A |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Orion csillagkép |
| Epocha | J2000 |
| Rektaszcenzió | 05h 40m 45,5s |
| Deklináció | −01° 56′ 34″ |
| Távolság | 736 fé |
| Látszólagos fényesség | 2,0 / ~4 / 4,21 |
| Abszolút fényesség | −5,25/−3/−2,8 |
| Színkép típusa | O9 Iab / O9 / B0 III |
| Parallaxis | 4,43 ezred fokperc |
| Sajátmozgás | |
| rektaszcenzióban | 3,19 ezred fokperc/év |
| deklinációban | 2,03 ezred fokperc/év |
| Fizikai adatok | |
| Sugár | 20 / ? R☉ |
| Tömeg | 28 / 23 / 20 M☉ |
| Szín (B-V) | 0,14 / ? / −0,01 |
| Szín (U-B) | −1,07 |
| Hőmérséklet | |
| Felszín | 30 000 / ? / 24 000 K |
| Luminozitás | 100 000 / 1300 / ? L☉ |
Az Alnitak (Dzéta Orionis, arabul النطاق an-niṭāq) egy hármas csillagrendszer az Orion csillagképben. Része az „Orion-öv” néven ismert három csillagnak, amiben a középső az Alnilam, a jobb szélső a Mintaka.
A rendszer fő csillaga egy forró, kék szuperóriás, aminek látszó összfényessége +2,04, abszolút magnitúdója -5,25, O-színképosztályú. Két kékes színű kísérője 4-edrendű csillag. A hármas összfényessége +1,72.
Tartalomjegyzék |
Megfigyelésének története [szerkesztés]
Az Alnitak az ókor óta ismert, minthogy az égbolt legfeltűnőbb csillagképének központi helyén látható, így kulturális hatása széleskörű. Már 1819-ben megállapította róla egy német amatőr csillagász, George K. Kunowsky, hogy kettőscsillagról van szó.[1]
Kezdetben a távolságát 1500 fényévben állapították meg, de a Hipparcos műhold parallaxis-mérései alapján a tényleges érték ennek nagyjából a fele, 750 fényév körüli.
A csillagrendszer [szerkesztés]
Hármas csillagrendszer, amiben az Alnitak A közeli kettőscsillag, amit az O9.7 Ibe színképosztályú, -5,25 abszolút magnitúdójú (látszólagos fényessége 2,0) Alnitak Aa (kék szuperóriás) és az Alnitak Ab alkot (O V színképosztályú kék törpe, abszolút magnitúdója -3,0, látszólagos fényessége 4 körüli). A kettőst 1998-ban fedezték fel.[2]
Az Aa tömege a Napénak mintegy 28-szorosa, átmérője annak 20-szorosa.[3] A legfényesebb O-színképű csillag.
Az Alnitak B negyedrendű, B-színképű csillag, ami az Alnitak A körül 1500 éves periódussal kering. Egy negyedik csillag, a 9-es fényrendű Alnitak C létezése is felmerült, de tényként még nem erősítették meg.
Az Alnitak-rendszer az IC 434 felhőben található.
Etimológiája és kulturális jelentősége [szerkesztés]
Az Alnitak szó írásmódja lehet Al Nitak vagy Alnitah, az arab النطاق an-nitaq szóból származik, jelentése: „fűző, öv”.[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Richard Hinckley Allen, Star-names and their meanings (1936), p. 314-15.
- ↑ Hummel CA, White NM, Elias NM II, Hajian AR, Nordgren TE (2000.). „ζ Orionis A Is a Double Star”. The Astrophysical Journal 540 (2), L91–L93. o. DOI:10.1086/312882.
- ↑ Remie H, Lamers HJGLM (1982.). „Effective temperatures, and radii of luminous O and B stars - A test for the accuracy of the model atmospheres”. Astronomy and Astrophysics 105 (1), 85–97. o. Hozzáférés ideje: 2007. december 13.
További információk [szerkesztés]
- Alnitak 3. SolStation. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
- Image of Alnitak from APOD
- Alnitak: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.
