Alnitak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alnitak Aa/Ab/B
A Láng-köd és az Alnitak (a jobb alsó sarokban)
A Láng-köd és az Alnitak (a jobb alsó sarokban)

Más jelölések ζ Orionis, 50 Orionis, 126 G. Orionis, TD1 5127, HR 1948/9, HIP 26727, HD 37742, BD-02 1338, SAO 132444, STF 774 A, ADS 4263 A
Megfigyelési adatok
Csillagkép Orion csillagkép
Epocha J2000
Rektaszcenzió 05h 40m 45,5s
Deklináció −01° 56′ 34″
Távolság736
Látszólagos fényesség 1,88 / ~4 / 4,21[1]
Abszolút fényesség −5,25/−3/−2,8
Színkép típusa O9 Iab / O9 / B0 III
Pályaadatok
Évi parallaxis 4,43 ezred ívmásodperc
Radiális sebesség 18,5 km/s
Sajátmozgás
rektaszcenzióban 3,19 ezred ívmásodperc/év
deklinációban 2,03 ezred ívmásodperc/év
Fizikai adatok
Sugár20 / ? R
Tömeg28 / 23 / 20 M
Hőmérséklet
Felszín30 000 / ? / 24 000 K
Luminozitás100 000 / 1300 / ? L

Az Alnitak (Dzéta Orionis, arabul: النطاق an-niṭāq) hármascsillag az Orion csillagképben. Egyike az „Orion-öv” néven ismert három csillagnak. A középső az Alnilam, a jobb szélső a Mintaka.

A rendszer fő csillaga egy forró, kék szuperóriás, aminek látszó összfényessége +1,88, abszolút magnitúdója -5,25, O-színképosztályú. Két kékes színű kísérője negyedrendű csillag.

Megfigyelésének története[szerkesztés]

Az Alnitak az Orion-öv bal oldali tagja az Orion csillagképben

Az Alnitak az ókor óta ismert, minthogy az égbolt legfeltűnőbb csillagképének központi helyén látható, így kulturális hatása széles körű. Már 1819-ben megállapította róla egy német amatőr csillagász, George K. Kunowsky, hogy kettőscsillagról van szó.[2]

Kezdetben a távolságát 1500 fényévben állapították meg, de a Hipparcos műhold parallaxis-mérései alapján a tényleges érték ennek nagyjából a fele, 750 fényév körüli.

A csillagrendszer[szerkesztés]

A Nap (balra) és az Alnitak (jobbra) méretének összehasonlítása

Hármas csillagrendszer, amiben az Alnitak A közeli kettőscsillag, amit az O9.7 Ibe színképosztályú, -5,25 abszolút magnitúdójú (látszólagos fényessége 1,88) Alnitak Aa (kék szuperóriás) és az Alnitak Ab alkot (O V színképosztályú kék törpe, abszolút magnitúdója -3,0, látszólagos fényessége 4 körüli). A kettőst 1998-ban fedezték fel.[3]

Az Aa tömege a Napénak mintegy 28-szorosa, átmérője annak 20-szorosa.[4] A legfényesebb O-színképű csillag.

Az Alnitak B negyedrendű, B-színképű csillag, ami az Alnitak A körül 1500 éves periódussal kering. Egy negyedik csillag, a 9-es fényrendű Alnitak C létezése is felmerült, de tényként még nem erősítették meg.

Az Alnitak-rendszer az IC 434 felhőben található.

Etimológiája és kulturális jelentősége[szerkesztés]

Az Alnitak szó írásmódja lehet Al Nitak vagy Alnitah, az arab النطاق an-nitaq szóból származik, jelentése: „fűző, öv”.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1]
  2. a b Richard Hinckley Allen, Star-names and their meanings (1936), p. 314-15.
  3. Hummel CA, White NM, Elias NM II, Hajian AR, Nordgren TE (2000). „ζ Orionis A Is a Double Star”. The Astrophysical Journal 540 (2), L91–L93. o. DOI:10.1086/312882.  
  4. Remie H, Lamers HJGLM (1982). „Effective temperatures, and radii of luminous O and B stars - A test for the accuracy of the model atmospheres”. Astronomy and Astrophysics 105 (1), 85–97. o. (Hozzáférés: 2007. december 13.)  

További információk[szerkesztés]