Alfa Ophiuchi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alfa Ophiuchi
Ophiuchus constellation map.png

Más jelölések 55 Oph, AG +12 1827, BD+12 3252, FK5 656, GSC 1000-2508, HD 159561, HIP 86032, HR 6556, PPM 133563, SAO 102932, MCY 4, CCDM 17349+1234, WDS 17349+1234, NSV 9189[1]
Megfigyelési adatok
Csillagkép Kígyótartó csillagkép
Epocha J2000,0
Rektaszcenzió 17h 34m 56,06945s[1]
Deklináció +12° 33′ 36,1346″[1]
Távolság 46,7[2] ,
14,9[1] pc
Látszólagos fényesség 2,10[1]
Abszolút fényesség 1,301[2]
Színkép típusa A5III[1]
Változócsillag típusa Delta Sct (?)[3]
Pályaadatok
Parallaxis 0,06713"[1]
Radiális sebesség 12,6 km/s[1]
Sajátmozgás
rektaszcenzióban 0,10807"/év[1]
deklinációban -0,22157"/év[1]
Fizikai adatok
Sugár 2,5 R
Tömeg 2-4 M
Hőmérséklet
Felszín 8500 K
Luminozitás 25,11[2] L

Az Alfa Ophiuchi (α Oph, α Ophiuchi, Rasalhague) a Kígyótartó csillagkép legfényesebb csillaga, óriáscsillag.

A Rasalhague név az arab رأس الحية (raʾs al-ḥayyah) kifejezésből ered, melynek jelentése: „a kígyó feje”.

Kettőscsillag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alfa Oph kettősségét elsőként N. E. Wagman állapította meg asztrometriai módszerrel, 1944-45 táján. A keringési periódusra 9 évet kapott. Az első konkrétabb eredményeket McAlister és Hartkopf érte el 1984-ben, folt-interferometriai módszerrel az infravörös tartományban, így az alfa Oph kettősként az MCY 4 nevet kapta. A továbbiakban egyre pontosabb mérések születtek a rendszerről. Az összes rendelkezésre álló adatból George Gatewood 2005-ben meghatározott minden paramétert, melyek közül a fontosabb pályaelemek az alábbiak:

  • Keringési periódus: 8,616 év
  • Excentricitás: 0,82
  • A pálya fél nagytengelye: 0,4396"
  • A periasztron átmenet időpontja: 2003,559

A megfigyelési adatok feldolgozásánál a parallaxis mellett meghatározta a komponensek tömegét (2,842 és 0,778 naptömeg) és színképtípusát is (A5 IV és K2 V).[4]

A USNO adatbázisában tíz, 1982 és 2009 között végzett mérés található (a 11. negatív mérés, a Hipparcos program keretében nem sikerült a komponenseket felbontani).[5] Az utolsó nyolcat 2002 és 2009 között Hinkley és munkatársai végezték több adaptív optikájú teleszkóppal.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j SIMBAD lekérdezés: Alpha Oph
  2. ^ a b c ESA 1997, The Hipparcos and Tycho Catalogues (ESA SP-1200) (Noordwijk: ESA)
  3. New Catalog of Suspected Variables
  4. AN ASTROMETRIC STUDY OF THE BINARY STAR α OPHIUCHI
  5. WDS Requests
  6. The Astrophysical Journal, Volume 726, Issue 2, article id. 104 (2011)