Aleksandar Vučić
| Aleksandar Vučić | |
 | |
| Szerbia Köztársaság 5. köztársasági elnöke | |
| Hivatali idő 2017. május 31. – hivatalban | |
| Előd | Tomislav Nikolić |
| Utód | hivatalban |
| Szerbia 11. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2014. április 27. – 2017. május 30. | |
| Előd | Ivica Dačić |
| Született | 1970. március 5. (54 éves).svg){kind=small} Belgrád, Jugoszlávia (ma: Szerbia) |
| Párt | Szerb Haladó Párt (SNS) |
| Házastársa | Ksenija Janković (1997–2011) Tamara Đukanović (2013–tól) |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái |
|
| Vallás | szerb ortodox egyház |
| Díjak |
|
 | |
| Aleksandar Vučić aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksandar Vučić témájú médiaállományokat. | |
Aleksandar Vučić (szerb cirill írással Александар Вучић, magyar átírással Alekszandar Vucsity, Belgrád, 1970. március 5. –) szerb jobboldali politikus. 2014-től 2017-ig Szerbia miniszterelnöke, 2017-től köztársasági elnöke.
Pályafutása
1993-ban lett tagja a Szerb Radikális Pártnak és még abban az évben képviselőnek választották a szerb parlamentbe. 1995-től, 24 évesen a Szerb Radikális Párt (SRS) főtitkára lett.
1998–2000 között a Mirko Marjanovics vezette kormány hírközlési minisztere volt. A 2004-es szerbiai helyhatósági választásokon indult Belgrád főpolgármesteri tisztségéért, de nem sikerült megszereznie a posztot. Az SRS 2008-ban is őt jelölte, de ismét veszített a demokrata párti ellenjelölttel szemben.
2008-ban a Szerb Nemzetgyűlés (parlament) elnökhelyettese, valamint az SRS parlamenti frakciójának helyettes vezetője lett Tomiszlav Nikolics mögött. Az SRS 2008-as szétszakadása után kilépett a Radikális Pártból, és a Nikolics vezette Szerb Haladó Párthoz (SNS) csatlakozott. 2008-tól az SNS alelnöke, a 2012-es államfőválasztás után pedig elnöke.
2012–2014 között miniszterelnök-helyettes, 2012–2013 között védelmi miniszter a Dacic-kormányban. A kormány legbefolyásosabb tagjaként fontos kérdésekben sokszor ő döntött a miniszterelnök helyett. Pártja a 2014-es választások során abszolút többséget szerzett a törvényhozásban, így Vučić április 27-én kormányt alakíthatott a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és más kisebb pártok részvételével. Az addigi miniszterelnök, a szocialista Ivica Dačić a kormányfő helyettese és külügyminiszter lett. A választásokon 6 képviselői helyet szerzett Vajdasági Magyar Szövetség államtitkári szinten vesz részt a kabinet munkájában.
Jelentős szerepet vállalt a magyar-szerb megbékélés érdekében. 2014. október 2-án Szabadkán, a Zentai úti temetőben részt vett az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen. Ez volt az első alkalom, amikor a szerbiai vezetés a szabadkai emlékműnél lerótta kegyeletét. A megemlékezésen Vučić bejelentette, hogy a vajdasági Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt hatályon kívül helyezték.[1]
2017. április 2-án Saša Jankovićot legyőzve megnyerte az elnökválasztást,[2] ezért május 30-án lemondott miniszterelnöki tisztségéről.[3]
Angolul, franciául és oroszul is jól beszél.
Jegyzetek
- ↑ Hét évtized után eltörölték a délvidéki települések magyarjainak kollektív bűnösségét (magyar nyelven). stop.hu, 2014. november 2. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
- ↑ Vucic simán megnyerte a szerb elnökválasztást (magyar nyelven). mno.hu, 2017. április 3. (Hozzáférés: 2017. május 30.)
- ↑ Lemondott a szerb kormányfő, hogy letehesse az államfői esküt (magyar nyelven). hirado.hu, 2017. május 30. (Hozzáférés: 2017. május 30.)
Források
- Aleksandar Vučić életrajza (horvát nyelven). istinomer.rs. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
- Aleksandar Vučić parlamenti lapja (angol nyelven). assembly.coe.int. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
További információk
- Aleksandar Vučić weboldala (szerb nyelven). sns.org.rs. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
