Ugrás a tartalomhoz

Acquaviva delle Fonti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. március 4., 06:52-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Források)
Acquaviva delle Fonti
A Sant’Eustachio katedrális
A Sant’Eustachio katedrális
Acquaviva delle Fonti címere
Acquaviva delle Fonti címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióPuglia
MegyeBari (BA)
FrazionékCollone, Salentino
Irányítószám70021
Körzethívószám080
Forgalmi rendszámBA
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség19 938 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség165 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
Terület131 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 54′, k. h. 16° 51′40.900000°N 16.850000°EKoordináták: é. sz. 40° 54′, k. h. 16° 51′40.900000°N 16.850000°E
Elhelyezkedése Bari térképén
Elhelyezkedése Bari térképén
Acquaviva delle Fonti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Acquaviva delle Fonti témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Acquaviva delle Fonti község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében.

Fekvése

Baritól délre, a Murge-fennsíkon fekszik.

Története

A város az ókori peucetius település Salentinum közelében alakult ki a 9. században. A település erődítményét a normannok építették. 1456-ig a Tarantói Hercegség része volt, ezt követően az Acquaviva hercegek szerezték meg a környező településekkel együtt. Az Aquavivák 1614-ben nehéz pénzügyi helyzetük enyhítéseként eladták és így a település egy genovai üzeletember, Paride Pinelli herceg birtokába került. Halála után, 1623-ban egy másik genovai nemes vásárolta meg, Assigliano Carlo de Mari. Az ő nevéhez fűződik a normann vár átépítése barokk palotává. 1806-ban vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.

Népessége

A lakosság számának alakulása:

Főbb látnivalói

  • Sant’Eustachio-társkatedrális - a 12. században épült katedrális
  • Palazzo de Mari-Alberotanza - az egykori normann vár átépítésével létrejött barokk nemesi palota

Jegyzetek

Források