Aaron T. Beck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aaron T. Beck
Született
1921. július 18. (93 éves)
Providence
Foglalkozása pszichiáter
Iskolái Brown Egyetem
Yale Egyetem

Aaron Temkin Beck (Providence, Rhode Island, 1921. július 18. –) amerikai neurológus, pszichoterapeuta és a kognitív viselkedésterápia kidolgozója.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aaron T. Beck 1921. július 18-án született Providence városában Rhode Island-en, orosz zsidó bevándorlók legfiatalabb gyermekeként. Szülei, Elizabeth Temkin és Harry Beck, 1909-ben házasodtak össze. Édesapja foglalkozását tekintve nyomdász volt, továbbá rendkívül meghatározóak voltak számára a szocialista eszmék. Édesanyja meglehetősen erőszakos volt, valamint szélsőséges hangulatingadozások jellemezték, illetve Beck két testvérének halála súlyosan megviselte.

Gyermekkorának bizonyos eseményei meghatározóak voltak későbbi, a terápiával kapcsolatos nézeteit illetően. Beck életét jelentősen megváltoztatta egy súlyos, életveszélyes fertőzés, ami nyolc éves korában érte. Ennek következtében a rendkívül aktív gyermek csendessé és visszahúzódóvá vált. Kialakult benne a kórházaktól és a vértől való félelem, melyeket azonban később sikerült leküzdenie.

Érettségi után beiratkozott a Brown Egyetemre, ahol fő tárgyai az angol nyelv és a politikai tudományok voltak, de ezeken kívül más tárgyak iránt is aktívan érdeklődött, mint például az orvostudományok és a szerves kémia. Egyre kevésbé volt biztos abban, hogy helyesen választott pályát, ezért miután 1942-ben lediplomázott a Brown Egyetemen, elhatározta, hogy jelentkezik a Yale Orvosi Egyetemre. Az egyetemen folytatott pszichiátriai tanulmányaiból 1946-ban szerezte meg a doktori címet. Pszichiátriai gyakorlatát a rhode island-i kórházban töltötte, ahol külön szakterületként a neurológiával is foglalkozott. Ebben az időszakban, szakmai gyakorlata során ismerte meg Phyllis Whitman-t, későbbi feleségét, akivel 1950. június 4-én házasodtak össze Providence városában, majd négy gyermekük született. Phyllis Whitman jogot tanult a Brown Egyetemen, később a pennsylvania-i Legfelsőbb Bíróság bírája lett.

Beck a neurológián töltött rezidens évei alatt kezdett el érdeklődni a pszichoterápia, valamint a kogníció iránt. 1954-ben elvállalt egy állást a Pennsylvania Egyetem pszichiátriai részlegén, ahol létrehozott egy, a depresszió kutatására szolgáló központot. Egyre intenzívebben foglalkozott a depresszió kognitív megközelítésének kidolgozásával, majd 1961-ben kidolgozta a Beck Depresszió Kérdőívet, amely a depresszió súlyosságának mérésére szolgál. Sigmund Freud-dal és a pszichoanalízissel kapcsolatban jelentős fenntartásai voltak, ennek ellenére a ’Philadelphia Institute of Psychoanalysis’ hallgatója lett, ahol 1958-ban szerezte meg a diplomáját. Ezt követően gyakorlatban is alkalmazta a pszichoanalízis módszerét, azonban hiányolta a pszichoanalitikus elméleteket alátámasztó tudományos bizonyítékokat. Ezért egyre inkább a kognitív pszichológia tudománya felé fordult, kialakult a terápiával kapcsolatos kognitív szemléletmódja. Freud-dal ellentétben nem tulajdonított olyan nagy jelentőséget a tudattalannak. A kognitív módszer inkább a személyek racionális gondolataira fektet hangsúlyt, például a félelmek leküzdését illetően, minthogy a félelmek hátterében álló tudattalan folyamatokat vizsgálná.

Pennsylvania Egyetem felső kapuja ősszel; Aaron T. Beck munkaállomása 1967 óta

1967-ben egyetemi docens, majd 1971-ben professzor lett a Pennsylvania Egyetemen. Ebben az időszakban írta meg első könyvét ’Depression: Clinical Experimental and Theoretical Aspects’ címmel. Az 1970-es évek elején, a kognitív forradalom idején megnőtt az érdeklődés Beck kognitív pszichológiával kapcsolatos kutatása iránt. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy egyre inkább eltávolodtak a pszichoanalitikus szemléletmódtól, a viselkedés külső megfigyelhető jegyei mellett egyre inkább a gondolkodási folyamatok és vélekedések vizsgálata került a középpontba.

Napjainkban a ’Beck Institute for Cognitive Therapy and Research’ intézet elnöke, melyet 1994-ben alapított a Pennsylvania Egyetemen. Az intézet igazgatója lánya, Judith Beck. Hosszú pályafutása során számos elismerésre és díjra tett szert: Heinz Award for ‘The Human Condition’, Sarnat Award, a Brown Egyetemtől kapott kitüntetések, elismerések, illetve Beck az egyetlen személy, aki az Amerikai Pszichológiai Társaságtól és az Amerikai Pszichiátriai Társaságtól is kapott díjakat. Jelenleg is Pennsylvania-ban él feleségével, Phyllis Whitman-nel.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pszichopatológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beck hozzájárult a pszichiátriai rendellenességek egy új, más jellegű értelmezéséhez. Tanulmányozta a depresszió kialakulásának lehetséges okait, és az eredmények alapján úgy vélte, hogy a legfőbb ok az lehet, hogy a depressziós személyek olyan negatív hajlammal rendelkeznek, mely alapján negatívan viszonyulnak önmagukhoz, egyes eseményekhez és negatív elvárasaik vannak a jövőre nézve. Bebizonyította azonban, hogy egy sikeres élményt követően rendszerint pozitív változás figyelhető meg a páciens hangulatában, motivációjának mértéke nő. A személy negatív gondolatainak, elvárásainak ellentmondó események pozitív hatással lehetnek érzéseire és viselkedésére.

Pszichoterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beck kifejlesztett egy, a depresszió kezelésére hatékonyan alkalmazható rövid – eredetileg 8-10 alkalomból álló – kognitív terápiát, mely később szélesebb körben, több pszichiátriai rendellenesség esetén alkalmazottá vált. A Beck által kifejlesztett kognitív viselkedésterápiának abban van fontos szerepe, hogy növelje a személyek objektivitásának mértékét. Olyan különböző stratégiákból és technikákból áll, amelyek segítik a személy szituációra vonatkozó félreértelmezéseinek, kognitív torzításainak módosulását, ezáltal elősegíti a pszichológiai és interperszonális problémákkal való hatékonyabb megküzdést. Az ilyen jellegű terápiák esetén a páciensnek fontos, aktív szerepe van diszfunkcionális gondolkodásának megváltoztatásában.

A kognitív viselkedésterápia főbb jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kognitív terápiára jellemző, hogy aktív, direktív, strukturált és időben behatárolt – általában 15-25 ülésből áll, hetente egyszer.
  • Számos pszichiátriai zavar kezelésére alkalmazható, mint például depresszió, fóbiák, szorongás, fájdalom-szindrómák, pszichotikus rendellenességek.
  • A terápia alapjául szolgál az a feltevés, miszerint egy személy viselkedését és érzéseit jelentős mértékben befolyásolja az, ahogyan a világot strukturálja. Az egyén élményei, életeseményei alapján kialakulnak bizonyos attitűdök, sémák, melyek meghatározzák az egyén kognícióit, illetve a szituációkra adott válaszait.
  • A diszfunkcionális hiedelmek, illetve a torzult konceptualizációk a páciens gondolkodásának átértékelése és korrekciója által módosíthatóak.
  • A terápia fontos tényezője a megbízható terápiás kapcsolat, valamint a közös erőfeszítés, melyek elősegítik azt, hogy a páciens magáévá tegye a terápiás technikákat.

Öngyilkossággal foglalkozó tanulmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beck egyik fő kutatási területe az öngyilkosság vizsgálata. Kutatásai lehetővé tették az öngyilkos magatartás osztályozását, mérését, ezáltal pedig azonosíthatóvá váltak a fokozottan veszélyeztetett egyének. A depressziós páciensek esetében jellemző reménytelenség érzés, valamint a visszatérő öngyilkossági gondolatok így mérhetőek, illetve kognitív módszerekkel történő beavatkozás által csökkenthetőek. Az öngyilkosság kockázatának hatékony csökkentésére ezért speciális pszichoterápia alkalmazható ezeknél a személyeknél.

Mérőeljárások kifejlesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beck számos mérőeszközt (skálákat, kérdőíveket) fejlesztett ki, melyek a különböző pszichiátriai zavarok súlyosságának becslésére szolgálnak, és amelyeket mind a kutatások során, mind pedig a klinikai gyakorlatban alkalmaznak.
  • Beck Anxiety Inventory (BAI): 21 itemből áll, a szorongás súlyosságának mérésére szolgál.
  • Beck Depression Inventory (BDI-II): 21 itemből áll, a depresszió súlyosságának mértéke állapítható meg segítségével. Legszélesebb körben alkalmazott mérőeljárás.
  • Beck Cognitive Insight Scale (BCIS): 15 itemből áll, az önreflexió és az önbizalom mérésére szolgál.
  • Beck Hopelessness Scale (BHS): 20 itemből áll, a reménytelenség érzés három fő aspektusát méri: jövőre vonatkozó érzések, motiváció elvesztése, elvárások.
  • Beck Scale for Suicide Ideation (BSI): 21 itemből áll, az öngyilkossági gondolatok jelenlétének, súlyosságának meghatározására szolgál.
  • Beck Youth Inventories: öt különböző 20 itemes kérdőívből áll, 7-18 éves gyermekek, serdülök esetében alkalmazható. A következőket méri: depresszió tünetei, szorongás, düh, destruptív viselkedés, énfogalom.
  • Dysfunctional Attitude Scale (DAS): a depresszió esetén jellemző téves vélekedések mérésére szolgál.
  • Personality Belief Questionnaire (PBQ): lehetővé teszi egy adott személyre jellemző kognitív profil megalkotását, speciális diszfunkcionális vélekedések azonosítását.
  • The Sociotropy-Autonomy Scale (SAS): a depresszióval összeköthető személyiség dimenziókat méri.
  • Scale for Suicide Ideation (SSI): 19 itemből áll, az öngyilkosság tervének és vágyának egyéni sajátosságait méri.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aaron T. Beck, Gary Emery, Ruth L. Greenberg: A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete (Animula Kiadó, 1999).
  • Aaron T. Beck: A gyűlölet fogságában (Háttér Kiadó, 2001).
  • Aaron T. Beck, A. John Rush, Brian F. Shaw, Gary Emery: A depresszió kognitív terápiája (Animula Kiadó, 2001).
  • Aaron T. Beck, Arthur Freeman, Denise D. Davis: A személyiségzavarok kognitív terápiája (Animula Kiadó, 2004).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]