A vadnyugat hőskora
A vadnyugat hőskora (How the West Was Won) | |
1962-es amerikai film | |
A vadnyugat hőskora c. film eredeti plakátja | |
Rendező |
|
Producer |
|
Műfaj | |
Forgatókönyvíró |
|
Főszerepben |
|
Zene | Alfred Newman |
Operatőr |
|
Vágó | Harold F. Kress |
Jelmeztervező | Walter Plunkett Ron Talsky |
Díszlettervező | George W. Davis William Ferrari Addison Hehr |
Gyártás | |
Gyártó | Cinerama Releasing Corporation |
Ország | USA |
Nyelv | angol |
Forgatási helyszín |
|
Játékidő | 146 perc |
Költségvetés | 14.483.000 dollár[1][2][3] |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Metro-Goldwyn-Mayer |
Bemutató | 1963. Február 20. 1979. július 12. |
Díj(ak) | Oscar-díj |
Korhatár | II. kategória (F/7801/J) |
Bevétel | 50.000.000 dollár[3] |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz A vadnyugat hőskora témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A vadnyugat hőskora (How the West Was Won) egy 1962-ben bemutatott amerikai western filmdráma, John Ford, Henry Hathaway, George Marshall és Richard Thorpe rendezésével. A film narrátora Spencer Tracy.
A magyarországi mozikban 1979-ben mutatták be, dupla lemezes DVD kiadványban megjelent.
Cselekménye
A monumentális történelmi film a Prescott család nemzedékeinek sorsán keresztül regéli el a vadnyugat történetének főbb fordulópontjait. Zebulon Prescott és családja az 1830-as években indul nyugatnak a nemrég megnyitott Erie-csatornán egy jobb élet, dús termőföldek és határtalan lehetőségek reményében. A család idősebb leánygyermeke, Lilith egyáltalán nem vágyik a telepesek életének vadromantikájára, őt a finom ruhák és a fényűző lokálok vonzzák, így amint teheti, a zenés-táncos színpadon keresi boldogulását, ahol egy jóképű szerencsejátékosnak hamar megakad rajta a szeme. Lilith húga, Eve egy prémvadász felesége lesz, akivel farmot épít, és gazdálkodni kezdenek. Az ő egyik fiúk, Zeb viszi tovább a történet fonalát, aki az északi seregben harcol a polgárháborúban, majd a nagy nyugati vasútépítésnél igyekszik fenntartani a békét az indiánokkal, később pedig egy határvidéki városban a banditák elleni harcból is kiveszi a részét.
Epizódok
A film öt, egymástól különálló epizódban mutatja be a Prescott család ötven évnyi történetét, egyben a Vadnyugat meghódítását és benépesítését.
- A folyók (The rivers) – 1839-ben játszódik: "Ma már e táj minden részét saját nevén, jól megkülönböztethetően rajzolják rá a térképre, ám valaha mindez egyetlen összefüggő egységet jelentett a természet és a benne élő emberek, az őslakosok számára. Alig több, mint öt nemzedékkel egy és egynegyed századdal ezelőtt ezt a földet csak úgy nevezték: a Nyugat. Csupán egy maroknyi fehér ember ismerte ki itt magát. A trapperek, akik a hódokra vadászva, magányosan járták be a határtalan térségeket. A hegyi emberek, ahogy a keletiek emlegették őket, különös férfiak voltak. Jim Bridger, Kit Carson vagy Linus Rawlings indiánobbak voltak a született indiánoknál is. Szabadon éltek a saját törvényeik szerint. Mint a szélsodorta felhők, sehol nem időztek sokáig és soha nem telepedtek le véglegesen. Mokaszinjaik és patkolatlan lovaik patái nem hagytak maradandó nyomot e tájban. Akárcsak az indiánok, akikkel békében megfértek, nem akartak többet, mint amit találtak, de azt egészen: a hegyeket, az erdőket, ezt a vad vidéket, amely öröknek tűnt, mint a csillagok, és mint az igazság és a bűn fogalma. Távolról a hegyláncokon és a hullámzófülű prériken túlról érkeztek ide: Keletről, ahol hozzájuk hasonlóan nyughatatlan emberek éltek, de őket másfajta vágyak hajtották. Ha ők egy hegygerincre néztek, csak a vízválasztó vonalat látták. Ha az erdőre néztek, csak az épület gerendákat. Ha a füves síkságra, csak a leendő szántóföldet látták. Céljait és ösztöneik őket is Nyugat felé vonzották, azóta, hogy az első angol telepesek megalakították Jamestown-t. Aztán egy napon egy férfi, DeWitt Clinton arra gondolt, születhetne egy új folyó, elképzelt egy vizi utat, amely Nyugat felé vezet, és mivel az amerikaiak nem kedvelik a terméketlen álmodozást, munkához látott, és 1825-ben megnyilt az Erie csatorna, amely a Hudson-folyót összekötötte a nagy tavak egyikével, az Erie-tóval. Mindazok, akik a szűz földek és az új élet után sóvárogtak, végre megtalálták az odavezető utat és el is indultak rajta."
- A mezők (The plains) – 1851-ben játszódik: "A Nyugatra vezető ösvény sem volt könnyebb, mint az igaz szerelem útja. Ezzel nemcsak a természet gördített akadályokat a vándorok elé, hanem a háború is. Nyugtalanság és indulat parázslott mindenütt a mexikói határvidéken. Sok amerikai köztük Illinois kongresszusi képviselője, Lincoln is ellenezte. 1846-ban mégis kitört a háború, aminek eredményeként hatalmas, új területekkel gyarapodott az Unió, s olyan pompázatos spanyol nevekkel gazdagodott, mint a Rio Grande, Santa Fe, Albuquerque, El Paso. A legragyogóbb zsákmány azonban Kalifornia volt, amely egy 15. századi spanyol lovagregényben leírt igazgyöngyökben és aranyban gazdag szigetről kapta a nevét. 1848-ban történet, hogy Sutter's Mill-nél egy férfi olyasmire bukkant, amit nem is keresett. "Arany!" rikkantotta el magát meglepetten, s kiáltása elhallatszott a földrész minden zugába, Boston-ba, New York-ba, Savannah-ba, de meghallották Londonban, Párizsban, Berlinben is. Ám a kiáltás sehol sem talált olyan élénk visszhangra, mint a nyüzsgő kereskedő városban, St. Louis-ban, amely akkor a legzajosabb, legzüllöttebb és legrátartibb amerikai település volt New York-tól nyugatra. Akik sikerrel jártak és vagyont szereztek, minden élvezetből, amit csak pénzen meg lehet vásárolni, ki akarták venni a részüket. S a kínálat bőséges volt, míg a Sacramento folyó gőzösei is a luxus igényeket szolgálták."
- A polgárháború (The Civil War) – 1861 és 1865 között játszódik: "A fiatal Amerika nemcsak a Kelet és a Nyugat Unióját jelentette, az északi és a déli államok szövetségét is, ami azonban egyre inkább gyengült. Abraham Lincoln, ekkor már nem kongresszusi képviselő, csak vidéki ügyvéd, fölismerte, hogy a Dél a maga képére akarja formálni a rabszolgatartás kérdésében még el nem kötelezett, újonnan alakult nyugati államokat. Ezért ismét a politika küzdőterére lépett. 1858-tól, amikor még két éve volt az elnökválasztásig, azt hangoztatta, hogy "a szabad Nyugatnak szabadnak is kell maradnia." "Az önmagával meghasonlott ház nem állhat fenn" – hirdette. A Dél azonban félve hatalma és befolyása elvesztésétől megpróbálta elodázni az elkerülhetetlent. Tucatnyi nyugati városban szították a lázadás szellemét, és lassan beért a polgárháború keserű gyümölcse. 1862. Április 6-án estére elhallgattak az egész napon át bömbölő ágyúk. Nyugtalan csend borul Shiloh-ban, az erdő közepén álló kis imaházra. Ezen a vasárnapon sok férfi találkozott Istenével, de nem a templomban."
- A vasút (The Railroad) – 1868-ban játszódik: "Miközben Észak és Dél eltávolodott egymástól, Kelet és Nyugat között megszületett az összeköttetés: a történelem legmerészebb postaszolgálata, a Pony Express révén. Nyolcvan lovas ült állandóan nyeregben, vágtattak éjjel-nappal, jó és rossz időben. Missouri és Sacramento között ingáztak. Az egyik Keletre, a másik Nyugatra száguldott, s így napokra csökkentették a kézbesítés, addig hónapokra rugó időtartamát. Fegyvert nem viseltek, hogy ezzel is csökkentsék a súlyt. Ugyanezért a levelekért, amelyeket öt dollárért vittek el, ugyancsak vékony papírra kellett írni. Csak a bátorságukra, a leleményességükre és a gyorsaságukra számíthattak, az ellenséges indiánok, a banditák és az időszakos áradások leküzdésében. De már létezett az üzenetközvetítésnek egy gyorsabb módja is, építették az országot átszelő telegráf-hálózatot. Az indiánok új szórakozást találtak: hosszan hallgatták a póznákhoz szorított füllel az éneklő drótok zizegését. A másik újdonság az acélsíneken érkező vasparipa. A földmérőknek félelmetes természeti akadályokon át kellett kijelölniük a pálya nyomvonalát, a Sziklás-hegységen és a Sierra-kon keresztül. De az egymást követő hegyvonulatok sem tudták megakadályozni ezt a gigantikus versenyt, amit a két nagy társaság vívott egymással és a mérföldekkel, hogy a két vonal mielőbb találkozzon: Az egyik a Central Pacific Sacramento-tól indult Kelet felé a Sierra-kon át, a másik a Union Pacific Omaha-ból indult Nyugat felé a prérin és a Sziklás-hegységen át. A versenynek komoly tétje volt: a kisajátított hatalmas földterületek a pálya két oldalán, mert ezek a földek hamarosan milliókat fognak érni. A Central Pacific már áttört a Sierra-k sziklafalán és gyorsan tört előre kelet felé Nevada síkvidékén. Eközben a Union Pacific, kihasználva az indián háborúk hosszú szünetét, hasonló lendülettel közeledett az ellenkező irányból. A verseny izgalmas volt, de költséges is, ezért mindkét társaság igyekezett minél több hasznot kicsikarni a már megnyitott pályaszakaszokból."
- A törvényen kívüliek (The Outlaws) – 1889-ben játszódik: "A vasút megváltoztatta az életet azokon a vidékeken, ahol áthaladt. Több száz mérföldnyi távolságból hatalmas csordákat hajtottak a vasútállomásokra, hogy onnan vagonokban szállítsák az állatokat a keleti piacokra. Kerítések nöttek ki a földből, terelőösvényeket tapostak szélesre és fellángolt az ellenségeskedés a cowboyok és a telepesek között. A vitából mindig az került ki győztesen, aki gyorsabban tudta elsütni a fegyverét, hacsak nem akadt valaki, aki elszántan kiállt a törvények betartása mellett. A pásztor és a nyáj általában idillikus képzeteket keltenek, de nem a cowboyokban. Az ő szemükben a nyáj csupán az értékes fű elpusztítója volt, s ha az emberélet kevesebbet ér, mint a fű, a pásztor megölése nem is számít bűnnek, s ha a mellén bádogcsillagot viselő ember mégis annak tartja, sok ellenféllel találja magát szemközt. De lassan eljárt az idő a Desperado-k, a lóhátról lövöldöző banditák fölött, mert egyre több polgár követelte meg a törvények tiszteletét, és ezért harcolni és készek voltak. A vadnyugaton a poros gerendavárosokban már arról kezdtek álmodozni, hogy ugyanolyan kifinomult nagyvárossá fejlődhetnek, mint az előkelő San Francisco, amely nemrég még a bűnözők fészke volt, s íme, most már árverési csarnokkal rendelkeznek."
A történet végén képsorok láthatók az egykori vadnyugat az 1960-as évekre immár benépesített és civilizált vidékéről, többek között légiképsor a Hoover-gátról és Los Angeles autópályáiról.
Szereplők
Díjak és jelölések
- díj: a legjobb hangkeverés – Franklin Milton
- díj: a legjobb vágás – Harold F. Kress
- díj: a legjobb eredeti forgatókönyv – James Webb
- jelölés: a legjobb film – Bernard Smith
- jelölés: a legjobb operatőr – William H. Daniels, Milton R. Krasner, Charles Lang és Joseph LaShelle
- jelölés: a legjobb látványtervezés – George Davis, William Ferrari, Addison Hehr, Henry Grace, Don Greenwood Jr. és Jack Mills
- jelölés: a legjobb jelmeztervezés – Walter Plunkett
- jelölés: a legjobb eredeti filmzene – Alfred Newman és Ken Darby
Jegyzetek
- ↑ Sheldon Hall, Epics, Spectacles, and Blockbusters: A Hollywood History Wayne State University Press, 2010 p 164
- ↑ Andrea LeVasseur, Allmovie: How the West was Won – Synopsis. amctv.com
- ↑ a b How the West was Won (1962) – Box office / business. IMDb.com
Források
- A vadnyugat hőskora a PORT.hu-n (magyarul)
- A vadnyugat hőskora az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- A vadnyugat hőskora az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
- A vadnyugat hőskora (angolul) az Allmovie.com oldalon