A pusztító

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A pusztító
(Demolition Man)
Rendező Marco Brambilla
Producer Joel Silver
Howard Kazanjian
Műfaj akciófilm
sci-fi film
Forgatókönyvíró Peter M. Lenkov
Robert Reneau
Daniel Waters
Főszerepben Sylvester Stallone
Wesley Snipes
Sandra Bullock
Nigel Hawthorne
Denis Leary
Zene Elliot Goldenthal
Gyártás
Gyártó Silver Pictures
Ország USA Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Időtartam 115 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Warner Brothers
Bemutató USA 1993. október 8.
Bevétel 58 055 768 dollár (Észak-Amerikában)
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A pusztító (Demolition Man) 1993-ban készült amerikai scifi-akciófilm, melyet Marco Brambilla rendezett, a főbb szerepekben pedig Sylvester Stallone, Wesley Snipes és Sandra Bullock látható. A film egyes jelenetei Aldous Huxley Szép új világ című utópista regényére utalnak.

A film középpontjában két férfi áll; egy elvetemült bűnöző és az őt üldöző vakmerő rendőrtiszt, akiket 1996-ban hibernálnak, majd 2032-ben Los Angeles utopisztikus megfelelőjében, San Angelesben találják magukat.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simon Phoenixet (Wesley Snipes) a kilencvenes évek nagy befolyással bíró bűnözőjét elfogják, majd büntetésként hibernálják. 2032-ben sikerül kiszabadulnia és hamarosan feldúlja San Angelest (Los Angeles utopisztikus mását). Mivel a jövőben már nem léteznek elvetemült bűnözők, a rendőrök nem tudják kezelni az esetet, így a Pusztítóra, John Spartanra (Sylvester Stallone) vár a feladat, hogy ártalmatlanná tegye Phoenixet. Spartant annak idején – Phoenixnek köszönhetően – szintén hibernálták, de feltételesen szabadlábra helyezik, hamarosan pedig segítőtársat is kap, Lenina Huxley (Sandra Bullock) személyében.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pusztító története nagy valószínűséggel Nemere István 80-as években írt „Holtak harca” könyve alapján készült. A történetet egy hivatalos kiküldetésben lévő magyar állampolgár adta el USA-ban és egy szerzői jogvédő iroda megállapította, hogy a két mű esetén 75% egyezés van. Azonban az író lemondott a pereskedésről, mert az amerikai fél jóhiszeműen vásárolta meg az ötletet, nem utolsó sorban pedig azért, mert az USA-ban történő pereskedés tetemes összegeket emésztett volna fel.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]