A nyakörv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyakörv
(Danny the Dog / Unleashed)
A nyakörv.jpg
Jet Li és Morgan Freeman a filmben
Rendező Louis Leterrier
Producer Luc Besson
Jet Li
Steven Chasman
Forgatókönyvíró Luc Besson
Főszerepben Jet Li
Morgan Freeman
Bob Hoskins
Zene Massive Attack
Howard Drossin
Operatőr Pierre Morel
Vágó Nicolas Trembasiewicz
Gyártás
Gyártó EuropaCorp
Ország  USA
 Franciaország
 Egyesült Királyság
Nyelv angol
Időtartam 102 perc
Költségvetés 45 millió USD[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Rogue Pictures
Alliance Films
Bemutató USA 2005. május 13.
Magyar 2006. február 1. (DVD)[2]
Bevétel $50 871 113[1]
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A nyakörv, eredeti címén Danny the Dog (az amerikai piacon Unleashed[2]) egy francia-amerikai-angol akciófilm Jet Livel, Morgan Freemannel és Bob Hoskinsszal a főszerepben. A fogatókönyvet Luc Besson írta, a filmzenét a Massive Attack (Danny the Dog címmel zenei albumuk is megjelent). Az akciókoreográfiát Yuen Woo-ping készítette.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dannyt (Jet Li) kiskorában rabolta el Bart (Bob Hoskins), miután megölte a kisfiú édesanyját. Bart úgy bánik Dannyvel, mint egy kutyával, nyakörvet is kell viselnie. Bart verőgépnek nevelte Dannyt, aki bármit megtesz „gazdájának”, amikor az leveszi a nyakörvet róla. Amikor Danny nem Bart parancsait teljesíti, egy padló alatti zugban tölti az idejét, egy kis képeskönyvvel. A férfi érzelmi képességei egy kisgyerek szintjén maradtak, mivel Bart sohasem tanította meg neki, mit jelent a szeretet. Egyik nap Danny véletlenül összetalálkozik Sammel (Morgan Freeman), a vak zongorahangolóval, aki mostohalányával, Victoriával együtt a zene szeretetének segítségével visszaadja Dannynek emberi érzéseit és megszabadítják a nyakörvétől. Danny megtapasztalja, milyen emberi lényként élni, és új családra lel Sam és Victoria személyében. Bart azonban nem hajlandó elengedni „harci kutyáját” és ráküldi a férfira a verőlegényeit, majd amikor Danny mindegyikükkel végez, a hosszú évek alatt a férfira gyakorolt érzelmi nyomását próbálja felhasználni Danny ellen, visszaédesgetni a férfit a nyakörvbe, hogy menjen vele „haza”. Danny Barthoz idézett utolsó mondata annyi: „Ez az én otthonom” (Samre és Victoriára utalva), majd szinte halálra veri kegyetlen fogvatartóját, Sam azonban megakadályozza, hogy Danny megölje a férfit, emlékeztetve Dannyt arra, hogy már nem „kutya”, hanem emberi lény, és nem süllyedhet le Bart szintjére. Az utolsó jelenetben Sam és Danny Victoria zongorahangversenyét nézi a színházban és Danny arcán könnycseppek csordulnak le, ahogy édesanyja zongorajátékára emlékezik.

Kritikai fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rotten Tomatoes kritikusai összességében 65%-osra ítélték a filmet, dicsérve Li színészi játékát (mindamellett megjegyezve, hogy akció közben még mindig meggyőzőbb, mint drámai színészként), de nem voltak elégedettek a történettel és azzal, hogy a vadul brutális akció nem igazán fér össze a film érzelmesebb jeleneteivel.[3] A Metacritic hasonló eredményre jutott, 58 pontot ítélve az alkotásnak.[4]

A színészi játék jobb, mint amihez hozzá vagyunk szokva a bunyós filmekből. Li, akinek alig van szövege, brilliánsan hozza össze Danny burtalitását és sebezhetőségét egyszerre.
– Paul Arendt - BBC[5]
Pitbullként és kiskutyaként is, Li meggyőző.
– Lisa Nesselson - Variety[6]
A világ harcművész bajnoka tovább fejlődik, mint színész, de bölcsen elkerüli a Jackie Chan-választotta komikusi pályát [...] Ezek a veteránok [Hoskins és Freeman] beszélnek a legtöbbet a filmben, pedig sokkal kevesebb beszéd és több akció kellene.
– Richard Harrington - Washington Post[7]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Film Filmportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap