2008-as gomai konfliktus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harcok Gománál
Kivu.png
A Kivu régió
Dátum 2008. október 26.
Helyszín Goma környéke (Kivu, Kongói Demokratikus Köztársaság)
Eredmény békemegállapodás lépett életbe, kisebb harcok még folynak
Casus belli Korábbi konfliktusok megújulása
Harcoló felek
Flag of the Democratic Republic of the Congo.svg
Mai-Mai milicia
Flag of the United Nations.svg MONUC erők
CNDP katonák
Parancsnokok
Laurent Nkunda Flag of the Democratic Republic of the Congo.svg A Kongói Demokratikus Köztársaság hadserege
Flag of the United Nations.svg Babacar Gaye altábornagy
Haderő
6000–8000[1] 20 000 (kormány)[2]
17 000 (ENSZ)[3] (+ 850 Gomában)
Veszteségek
ismeretlen adat ismeretlen adat
25 000 civil halott, 5000 civil eltűnt
RCFS szerint:50 000-120 000 halott.

A gomai harcok 2008. október 25-én kezdődtek[4] a Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományában. A háborús konfliktus a Laurent Nkunda vezette kongói tuszi lázadók és a kongói hadsereg között dúl. 250 000 ember menekült el otthonából. A konfliktus széles körű nyugtalanságot és nagy méretű élelmiszerhiányt eredményezett. Az ENSZ humanitárius katasztrófa kezdetének lehetőségét vetette fel. A lázadó milicista erők vezetője egy hét után tűzszünetet rendelt el, a helyzet azonban a tűzszünet után is feszült maradt. A konfliktus kiszélesedésének esélye megnövekedett, hiszen a tuszik és az Amerikai Egyesült Államok által támogatott Ruanda is belekeveredhet a harcokba. A felkelők elfoglalták Gomát és környékének nagy részét, szétverve a rövid ideje tartó békét, ezzel hatalmas politikai kárt okoztak. Az utóbbi napokban 45 ezren, augusztus óta 250 ezren kényszerültek elhagyni Goma vidékét.[5]

A konfliktus háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kivu-konfliktus gyökerei a közelmúltban zajlott két háborúig nyúlnak vissza.[6] 1996 novemberétől 1997 májusáig az első kongói háború, majd 1998. augusztus 2-től 2003-ig a második kongói háború dúlt az országban. 2002-ben a Nyiragongo vulkán kitörése 47 ember halálát okozta, később kolerajárvány pusztította a lakosságot. 2002-ben 500 000-ren menekültek el Goma közeléből, 180 000-en ivóvíz és áram nélkül maradtak.

A harcokról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ENSZ BT elítélte a tuszi lázadók támadó hadműveleteit. A felkelők a Kongói Demokratikus Köztársaság Goma városa felé nyomultak, melynek egyébként 160 ezer lakosa van[7] lakják. A terület gazdag arany-, réz-, ónlelőhelyekben. Az ENSZ főtitkára, Pan Gimun szerint a konfliktus humanitárius katasztrófáig szélesedhet. A Kongói Demokratikus Köztársaság katonai ereje kivonult Goma környékéről a lázadók elől. Az ENSZ békefenntartói (MONUC) egyelőre tehetetlenek a felkelőkkel szemben. A 17 600 kéksisakos feladata, akiknek bevetési lehetősége erősen korlátozott, a környező országok, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda, Uganda, Szudán és a Közép-afrikai Köztársaság lakosságának védelme a feladata.

Laurent Nkunda tuszi tábornok, állítása szerint, a tuszikat védi, mert a kormány nem védi meg őket a hutu törzsbeli milicistáktól. A kinshasai kormány szerint Ruanda szította fel az ellentéteket és a ruandai hadsereg is részt vállal a háborúskodásban.

Vicente Diaz de Villegas, a kongói ENSZ békefenntartók parancsnoka közel 2 hónap után lemondott Észak-Kivu tartományban. Az ENSZ katonák harci helikopterekkel támadták a Goma környékén ostromra indult felkelőket. A konfliktus miatt az ENSZ az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülést tartott. A lázadók tűzszünetet hirdettek, melyet Laurent Nkunda alá is írt. Franciaország külügyminisztere, Jandayl Frazert támogatná egy 1500 fős EU kontingensnek az ország keleti részére küldését, mert a Joseph Kabila vezette kongói kormány nem tudja kezelni a helyzetet.

ENSZ utánpótlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Menekültek

2008. november 18-án az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa úgy döntött, hogy újabb 3000 békefenntartót küld Kongóba. Így a 17 000 fős kontingens már a 20 000-ret is eléri.[8] Jean-Maurice Ripert francia ENSZ-nagykövet új szabályok életbe léptetését javasolta. A belga gyarmaton a 1998-2003-as háború és az azt követő éhínségek és járványok miatt ötmillió ember halt meg. Kongóban nagy a káosz, előfordult, hogy kéksisakosokra is rálőttek. „Hogyan támogathatnák a békefenntartók az ilyen bűnözőket?” - kérdezte egy diplomata.

Az ENSZ emberi jogi szervezete (HRW) és más humanitárius segélyszervezetek hasonló előterjesztést javasoltak, ők is utánpótlást kértek, hogy biztosítva legyen a terület stabilitása.

Az utánpótlás vélhetőleg segít meggátolni az atrocitások folytatódását a civilek ellen Észak-Kivu tartományban, Ruanda és Uganda határán. Augusztus 28-a óta a harcok több területen is felerősödtek. A konfliktusban sokan meghaltak, emberrablások történtek, fosztogatások kezdődtek, a lakosság jelentékeny részét elűzte a harcok híre.

November 20-án az ENSZ egyhangúlag megszavazott egy 3085 fős kontingens utánpótlást. Ámbár a MONUC meghatalmazása nincs meghosszabbítva Kongóban, az 2008 végéig tart ki.[9] A döntés annak ellenére született, hogy a lázadók vállalták volna, hogy visszavonulnak a frontvonal mögé, hogy eljussanak a segélyszállítmányok a civilizációtól elvágott ezrekhez.[10]

Kína bejelentette, hogy kórházakat, házakat, oktatási intézményeket, utakat, sínpályákat épít meg Kongóban, nyersanyagért cserébe. Ha a bejelentés nincs is közvetlenül összefüggésben a konfliktussal, az infrastrukturális fejlesztések szükségességének időzítése mindenképpen telibe találó, továbbá így a nyersanyagot is áron alul kaphatják.[11]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]