1966-os firenzei árvíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Arno Firenzénél
Firenze

Az 1966-os firenzei árvíz során több ember meghalt, és a reneszánsz bölcsőjének” nevezett városban az áradás hatalmas károkat okozott a műkincsekben (épületekben, szobrokban, festményekben, könyvekben). Úgy tartják, ez volt Firenze történetének legnagyobb árvize 1557 óta. A műkincseket olasz és nemzetközi segítséggel sikerült megmenteni és restaurálni. Ennek során új restaurálási eljárásokat is kifejlesztettek, de a helyreállító munka még ma is tart.

A város és az Arno[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Arno Toszkána legnagyobb folyója a maga 240 kilométeres hosszával. A Falterona-hegynél ered és a Ligur-tengerbe ömlik. Csupán egy 32 kilométeres szakaszát használják hajózásra. A folyó áradásai tavasszal és ősszel következnek be, amikor az Appeninekben nagy esőzések vannak. Az 1966-os árvíz nagyságát és a nagy károkat egyrészt a hegység domborzata, másrészt a város kialakítása okozta. Az olyan utcák, mint a via Calzaiuoli, természetes csatornaként szolgáltak a víz számára, amikben nagy sebességgel tudott haladni. Az Arno hídjai ugyanakkor gátolták az áradást, és a vizet az ártérbe irányították.

Az áradás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az víz magasságát jelző tábla egy házon. A tábla több mint 2 méteres magasságot jelez.

Az árvíz 1966. novemberében következett be. November 3-án hajnalban kezdődött, amikor hosszan tartó esőzések után a valdarnói gátak másodpercenként több, mint 2000 köbméter vizet engedtek át Firenze felé. Elsőként a Santa Croce és a San Frediano körüli területek pincéi kerültek víz alá, a rendőrség pedig folyamatos segélykéréseket kapott a város körüli falvak lakosaitól. Ezen a napon halt meg az árvíz első áldozata, egy 52 éves munkás.

November 4-én hajnalban mérnökök úgy döntöttek, hogy - mivel féltek, hogy összeomlik - megnyitják a valdarnói gátat, ezzel egy 60 kilométeres sebességgel Firenze külvárosai zúduló víztömeget engedtek útjára. 7 óra után nem sokkal az érintett területeken kikapcsolták az áram-, víz- és gázszolgáltatást. 8 órakor laktanyák kerültek víz alá. 9 órakor leálltak a kórházi generátorok. A Firenzébe vezető utakat földcsuszamlások zárták el, míg a város szűk utcáiban víz egyre gyorsabban mozgott és egyre magasabbra ért.

9 óra 45 perckor víz alatt állt a Dóm tér. Megrepedtek a fűtőolajtartályok, így olajos szennyeződéssel lett tele a víz, ami még nagyobb kárt okozott, főként a műkincsekben. A várost két részre osztotta az áradás, és hatóságok nem tudták elérni a Piazzale Michelangelón túli lakosokat. Amikor a legmagasabban állt a víz, a Santa Croce körüli területen 6,7 méteres magasságot mértek. 20 óra tájban a víz elkezdett apadni.

Hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az áradásnak nagy hatása volt Firenzére. A város sem a vezetői, sem a lakosai nem voltak felkészülve az árvízre és a hatalmas pusztításra, amit okozott. Gyakorlatilag nem történtek azonnali intézkedések, mivel Firenzében ritkák az árvizek. A lakosok 90%-a nem is volt tudatában a fenyegető veszélynek, nyugodtan aludtak november 4-én hajnalban. A lakosság arra készült, hogy november 4-én megünnepelje Olaszország első világháborús győzelmét Ausztria felett. Az ünnepnap miatt az üzletek dolgozói szabadnapot kaptak, és jó részük elhagyta a várost. Az így bezárt épületekből alig lehetett kimenteni a benti értékeket, kivéve az ékszerüzletek esetében, ahol az éjjeli őrök időben értesítették a tulajdonosokat. Az áradás miatt 5000 család vált hajléktalanná, 6000 üzlet megrongálódott. Körülbelül 600000 tonna sár, kőtörmelék és szennyvíz semmisítette meg vagy rongálta meg súlyosan Firenze műkincseit. Úgy számítják, körülbelül 3-4 millió darab könyv és kézirat sérült meg, és 14000 darab egyéb mozgatható műtárgy. Ezeken kívül nem mozdítható alkotások (például freskók, épületek) is súlyos károkat szenvedtek.

A halálos áldozatok számáról eltérő számadatok láttak napvilágot, a legszolidabb számítások szerint 34-en, a legpesszimistábbak szerint körülbelül 200-an haltak meg. Ez utóbbi számot nem tartják reálisnak, mert az áradás során az üzletekből kiszabadult és a víz felszínén úszó próbababákat is halottaknak nézhették.

Megsérült műtárgyak és egyéb dokumentumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az árvíz Cimabue feszületét is megrongálta
Bűnbánó Magdolna (Donatello)

Gyűjtemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Dóm múzeum archívumában 6000 kötet és 55 illusztrált kézirat sérült meg.
  • A Biblioteca del Gabinetto Viesseux-ben mind a 250 000 kötet megsérült, főképpen a romantika korából származó és a Risorgimento történetét feldolgozó könyvek. A könyvekből kiszabadult egyes lapokat később az épület falára és mennyezetére tapadva találták meg
  • A Biblioteca Nazionale Centrale, ami az Arno partján áll, el volt vágva a város többi részétől. Gyűjteményének egyharmada, körülbelül 1300000 tárgy megsérült, köztük nem csak könyvek, de nyomtatványok, térképek, poszterek, újságok.
  • Az Állami Archívum anyagának 40%-a sérült meg, köztük tulajdoni lapok és adóügyi iratok, anyakönyvi feljegyzések, bírósági iratok, rendőrségi akták.

A fentieken kívül számos más gyűjtemény károkat szenvedett, többek között az alábbi intézményeké:

Konkrét műtárgyak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komoly sérüléseket szenvedett néhány műtárgy

Helyreállítási munkák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A károk felszámolásában önkéntesek hada és sok olasz és nemzetközi szakértő vett részt. Az önkéntesek munkája főleg az anyagi károk helyreállításában volt jelentős (a város megtisztítása az árvíz után maradt törmeléktől és kosztól), míg a szakértők a műkincsek restaurálásában vettek részt. Köztük volt Peter Waters és a Central Institute of Restoration and Institute of Book Pathology munkatársai is. Számos új restaurálási módot fejlesztettek ki, például tömeges savtompítást, vagy szakaszos konzerválást.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Cities and Disaster: The Florence Flood of 1966. [2007. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 5.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1966 Flood of the Arno River című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1966-os firenzei árvíz témájú médiaállományokat.