1,2,3-Triazol
| 1,2,3-Triazol | |||
| Fájl:1,2,3-triazole numbering.png | 
| ||
| IUPAC-név | 1H-1,2,3-triazol | ||
| Más nevek | 1,2,3-triazol | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 288-36-8 | ||
| ChemSpider | 60839 | ||
| ChEBI | 35566 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | QWENRTYMTSOGBR-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C2H3N3 | ||
| Moláris tömeg | 69,0654 | ||
| Megjelenés | színtelen folyadék | ||
| Sűrűség | 1,1861[1] | ||
| Olvadáspont | 23 °C[1] | ||
| Forráspont | 204 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | jól oldódik | ||
| Savasság (pKa) | 1,2 | ||
| Lúgosság (pKb) | 9,4 | ||
| Törésmutató (nD) | 1,4854 (25 °C)[2] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon vegyületek | 1,2,4-triazol, imidazol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az 1,2,3-triazol a triazolok közé tartozó (öttagú gyűrűs, három nitrogénatomot tartalmazó) aromás heterociklusos vegyület, összegképlete C2H3N3.[1]
Más, három szomszédos nitrogénatomot tartalmazó szerves vegyületekhez képest meglepően stabil, bár 500 °C-on flash vákuum pirolízis során molekuláris nitrogént (N2) veszítve aziridinné alakul. Egyes triazolok az úgynevezett gyűrű–lánc tautoméria miatt viszonylag könnyen hasíthatók, ennek egyik megvalósítása a Dimroth-átrendeződés.
Szubsztituált 1,2,3-triazolokat elő lehet állítani azidok és alkinek közötti 1,3-dipoláris cikloaddíciós reakióval (Huisgen-reakció).
Kutatási célokra használják bonyolultabb vegyületek előállításához. A tazobaktám nevű gyógyszer is 1,2,3-triazolszármazék.
Hivatkozások
- ↑ a b c d Römpp vegyészeti lexikon: Negyedik kötet Q–Zs. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 739. o. (1984). ISBN 963 10 4749 0
- ↑ 3. Physical Constants of Organic Compounds. In CRC Handbook of Chemistry and Physics. David R. Lide, ed. 87th edition. Boca Racon, FL: Taylor and Francis. 2007. 488. o.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,2,3-Triazole című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.