Óváros (Dunaújváros)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Óváros (Dunaújváros)
Dunaujvaros ovaros varosresz.jpg
Közigazgatás
Település Dunaújváros
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-

Óváros (Dunaújváros) vagy Pentele területén találunk egy katolikus templomot, a Ráctemplomot. Az Óvároshoz tartozik a Rácdomb, a Petőfi Sándor utca, Attila utca, "Sasbérc", Óváros központ, Molnár Farkas, Szalki-sziget és a sziget melletti dunaparti rész, Felső-fok, Magyar út, volt szovjet laktanya, az Öreghegy, épületeik megőrzik a Pentele múltját. A kerítések a népi hagyomány jeles mintái.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pentele városrészben, azaz Dunaújváros Óvárosában az őskorból már származnak leletek. Dunaújváros több mint 10.000 éves település, mert a löszpartok, lösztalaj alkalmassá tette a területet, hogy lakógödröket ássanak. A hunok 434-ben a rómaiakkal megegyezve megszállták Pannóniát. A hunok Intersicai jelenléte nem bizonyított. Őket követték a keleti gótok, majd az avarok éltek a területen.

Szalki-szigeten görögkeleti kolostort építettek. Ezzel egy időben a Duna jobb oldalán kiépült a mai Rácdomb, amelyet korábban Dunapentelének hívtak.

A középkorban még földvárat is épült védelmi célokból (Andorok nemzetség). Feltételezések szerint görög eredetű a neve. A földvár mellett falu volt. A templomot plébániává alakították át. Ma ez a Rácdomb. 1526-ban - a mohácsi csata miatt - mind a magyar csapatok és a törökök is "átvonultak rajta". Megszállták, palánkvárat emeltek.

A törökök miatt átmenetileg elnéptelenedett a település. 1664-ben, a vasvári békét követően rác családok választották Dunaújváros területét állandó lakhelyüknek. A 18. századra a törököket visszaszorították és ezzel párhuzamosan szerb családok költöztek ide. Innen származik a Rácpentele név. 1748-ban a rácdombi görögkeleti barokk templomot a jelenlegi állapotára. A rác lakosságnak a létszáma csökkent, ekkor Rudnyánszky József földesúr 1743-ban, 1744-ben magyar jobbágyságot telepíttetett Dunaújváros területére. A 17. század végén 1800 lakos élt ott.

1833-ban Pentele mezővárosi rangot kapott a terület, vásárokat rendeztek heti rendszerességgel. Az 1848-as szabadságharc sok magyar elesett, szoboregyüttest helyeztek a dunaújvárosi Óvárosban tiszteletükre.

1870-ben mezővárosról nagyközséggé minősítették a települést, már gyógyszertár és állatorvos is élt ott a gyarapodó lélekszám mellett. A második világháború alatt 110 lakóépületet szétbombáztak. A 6-os út a nagyközség gyarapodását idézte elő.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dunaújvárosi Köztéri Szobrai, Várnai Gyula - Gyöngyössy Csaba, 1999, Ma Kiadó, ISBN 963 85423 7 3
  • Dunapentele Sztálinváros, Dunaújváros Numizmatikai Emlékei 1950-2010, Asztalos Andrásné, ISBN 978-963-08-1300-6

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]