Északi szöcskeegér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Északi szöcskeegér
Lettországi példány
Lettországi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Dipodoidea
Család: Ugróegérfélék (Dipodidae)
Alcsalád: Csíkosegérformák (Sicistinae)
Nem: Sicista
Gray, 1827
Faj: S. betulina
Tudományos név
Sicista betulina
Pallas, 1779
Szinonimák
  • Sicista montana Méhely, 1913
  • Sicista norvegica Chaworth-Musters, 1927
  • Sicista taigica Stroganov & Potapkina, 1950
  • Sicista tatricus Méhely, 1913
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Északi szöcskeegér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Északi szöcskeegér témájú kategóriát.

Az északi szöcskeegér (Sicista betulina) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az ugróegérfélék (Dipodidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi szöcskeegér főleg Ázsia területén található meg, de állományai Európa keleti, északi és középső részén is vannak.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat testhossza 5-7 centiméter, farokhossza 8-10,5 centiméter és testtömege 5-13 gramm. Füle 1-1,5 centiméter, koponyája 1,6-1,9 centiméter husszúságú. Felső állkapcsában 4-4, az alsóban 3-3 gyökeres zápfoga van, melyek rágófelülete gumós. A négy metszőfoggal így fogainak száma 18. Ennek a nagyon apró rágcsálónak jellemzője a hosszú farok (körülbelül másfélszerese a test hosszának), melyet rendszerint magasra emelve hord, és mászkálás közben egyensúlyozásra és támaszként alkalmazza (a szó szoros értelemben azonban nem fogófarok). Ismertetőjele még a háta közepén végigfutó fekete csík, amely a feje tetejétől (szemmagasságból) egészen a farok tövéig nyúlik. Felül szürkésbarna, a hasoldala valamivel világosabb.

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a Közép-Európában nagyon ritka faj térségünk északi részén helyenként, mindenekelőtt a tűlevelű erdőkben fordul elő, délebbre viszont a hegy- és dombvidék aljnövényzetben gazdag lombos erdeit részesíti előnyben. 1600 méter magasságig fordul elő. Úgy tűnik, különösen kedveli a nyíreseket, innen kapta régebbi nevét is (nyíregér). Alkalmilag az aljnövényzetben gazdag, nedves rétekkel tarkított ligetes területeken is előfordul.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi szöcskeegér túlnyomóan szürkületkor és éjszaka aktív. Nemcsak a földön mozog, gyakran mászik fel gallyakra, bokrokra, a sűrű növényzet között sokat és ügyesen kúszik. Erdei gyümölcsöket (szamóca, áfonya, szeder, málna...) valamint magvakat, esetenként rovarokat is fogyaszt. Gömbölyű nyári fészkét általában a földfelszín felett építi, néha faodúban vagy kis mélyedésekben, a földön. A telet maga ásta lyukban, a föld alatt tölti, ilyenkor testhőmérséklete jelentősen lecsökken. Téli álma októbertől májusig tart. Szaporodása hasonló a többi egérfajéhoz.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]