„Fitoplankton” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
A '''fitoplankton''' a [[plankton]] közösség [[autotrófia|autotróf]] élőlényeinek összessége. Az elnevezés a görög φυτόν (''fiton''), jelentése „növény”, és a πλαγκτός (''planktosz''), jelentése „vándorló” vagy „sodródó” szavakból származik.<ref>{{cite book| last = Thurman| first = H. V.| year = 1997| title = Introductory Oceanography| publisher = Prentice Hall College| location = New Jersey, USA| isbn = 0-13-262072-3}}</ref> A fitoplankton jelentős része túl kicsi, hogy szabad szemmel látható legyen. Azonban, ha elég magas számban vannak jelen, zöld elszíneződésként jelennek meg a víz felszínén, melyet a sejtjeikben lévő [[klorofill]] jelenléte okoz (egyébként a szín fajonként eltérő lehet a klorofill mennyiségének és a különböző védőpigmentek, mint a [[fikobiliprotein]], [[xantofill]] stb. jelenlétének függvényében). |
A '''fitoplankton''' a [[plankton]] közösség [[autotrófia|autotróf]] élőlényeinek összessége. Az elnevezés a görög φυτόν (''fiton''), jelentése „növény”, és a πλαγκτός (''planktosz''), jelentése „vándorló” vagy „sodródó” szavakból származik.<ref>{{cite book| last = Thurman| first = H. V.| year = 1997| title = Introductory Oceanography| publisher = Prentice Hall College| location = New Jersey, USA| isbn = 0-13-262072-3}}</ref> A fitoplankton jelentős része túl kicsi, hogy szabad szemmel látható legyen. Azonban, ha elég magas számban vannak jelen, zöld elszíneződésként jelennek meg a víz felszínén, melyet a sejtjeikben lévő [[klorofill]] jelenléte okoz (egyébként a szín fajonként eltérő lehet a klorofill mennyiségének és a különböző védőpigmentek, mint a [[fikobiliprotein]], [[xantofill]] stb. jelenlétének függvényében). |
||
A fitoplankton szervezetek a vízi, elsősorban az óceáni tápláléklánc nélkülözhetetlen résztvevői, emellett fontos szerepük van a Föld légkörének oxigénháztartásában. |
A fitoplankton szervezetek a vízi, elsősorban az óceáni tápláléklánc nélkülözhetetlen résztvevői, emellett fontos szerepük van a Föld légkörének oxigénháztartásában. |
||
== |
== Evolúciós fejlődés == |
||
A fitoplankton első képviselői a [[cianobaktériumok]] (kékalgák) mintegy 3,5-2,8 milliárd évvel ezelőtt jelentek meg az [[archaikum]]ban<ref>{{cite journal |author=Olson JM |title=Photosynthesis in the Archean era |journal=Photosyn. Res. |volume=88 |issue=2 |pages=109–17 |year=2006 |pmid=16453059 |doi=10.1007/s11120-006-9040-5}}</ref>. Annak köszönhetően, hogy a víz gyakorlatilag végtelen energiaforrást nyújtott a [[fotoszintetikus]] szerves szén-megkötéshez, a [[fotoautotróf]] cianobaktériumok néhány százmilló év alatt elterjedtek a tengerek fénygazdag részében. Jelenlétükről az [[üledékes kőzet]]ek adnak tanúbizonyságot, azonban tiszta [[paleontológia]]i kép csak 2,0 milliárd évvel ezelőttről áll rendelkezésre. A leggyakoribb képviselők a [[sztromatolit]]ok és a rokon [[onkolit]]ok voltak, amelyek [[fosszília|megkövesedett]] telepei jól megőrződtek. A [[prekambrium]] és a [[kambrium]] időszakot a tudósok a „''szromatolitok korának''” vagy az „''algák korának''” is nevezik, utalva ezen csoportok dominanciájára. A zöldalgák, amelyeknek csak egy része planktonikus, de a kontinentális [[self]]ek másik fontos [[elsődleges termelő]]i, a [[proteozoikum]] végén jelentek meg. A [[mezozoikumban]] a [[páncélos ostorosok]], a [[coccolithophorida|coccolithophoridák]] és a [[kovamoszatok]] radiációjával folytatódott és egyre kezdték átvenni a cianobaktériumoktól az elsődleges termelés szerepét, bár utóbbiak napjainkra is a tengeri ökoszisztéma kritikus képviselői maradtak, fontos nitrogénmegkötő szervezetek.<ref name=Herrero>{{cite book | author = Herrero A and Flores E (editor). | title = The Cyanobacteria: Molecular Biology, Genomics and Evolution | edition = 1st | publisher = Caister Academic Press | year = 2008 | url=http://www.horizonpress.com/cyan | id = [http://www.horizonpress.com/cyan ISBN 978-1-904455-15-8 ] | isbn = 1904455158}}</ref> |
|||
== Ökológia == |
|||
[[Fájl:Phytoplankton - the foundation of the oceanic food chain.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|A fitoplankton az óceáni tápláléklánc alapja]] |
[[Fájl:Phytoplankton - the foundation of the oceanic food chain.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|A fitoplankton az óceáni tápláléklánc alapja]] |
||
[[Fájl:Phytoplankton Lake Chuzenji.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Fitoplankton szervezetek, jól elkülönülnek világos színnel a kovamoszatok]] |
[[Fájl:Phytoplankton Lake Chuzenji.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Fitoplankton szervezetek, jól elkülönülnek világos színnel a kovamoszatok]] |
||
A lap 2011. március 27., 22:24-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A fitoplankton a plankton közösség autotróf élőlényeinek összessége. Az elnevezés a görög φυτόν (fiton), jelentése „növény”, és a πλαγκτός (planktosz), jelentése „vándorló” vagy „sodródó” szavakból származik.[1] A fitoplankton jelentős része túl kicsi, hogy szabad szemmel látható legyen. Azonban, ha elég magas számban vannak jelen, zöld elszíneződésként jelennek meg a víz felszínén, melyet a sejtjeikben lévő klorofill jelenléte okoz (egyébként a szín fajonként eltérő lehet a klorofill mennyiségének és a különböző védőpigmentek, mint a fikobiliprotein, xantofill stb. jelenlétének függvényében).
A fitoplankton szervezetek a vízi, elsősorban az óceáni tápláléklánc nélkülözhetetlen résztvevői, emellett fontos szerepük van a Föld légkörének oxigénháztartásában.
Evolúciós fejlődés
A fitoplankton első képviselői a cianobaktériumok (kékalgák) mintegy 3,5-2,8 milliárd évvel ezelőtt jelentek meg az archaikumban[2]. Annak köszönhetően, hogy a víz gyakorlatilag végtelen energiaforrást nyújtott a fotoszintetikus szerves szén-megkötéshez, a fotoautotróf cianobaktériumok néhány százmilló év alatt elterjedtek a tengerek fénygazdag részében. Jelenlétükről az üledékes kőzetek adnak tanúbizonyságot, azonban tiszta paleontológiai kép csak 2,0 milliárd évvel ezelőttről áll rendelkezésre. A leggyakoribb képviselők a sztromatolitok és a rokon onkolitok voltak, amelyek megkövesedett telepei jól megőrződtek. A prekambrium és a kambrium időszakot a tudósok a „szromatolitok korának” vagy az „algák korának” is nevezik, utalva ezen csoportok dominanciájára. A zöldalgák, amelyeknek csak egy része planktonikus, de a kontinentális selfek másik fontos elsődleges termelői, a proteozoikum végén jelentek meg. A mezozoikumban a páncélos ostorosok, a coccolithophoridák és a kovamoszatok radiációjával folytatódott és egyre kezdték átvenni a cianobaktériumoktól az elsődleges termelés szerepét, bár utóbbiak napjainkra is a tengeri ökoszisztéma kritikus képviselői maradtak, fontos nitrogénmegkötő szervezetek.[3]
Ökológia
A fitoplankton szervezetek fotoszintézis útján veszik fel a szükséges energiát, emiatt a fénygazdag felső vízrétegben kell tartózkodniuk, az adott óceán, tenger, tó vagy más víztest eufotikus zónájában. A fitoplankton teszi ki a Föld fotoszintetikus aktivitásának felét.[4] Tehát a fitoplankton felelős a Föld atmoszférájában jelen lévő oxigén egy jelentős részéért - csak a teljes mennyiség felét termelik a növények.[5] A felhalmozott energia szénvegyületek formájában kötődik meg (prímer prodikció), mely az alapja az óceáni és számos édesvízi táplálékláncnak (a kemoszintézis egy megjegyzendő kivétel). A 20. századtól a fitoplankton mennyisége évente 1 %-kal esett vissza, ez lehetséges, hogy összefügg az óceánok hőmérséklet-emelkedésével. 2010-ben 1950-hez viszonyítva 40 %-os visszaesést tapasztaltak. A fitoplankton mennyiségének csökkenése érinti a teljes vízi táplálékláncot, beleértve az embert is.[6][7][8] Egyébként az egyik legfigyelemre méltóbb tápláléklánc - a kapcsolatok kevés száma miatt - az óceánban található, mely a fitoplanktonnal táplálkozó krillből és a krillel táplálkozó sziláscetekből áll, ezt nevezzük antarktiszi táplálékláncnak.
A fitoplankton szervezetek függenek az ásványi anyagoktól is. Ezek elsősorban makrotápanyagok (makroelemek), mint a nitrát, foszfát vagy a kovasav, melyek elérhetősége a mély, tápanyag dús vizek úgynevezett biológiai pumpájának és az upwellingek közt fennálló egyensúlynak függvénye. Azonban a Világóceán nagy régióiban, például a Déli-óceánban, a fitoplankton a mikroelemnek számító vas hiánya miatt limitált. Ebből kiindulva javasolja néhány tudós a tengerek vasműtrágyázását, mely megakadályozná az antropogén szén-dioxid (CO2) akkumulációját a légkörben.[9] Nagyszabású kísérletek során vasat adagoltak (rendszerint só formájában, mint a vas-szulfátok) az óceánba, hogy növeljék a fitoplankton-produkciót és kivonják az atmoszférikus CO2-t az óceánba. Az ökoszisztéma befolyásolása és a vasműtrágyázás várható hatása azonban nézeteltéréseket szült és a viták késleltették a hasonló kísérleteket.[10]
Bár a legtöbb fitoplankton faj obligát fotoautotróf, akadnak köztük mixotróf és más pigmenttel nem rendelkező fajok, melyek valójában heterotrófok (ez utóbbiakat gyakran zooplanktonnak tekintik). Ezen heterotrófok közül a legjobban a páncélos ostorosok (dinoflagellaták) ismertek, mint a Noctilucales rend és a Dinophyceae osztály, melyek a szerves szént más szervezetek vagy szerves törmelék fogyasztásával nyerik.
Számok tekintetében a fitoplankton legfontosabb csoportjai a kovamoszatok, a cianobaktériumok és a páncélos ostorosok, bár sok más algacsoport is képviselteti magát. Egy csoport, a kokkolitoforida felelős részben, hogy jelentős mennyiségű dimetil-szulfid (DMS) kerül a Föld légkörébe. A dimetil-szulfid szulfáttá alakul, mely kondenzációs magként viselkedik és felhőtakarót képez. Oligotróf óceáni részeken, mint a Sargasso-tenger és a Déli Pacifikus Forgástengely vidéke, a fitoplanktonban kis sejtméretű pikoplankton dominál, mely nagyrészt cianobaktériumokból (Prochlorococcus, Synechococcus) és pikoeukariotákból (Micromonas) áll.
Szerepük az aquakultúrában
Források
- ↑ Thurman, H. V.. Introductory Oceanography. New Jersey, USA: Prentice Hall College (1997). ISBN 0-13-262072-3
- ↑ Olson JM (2006). „Photosynthesis in the Archean era”. Photosyn. Res. 88 (2), 109–17. o. DOI:10.1007/s11120-006-9040-5. PMID 16453059.
- ↑ Herrero A and Flores E (editor).. The Cyanobacteria: Molecular Biology, Genomics and Evolution, 1st, Caister Academic Press. ISBN 978-1-904455-15-8 (2008). ISBN 1904455158
- ↑ NASA Satellite Detects Red Glow to Map Global Ocean Plant Health. NASA
- ↑ Satellite Sees Ocean Plants Increase, Coasts Greening. NASA, 2005. március 2. (Hozzáférés: 2009. január 12.)
- ↑ „Marine Phytoplankton Declining: Striking Global Changes at the Base of the Marine Food Web Linked to Rising Ocean Temperatures”
- ↑ David A. Siegel & Bryan A. Franz (2010). „Oceanography: Century of phytoplankton change”. Nature July 28 (7306), 569. o. DOI:10.1038/466569a. PMID 20671698.
- ↑ „Kevesebb fitoplankton, kevesebb hal”
- ↑ Richtel, M.. „Recruiting Plankton to Fight Global Warming”, New York Times , 2007. május 1.
- ↑ See: Monastersky, R.: "Iron versus the greenhouse." Science News, 30 September 1995, p. 220.