„Sarki fény” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
keletkezése |
Helyszíne |
||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
Sarki fény akkor keletkezik, amikor a [[napszél]] annyira felkavarja a [[magnetoszféra|magnetoszférát]], hogy töltött részecskék hatolnak be a napszélből és a magnetoszférából a felső légkörbe, a Föld [[mágneses mező|mágneses mezejének]] vonzására, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek. A légkör összetevői emiatt ionizálódnak és gerjesztődnek, így fényt bocsátanak ki különböző színekben. Formáját az ionizálódott összetevők mozgása határozza meg. A beérkező [[proton]]ok [[elektron]]befogással hidrogénatomokká alakulnak, így a gerjesztett [[hidrogén]]atomokra jellemző színeket bocsátják ki. Ez inkább alacsonyabb szélességeken látható.<ref>{{cite web|url=http://auspace.athabascau.ca/handle/2149/518 |title=Simultaneous ground and satellite observations of an isolated proton arc at sub-auroral latitudes |publisher=Journal of Geophysical Research |date=2007 |accessdate=5 August 2015}}</ref> |
Sarki fény akkor keletkezik, amikor a [[napszél]] annyira felkavarja a [[magnetoszféra|magnetoszférát]], hogy töltött részecskék hatolnak be a napszélből és a magnetoszférából a felső légkörbe, a Föld [[mágneses mező|mágneses mezejének]] vonzására, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek. A légkör összetevői emiatt ionizálódnak és gerjesztődnek, így fényt bocsátanak ki különböző színekben. Formáját az ionizálódott összetevők mozgása határozza meg. A beérkező [[proton]]ok [[elektron]]befogással hidrogénatomokká alakulnak, így a gerjesztett [[hidrogén]]atomokra jellemző színeket bocsátják ki. Ez inkább alacsonyabb szélességeken látható.<ref>{{cite web|url=http://auspace.athabascau.ca/handle/2149/518 |title=Simultaneous ground and satellite observations of an isolated proton arc at sub-auroral latitudes |publisher=Journal of Geophysical Research |date=2007 |accessdate=5 August 2015}}</ref> |
||
==Helyszíne== |
|||
A sarki fény többnyire a mágneses pólustól 10°-20° távolságra, 3°-6° szélességen látható.<ref name="feldstein86">{{cite journal |last=Feldstein |first=Y. I. |year=2011 |title=A Quarter Century with the Auroral Oval |journal=EOS |volume=67 |issue=40 |page=761 |doi=10.1029/EO067i040p00761-02 |bibcode=1986EOSTr..67..761F }}</ref> Legjobban a sötét égen, hosszú sarki éjszakákon figyelhető meg, de az év és a nap folyamán bármikor létrejöhet. A sarki fényt tapasztaló területet aurorális oválisnak nevezik, habár inkább szalag formájú.<ref>{{Cite book|url=https://books.google.com/?id=9gLwCAAAQBAJ&pg=PA190&lpg=PA190&dq=Occurrence+of+terrestrial+auroras#v=onepage&q=Occurrence%20of%20terrestrial%20auroras&f=false|title=Illustrated Glossary for Solar and Solar-Terrestrial Physics|last=Bruzek|first=A.|last2=Durrant|first2=C. J.|date=2012-12-06|publisher=Springer Science & Business Media|isbn=9789401012454|language=en}}</ref> |
|||
== Leírás == |
== Leírás == |
||
A lap 2018. november 5., 12:55-kori változata
A sarki fény (az északi féltekén gyakran: északi fény (aurora borealis), délen: aurora australis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Leginkább késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban (de nem állandóan) az északi sarkkörtől északra, illetve a déli sarkkörtől délre. Magyarországról általában nem látható.
Sarki fény akkor keletkezik, amikor a napszél annyira felkavarja a magnetoszférát, hogy töltött részecskék hatolnak be a napszélből és a magnetoszférából a felső légkörbe, a Föld mágneses mezejének vonzására, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek. A légkör összetevői emiatt ionizálódnak és gerjesztődnek, így fényt bocsátanak ki különböző színekben. Formáját az ionizálódott összetevők mozgása határozza meg. A beérkező protonok elektronbefogással hidrogénatomokká alakulnak, így a gerjesztett hidrogénatomokra jellemző színeket bocsátják ki. Ez inkább alacsonyabb szélességeken látható.[1]
Helyszíne
A sarki fény többnyire a mágneses pólustól 10°-20° távolságra, 3°-6° szélességen látható.[2] Legjobban a sötét égen, hosszú sarki éjszakákon figyelhető meg, de az év és a nap folyamán bármikor létrejöhet. A sarki fényt tapasztaló területet aurorális oválisnak nevezik, habár inkább szalag formájú.[3]
Leírás
Nevét a római hajnalistennő Aurora nevéből alkották, de északi fény néven is ismert (a borealis jelentése északi, az australis pedig déli).
A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak (napszél), kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény az atomra vagy molekulára jellemző színű. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékesibolya vonalai jelentkeznek, a sarki fény az ultraibolya tartományban is erős. A jelenség 80–1000 km magasságban fordul elő, de leggyakrabban 100 km magasságban figyelhető meg.
A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek. Műholdról készült felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a mágneses pólust. Összefüggést találtak a déli és az északi pólusnál fellépő fényjelenségek között. Erős naptevékenységet követően, mágneses viharok idején megváltozik a magnetoszféra szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön, így nagyon ritkán Magyarországon is megfigyelhető. Sarki fényt a Naprendszer más mágneses bolygóinál (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) és azok egyes holdjainál (Io, Ganümédész) is megfigyeltek.
A sarki fénynek 5 formája ismert:
- folt-forma: kisméretű fényjelenségek
- ív-forma: enyhén görbülő szalagok
- sáv-forma: csomós vagy ráncos alakúak
- sugár-forma: egyenes fénynyalábok, amelyek a Föld mágneses erővonalait követik
- fátyol-forma: diffúz, nagy kiterjedésű fénylések
A sarki fény hangja
Az északi népek legendáiban és történeteiben fellelhető, hogy van hangja a fényjelenségnek, de a tudomány ezt kevéssé megalapozottnak tartja, főleg amiatt, hogy olyan magasan keletkezik, ahol a levegő túl ritka ahhoz, hogy hatékonyan vezesse a hangot. Kétfajta hangról szólnak a történetek, az egyik suttogásszerű, míg a másik reccsenő, csattanó hang. Eddig azonban a hangjelenséget nem sikerült rögzíteni. Finn kutatók publikáltak egy felvételt, amelyen egy csattanó hang hallható, bár még nem bizonyított teljesen, hogy ez a fényjelenséghez köthető.[4][5]
Előfordulása a kultúrában
- Északi fény (Northern Lights), Philip Pullman brit író regénye
- Norra skenet, szobor az Umeåi Egyetemen, Svédországban
- Aurora Borealis - Északi fény, magyar film (2016), Rendező és forgatókönyvíró: Mészáros Márta
További képek a sarki fényről
Jegyzetek
- ↑ Simultaneous ground and satellite observations of an isolated proton arc at sub-auroral latitudes. Journal of Geophysical Research, 2007 (Hozzáférés: 2015. augusztus 5.)
- ↑ Feldstein, Y. I. (2011). „A Quarter Century with the Auroral Oval”. EOS 67 (40), 761. o. DOI:10.1029/EO067i040p00761-02.
- ↑ Bruzek, A.. Illustrated Glossary for Solar and Solar-Terrestrial Physics (angol nyelven). Springer Science & Business Media (2012. december 6.). ISBN 9789401012454
- ↑ Csattanó hangot ad a sarki fény. index.hu, 2012. július 10. (Hozzáférés: 2015. december 21.)
- ↑ FAQ – Does the aurora make sounds?. Northern Tales Travel Services Inc.. (Hozzáférés: 2015. december 21.)
További információk
