„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Delphoi kezdőre |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Image: |
[[Image:Temple of apollo.JPG|left|160px]] |
||
'''Delphoi''' ([[görög nyelv|görögül]] Δελφοί) régészeti terület és modern város [[Görögország]]ban. Az [[A poliszok kora|archaikus időkben]] a települést a világ közepének tartották és az [[Apollón]] tiszteletére emelt szentély-együttes az [[ókor]] legnépszerűbb [[jóshely]]e volt. Delphoiban találhatjuk az ''Omphaloszt'' (ομφαλός) – „a világ köldökét” – és a marmariai tholoszt (azt a fényképek százai által híressé vált kis kerek templomot, amelynek funkcióját a mai napig nem sikerült kideríteni). Itt, az Apollón-templom szívében (''[[hesztia]]''), égett az „isteni fény”: άσβεστος φλόγα – az az örökmécses, amelynek lángját [[Prométheusz]] az [[Olümposz]]ról lopta az embereknek. A [[plataiai csata]] után a görögök ebből a szent tűzből vittek új lángot városaikba, életük felvirágoztatására. Delphoi több mint ezer éven át volt a hellén világ [[vallás]]i központja, és jelentős hatást gyakorolt a [[politika]]i és [[társadalom|társadalmi]] életre is. |
|||
A település a mitikus [[Parnasszosz]]-hegy délnyugati lejtőjén, 570 méteres magasságban fekszik, a [[Korintoszi-öböl]] közelében, Kirrha kikötővárostól 15 kilométerre. A Pleisztosz folyó völgyére néző szent terület fölé a Pheriadesz (''a ragyogóak'') sziklafalai magasodnak. A sziklák között fakad a „tisztaság forrása”, a szent Kasztalia-forrás. A delphoi szentély mesterséges teraszokra épült, és 190×135 méteres területét fal vette körül, amelyen 9 kapu nyílt. A dombra szent út vezetett fel, amely mellett a görög városok által emelt kis templomok – az áldozati ajándékok őrzésére épített kincsesházak álltak. A területet 3000 műalkotás díszítette, de napjainkra nagyrészük elpusztult. A terület felső részén állt Apollón temploma, amelynek legrejtettebb helyiségében – az [[adüton]]ban – tartózkodott a jósnő, Apollón fantasztikus jóstehetséggel megáldott papnője, akinek neve [[Püthia]]. |
|||
'''III. Amenhotep''' ''(Nebmaatré;'' ~ [[i. e. 1392]]–[[i. e. 1355|1355]]) az [[Ókori Egyiptom|ókori egyiptomi]] [[XVIII. dinasztia]] ([[Egyiptomi Újbirodalom|Újbirodalom]]) egyik legjelentősebb fáraója. |
|||
| ⚫ | |||
Harmincnyolc éven át tartó uralkodása alatt Egyiptom hatalma egyik csúcspontját érte el, a birodalomban béke és bőség honolt, virágzott a kereskedelem és a kultúra. Monumentális épületek – köztük a [[luxori templom]]komplexum, valamint a [[karnaki templom]]együttes jelentős része – és szobrok sokasága, pazar díszítésű magánsírok jellemzik uralmának időszakát, mely éppen a számos szobornak és a rengeteg, különféle eseményeket megörökítő emlékszkarabeusznak (kis [[szkarabeusz]]amulettek) köszönhetően viszonylag jól dokumentálható. Amenhotep nevét még ezer évvel később is a bőséggel, a gazdag terméssel hozták összefüggésbe. A fáraó istenítése korábban soha nem látott mértéket öltött. Uralkodása alatt már megjelentek a fia, [[Ehnaton]] által később végrehajtott [[Amarna-reformok|vallási-kulturális reformok]] csírái. |
|||
Egyes jelek arra mutatnak, III. Amenhotep, azon felül, hogy isten fiának tartották, saját magát is istennek tekintette. Szobrainak és feliratainak sokaságán a fáraót a napistennel azonosították, első jubileumi ünnepségén a [[Napbárka|napbárkán]] hajózó [[Ré]] szerepében jelent meg, mindezek mellett a vallás szoláris elemei eddig soha nem látott hangsúlyt kaptak, a napisten kultusza összefüggésbe került olyan istenségekével is, amelyekhez korábban nem kapcsolódott erősen. Egyes elméletek szerint fia, Ehnaton a napkorong, [[Aton]] képében istenné vált apját tisztelte, ez azonban egyelőre csak feltevés, és egyelőre az sincs tisztázva, valóban tisztelték-e a fáraót már életében istenként, mivel II. Ramszesszel ellentétben közvetlen bizonyíték – a fáraót istenként említő felirat vagy kimondottan neki emelt templom – nem maradt fenn. Míg Ramszesz egyes képein látni majd, amint Ramszesz, a fáraó, áldozatot mutat be Ramszesznek, az istennek, Amenhotep ábrázolásai közül azokról, amik erre a leginkább hasonlítanak, nem lehet megállapítani, a fáraó életében készültek-e, halála után pedig minden fáraót istenként tiszteltek. |
|||
| ⚫ | |||
---- |
---- |
||
''A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek''<br />[[ |
''A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek''<br />[[III. Amenhotep]] · [[MiG–31]] · [[Erzsébet körút]] · [[Angkor]] · [[Homérosz]]</small><div align=left><small>[[Wikipédia:Kiemelt szócikkek|További kiemelt szócikkek…]]</small></div> |
||
<!-- A kiemelt szócikkek listája a [[Wikipédia:Kiemelt szócikkek]] lapon található. A kezdőlapra helyezendő összefoglalókat a [[Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon]] lapra írhatod. --> |
<!-- A kiemelt szócikkek listája a [[Wikipédia:Kiemelt szócikkek]] lapon található. A kezdőlapra helyezendő összefoglalókat a [[Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon]] lapra írhatod. --> |
||
A lap 2007. szeptember 10., 00:05-kori változata
Delphoi (görögül Δελφοί) régészeti terület és modern város Görögországban. Az archaikus időkben a települést a világ közepének tartották és az Apollón tiszteletére emelt szentély-együttes az ókor legnépszerűbb jóshelye volt. Delphoiban találhatjuk az Omphaloszt (ομφαλός) – „a világ köldökét” – és a marmariai tholoszt (azt a fényképek százai által híressé vált kis kerek templomot, amelynek funkcióját a mai napig nem sikerült kideríteni). Itt, az Apollón-templom szívében (hesztia), égett az „isteni fény”: άσβεστος φλόγα – az az örökmécses, amelynek lángját Prométheusz az Olümposzról lopta az embereknek. A plataiai csata után a görögök ebből a szent tűzből vittek új lángot városaikba, életük felvirágoztatására. Delphoi több mint ezer éven át volt a hellén világ vallási központja, és jelentős hatást gyakorolt a politikai és társadalmi életre is.
A település a mitikus Parnasszosz-hegy délnyugati lejtőjén, 570 méteres magasságban fekszik, a Korintoszi-öböl közelében, Kirrha kikötővárostól 15 kilométerre. A Pleisztosz folyó völgyére néző szent terület fölé a Pheriadesz (a ragyogóak) sziklafalai magasodnak. A sziklák között fakad a „tisztaság forrása”, a szent Kasztalia-forrás. A delphoi szentély mesterséges teraszokra épült, és 190×135 méteres területét fal vette körül, amelyen 9 kapu nyílt. A dombra szent út vezetett fel, amely mellett a görög városok által emelt kis templomok – az áldozati ajándékok őrzésére épített kincsesházak álltak. A területet 3000 műalkotás díszítette, de napjainkra nagyrészük elpusztult. A terület felső részén állt Apollón temploma, amelynek legrejtettebb helyiségében – az adütonban – tartózkodott a jósnő, Apollón fantasztikus jóstehetséggel megáldott papnője, akinek neve Püthia.
A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek
III. Amenhotep · MiG–31 · Erzsébet körút · Angkor · Homérosz