Plataiai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Plataiai csata
Greek Phalanx.jpg
Helyszín Plataiai, Boiótia
Eredmény A perzsák elvesztették Attika és Boiótia felett az ellenőrzést
Szemben álló felek
Spárta, Athén, Korinthosz, Megara Óperzsa Birodalom, I. Khsajársá
Parancsnokok
Pauszaniasz Mardoniosz
Szemben álló erők
~40 000 ~100 000
Beavatkozó
Ország Makedónia
Parancsnok I. Alexandrosz
Térkép
Plataiai (Görögország)
Plataiai
Plataiai
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 38° 13′, k. h. 23° 16′Koordináták: é. sz. 38° 13′, k. h. 23° 16′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Plataiai csata témájú médiaállományokat.

A plataiai csata i. e. 479-ben lezajló ütközet a görögök és perzsák között, a görög–perzsa háborúk részeként, a boiótiai Plataiai mellett. A haderőt Spárta, Athén, Megara és Korinthosz poliszok katonái alkották. Pauszaniasz spártai régens vezetésével ötezer hoplita, valamint ötezer nehézfegyverzetű perioikosz és 35 000 könnyűfegyverzetű helóta sorakozott fel a perzsákkal szemben. Arisztodémosz vezetésével – aki Leónidasz halála után a fiatal Pleisztarkhosz helyett uralkodott – a spártaiaknak, sikerült a perzsák hadseregét legyőzni. A plataiai csata után a megmaradt perzsa erők kivonultak Attikából és Boiótiából.

Előzményei[szerkesztés]

Az i. e. 480-as év volt a görög–perzsa háborúk egyik legmozgalmasabb éve, három nagyobb csata is zajlott. A thermopülai csata és az artemiszioni tengeri csata I. Khasajársá (I. Xerxész) győzelmével végződött. A perzsa sereg előtt a szárazföldön és tengeren is megnyílt az út a görög területek belseje felé. A szalamiszi csata azonban megfordította ezt a helyzetet, és a tengeri utánpótlását elvesztő perzsa sereg Mardoniosz és Artabazosz vezetésével visszavonult téli szállásaira, a félsziget északi, szilárdan kézben tartott részére. Hozzájárult a visszavonuláshoz egy Babilonban kitört felkelés, amely a királyi haderő egy részét lekötötte az anyaországban. Megpróbálta rávenni a görögöket arra, hogy kössenek vele (egyenlőtlen) szerződést, a görög államok ehelyett megújították szövetségüket, és úgy döntöttek, megpróbálják kiverni a perzsákat a félsziget északi részéről, mielőtt a nagykirály seregével visszatérne. Az athéniek Attika és Lakónia városaitól is kértek és kaptak segítséget a perzsák ellen.

A következő hadászati szezonban a spártaiak megindultak északra a Peloponnészoszi-félszigetről, de Mardoniosz megelőzte őket. A perzsa fővezér betört Attikába, és elfoglalta Athént, aminek szárazföldi hadereje a marathóni csata óta eltelt tizenegy évben meggyengült, mert Themisztoklész minden erőforrást a hajóhad felszerelésére fordított. Ez Szalamisznál gyümölcsözött, a rákövetkező évben azonban behozhatatlan hátránnyá lett a perzsák ellen. Mardoniosz felgyújtotta a várost, majd visszavonult Boiótiába, hogy a számára kedvező sík terepen fogadhassa a görögöket. Thébai és Plataia között, az Aszóposz-síkságon ütött tábort. Előkészületként kiirtatta a választott csatatéren az erdőt, hogy még jobban kihasználhassa lovassági fölényét.

A csata[szerkesztés]

A Pauszaniasz vezette görög had körülbelül 35 000 hoplitát számlált. A görögök Plataia közelében egy dombon vertek tábort, Mardoniosz lovassága pedig megtámadta őket. A görögök jól védekeztek, és visszaverték a rohamot. Egyes vélemények szerint a perzsa vezér szándékosan áldozta be lovassága egy részét, hogy így csalogassa le a görögöket sík terepre.

Pauszaniasz valóban levonult csapataival a síkságra, de nem kelt át az Aszóposz folyón. A két sereg nyolc napig nézett szembe egymással, de közben Mardoniosz portyázó lovasokat küldött nagy kerülővel a görögök háta mögé, és ezek egyre jobban veszélyeztették a görög had utánpótlását. Helyzetüket tovább rontotta, hogy a perzsa lovasság egy hirtelen hadmozdulattal átkelt a folyón, és elvágta a görögöket egyetlen, a spártai állások mögött fakadó ivóvízforrásuktól.

Szerfölött kedvezőtlenné vált helyzetükből Pauszaniasz egy éjszakai hadmozdulattal szerette volna kivonni csapatait, hogy a síktól délre magasló hegyek hágóiban és szorosait megerősítve jusson élelemhez és vízhez. A rendkívül bonyolult tervet nem sikerült végrehajtani; a hajnal még a síkon találta az összegabalyodott görög csapatokat. A perzsa lovasság rohamra indult ellenük; a lassabban mozgó gyalogság követte. Csapataik mozgását a perzsák sem tudták összehangolni, és a zűrzavart kihasználva Pauszaniasz ellentámadásba lendült. A túlerőben harcoló perzsák jó eséllyel így is győztek volna, ha Mardoniosz fővezér el nem esik — Hérodotosz szerint egy spártai parittyás lőtte fejbe. Erre a perzsák megfutottak, a görögök pedig elfoglalták és megsemmisítették a perzsa tábort.

Következmények[szerkesztés]

A menekülő perzsákat Artabazosz szedte össze több-kevesebb sikerrel. Helyzetüket tarthatatlannak ítélte, és elindult velük hazafelé. Pauszaniasz húsz napos ostrommal bevette Thébait, amely korábban átállt a perzsákhoz, és kivégeztette a perzsapárti vezetőket.

Források[szerkesztés]